Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

532. országos ülés 18U. :. április 25-én, szerdán. L89 lehet, mint magának a magyar államnak meggyengítése, miután nem lehet feladatom a t. kormány hatalmi érdekeinek támogatása, hanem csak a magyar állam megerősítése: a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a hah és szélső haloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Gróf Bethlen Gábor! Gr. Bethlen Gábor: T. ház! Én, t. ház, egy indiszkréczióval fogom kezdeni rövid felszó lalásomat, melyben demonstrálni kívánom, mi történt a nemzeti párt kebelében, mikor ezt a nemzetközi szerződést tárgyaltuk. (Halljuk! Halljuk!) Minden párt kebelében meg szokott valaki bízatni az ügy előadásával; a mi megbízottunk is előadta véleményét e kereskedelmi szerződésre nézve, és a legjobb akarattal oda konkludált, hogy el lehet fogadni, jóllehet kilencztizedében agyonkritizálta. A másik szónok kijelentette, hogy kilencztizedrészében gyatra munka, és Magyarország ártalmára van, de ha úgy tetszik, fogadjuk el. De már ez jóval kevesebb helyesléssel találkozott. A harmadik szónok szintén agyonkritizálta de végre is kimondta a párt, hogy elfogadja. Mindezekből látszik, milyen jóakarattal mentünk be a javaslat tárgyalásába mi, kiket pedig ez talán kissé jobban érdekelt, mint a t. túloldalt. Mi kötelességünknek tartottuk a kérdést meghányni-vetni, s bár ártalmára van Magyarországnak, min: földmívelő államnak, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni a szer • zédést. Mindenesetre igen karakterizáló, hogy mi, követve régi szokásunkat, a fenforgó körülmények között egy oly szomszédos állammal szemben, melylyel sűrű érintkezésben állunk, nem tartjuk szem előtt Magyarország specziális gazdasági érdekeit. A t. miniszter úr a javaslat védelmére statisztikai adatokat olvasott fel. Megütötte a fülemet az a szó, hogy: »Osztrák-Magyarország«, vagy mondjuk »Gesammtmonarchie«. Igaz, hogy azon statisztikai adatok szerint a Gesammtmonarehie-nak a vámháború előtt, vagy után is nagyobb haszna volt, de be van bizonyítva statisztikailag, hogy Magyarországnak a vámháború alatt több haszna volt, mint előtte és utána. S több haszna van abból a szerződésből a Gesamratmonarchie-nak, mint Magyarországnak. (Egy hang a szélsőbalon: Csakis annak van !) A t. miniszter úr előhozta azokat az előnyöket, melyekben mi részesedni fogunk, s hangsúlyozta, hogy ebből Romániának ilyenolyan kára, illetve semmi haszna sem lesz. Hisz nem az a mi feladatunk, t. ház, hogy Romániát pusztítsuk és károsítsuk; ha megélnek, az az ő dolguk. Azt azonban nem tartom helyesnek, hogy a magyar országgyűlés elfogad olyan szerződést, mely Magyarország evidens kárára van. Egy statisztikát leszek bátor felhozni arra nézve, hogy mi történt a vámháború alatt. Minden szomszéd állammal való viszonyunkra nézve a közel álló határvármegyék a mérvadók. S ha azokat megnézzük, ott 18—20 ezernyi kisiparból ma 2000-et látunk; kiköltöztették őket a kedvezményekkel. Még egyet hozok föl: A magyar országgyűlés parlamentjének öthatoda gazdaközönségből, földmívelőkből áll. Mikép történhetik az, hogy a közgazdasági bizottság ellentétbe helyezi magát egy országos bizottság, egy országos gazdasági egylettel, (Helyeslés a haloldalon.) midőn ki van zárva, hogy az országos gazdasági egylet függő állásban legyen a kormánynyal szemben, mint a minőben van egy, a többség által kiküldött bizottság? Én ezt egy ily parlamenttől nem tudom felfogni. Még egy dolog felett csodálkozom, t. ház. Midőn látjuk az alföldi boldog állapotokat, melyek a kormány erélyességéből, magyar nemzeti politikájából származtak, midőn látjuk, hogy épen a magyar nemzet legegészségesebb részében a gazdasági viszonyok folyton romlanak és sűlyednek a kormány erélytelensége miatt, midőn bebizonyulnak a gazdasági mizériák: akkor sem azoknak szanálásáról gondoskodnak, hanem még további romlásukat idézik elő. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Az a paraszt ember, ki most fellázad, mert nincs mit ennie, nem fog lecsillapodni, ha ezzel a kedvezményes vámpolitikával lesújtják. Előre bocsátottam, hogy nem kívánok a részletekbe bocsátkozni, de mérvadó adatokból merítem argumentumaimat, nem pedig holmi hivatalos kommünikékből. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A malomiparnak nincs általában semmi öszszeköttetése ezzel a szerződéssel. Nem értek hozzá, de szakértőktől hallottam, hogy Magyarországon 14—30, 31, 32 százalék közt váltakozik a malmok osztaléka; sőt hallottam, hogy van egy virágzó gőzmalom, mely csupa magyar hazafiságból kimondotta, hogy oláh búzát, mely a magyar liszt reputáczióját rontja, nem használ s annak épen úgy meg van a dividendája, mint azoknak, melyek olcsó oláh búzával dolgoznak. Én is barátja vagyok a malomiparnak, de midőn a gőzmalom mérlegében legtöbb dividendát mutat fel, nem értem, hogy argumentálhatnak azzal, hogy nekünk az oláh búzára