Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

190 332,- országos ölé» 1894. április 2ő-én, szerdán. reflektálnunk kell. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Bujanovics Sán­dor ! (Nincs jelen!) Gr. Zselénsky Róbert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zselénsky Róbert: T. ház ! Magyar­országon őstermeléssel, vagyis mezőgazdasággá] és erdészettel foglalkozik a lakosságnak 75°/o-a, vagyis három negyedrésze, iparral, kereskedelem­mel és az ezzel összekötött forgalmi eszközök kezelésével foglalkozik a lakosságnak 17%-a, vagyis egyhatoda. Midőn az osztrák-magyar­román vám- és kereskedelmi szerződés elkészült, jónak találta a t. kormány ezen szerződést elküldeni véleményadás végett az ipar- és keres­kedelmi kamaráknak, de egészen elfelejtette, hogy ez a szerződés a gazdákat szintén érdekli, a kik az országnak háromnegyed részét képezik és véleményadás kérésével egészen mellőzte a gazdasági egyesületeket. Hogy miért tette ezt, erre, azt hiszem, könnyű rájönni. Nem hiszem, hogy feledékenységből tette, hanem azért, mert meg volt arról győződve, hogy ha a gazdasági egyesületek véleményét kikéri, oly véleményt fog kapni, mely tökéletesen ellenkezik a kö­tendő szerződés iotencziójával és czélzatával. (Úgy van! a baloldalon.) Nem kívánom a mezőgazdasági érdekek egyoldalú felkarolását az ilyen szerződések kö­tésénél, mert egyáltalában nem akarok tisztán agrár szempontra állani; hanem midőn ilyen szerződések köttetnek, azt kívánom, hogy ezek a szerződések méltányosak legyenek, hogy ép úgy méltányolják az ipari érdekeket, mint a gazdasági érdekeket. (Helyeslés a baloldalon.) Már azért sem állhatunk tisztán agrár szempontra, noha Magyarországon tulajdonképen ez volna a főszempont, (Ügy van! a baloldalon.) mert min­den szerződés épúgy érdekli Ausztriát, mint bennünket, és mi sajnosán egy vámterületet képezvén, kötelesek vagyunk az osztrák érde­keket is szemügyre venni. (Úgy van! bal felől.) A tárgyalás alatt lévő szerződés nem mél­tányos szerződés, ez tisztán csak az osztrák nagyipar előnyére és a magyar gazdaság hát­rányára van kötve. (Úgy van! a baloldalon.) De nem csak ez a szerződés, hanem általában minden szerződés, mely eddig Magyarország és a szomszéd országok között köttetett, csupán csak az ^osztrák nagyipar előnyére szolgált. (Úgy van bal felől) Erre nézve engedje meg a t. ház, hogy egy pillanatra a most tárgyalás alatt levő szerződéstől eltérjek, és kimutassam, hogy Magyarország hogyan jár a kereskedelmi szer­ződések kötésénél. (Halljuk! Halljuk! balról.) Erre nézve autonóm vámtarifáinkat össze fogom hasonlítani a franczia és német autonóm vámtarifákkal. Angliát nem szükséges felemlíteni, mert Angliában tudvalevőleg tisztán szabad kereskedés lévén, ott semmiféle vám, semmiféle czikk után nem szedetik, kivéve a dohány és szesz után; semmiféle kedvezmény nem adatik sem a kivitelnél, sem a bevitelnél. Hasonlítsuk tehát össze Ausztria-Magyarország, Franczia ­ország és Németország autonóm vámtarifáit, mint a melyeknek alapján történik legtöbbnyire a kereskedelmi szerződések kötése. A búzának autonóm vámtarifája nálunk I frt 50 kr. De ez az 1 frt 50 kr. illuzóriussá van téve a malmoknak adott őrlési engedély által. Németországban fizet 2 frt 50 krt, illető­leg 1 frt 75 krt, Francziaországban 2 frtot. A rozs fizet nálunk 1 frt 50 krt, Németország­ban 2 frt 50 krt, illetőleg 1 frt 75 krt, Fran­cziaországban 1 frt 20 krt. Az árpa nálunk 50 krajczárt, Németországban 1 frt 20 krt. és Francziaországban is 1 frt 20 krt, A zab nálunk 75 krt, Németországban 2 frtot, illetőleg 1 frt 40 krt, Francziaországban 1 frt 20 krt. Az ökrökért fizetnek nálunk 15 frtot, Német­országban 12 frt 75 krt, Francziaországban 100 kilónként 4 frtot, tehát 24 frtot 6 mm. ökört véve alapúi. A disznókért fizetnek nálunk 3 frtot, illetőleg 1 frt 50 krt, 30 krt, Német­országban fizetnek 2 frt 50 krt, Francziaország­ban 100 kilónként 3 frt 20 krt. Tehát a czikkek legnagyobb része, melye­ket gazdáink eladnak, nálunk sokkal kevesebb védelemben részesülnek, mint akár Német­országban, akár Francziaországban; mindazon czikkek, a melyek arra valók, hogy gazdakö­zönségünk jövedelmét szaporítsák, nálunk keve­sebb védelemben részesülnek, mint a fönn idézett nemzeteknél. Nézzük most, hogyan állunk azokkal a czikkekkel, a melyekre gazlaközönségünknek szüksége van: élelemre, ruházatra és gazdasági eszközök beszerzésére. Csak néhány lényeges czikket sorolok fel. (Halljuk! Halljuk!) A kávé fizet nálunk 40 frt vámot, Német­országban 20 frtot, és Francziaországban 62 frt 40 krt. Azért fizet itt többet, mert az anya­ország a franczia gyarmatok produkezióját akarja megvédeni az idegen konkurrencziával szemben. A petróleum fizet nálunk 10 frtot, Német­országban 2 frt 50 krt és Francziaországban 7 frt 20 krt. Az egyszerű nyers pamutárú fizet nálunk 6 frtot, ugyanannyit Német- és Franczia­országban. Az egyszerű, nyers gyapjú fizet nálunk 10 frtot, Németországban 2 frt 50 krt, és Francziaországban 7 frt 20 krt. A gazdasági eszközök és gépek, a melyeknek czirka 50°/o-a vas és 50°/o a ía, fizetnek nálunk 12 frtot, Németországban 6 frt 40 krt. A mozdonyok fizetnek nálunk S frtot, Németországban 4 frtot, Francziaországban 5 frt 20 krt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom