Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-332
332. országos ülés 1894. április 25-én, szerdán. Í85 Az előterjesztett szerződés, teljes meggyőződésem szerint, mezőgazdasági érdekeinket nem károsítja, mezőgazdaságunk rovására egyáltalában áldozatot nem hoz. (Mozgás hal felől.) Megszüntetjük annak segélyével a vámháborút, egyengetjük megint azon élénk kereskedelmi összeköttetés megnyitását, a mely évszázadokon keresztül a magyar korona országainak keleti részeit Romániával összekötötte; ipari és egyáltalában közgazdasági termelésünknek újabb utat nyitunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezek alapján, t. ház, e szerződést, mint ÍIZ országra nézve helyest és czélszertít, teljes meggyőződésemmel ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! Személyes kérdésben és félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr utalt engem arra, hogy mielőtt ilyen felszólalásokat teszek, olvassam el alaposan az indokolást és az előterjesztést, mert akkor nem fogok olyanokat mondani, mint a milyeneket mondottam, hogy t. i. az állatok ezentúl be fognak eresztetni, mert — a mint mondja — erre nézve meg vannak az állategészségügyi egyezmények és ezeknek kijátszása meg nem engedtetik, és ezentúl sem fogja Romániából megengedni az állatok behozatalát, mint a hogyan eddig meg nem engedte. Igenis ez benn van a törvényben; de abból az egész indokolásból, a melyet a t. miniszter úr beterjesztett, semmi mást nem lehet érteni, mint azt, hogy e tekintetben az eddiginél továbbmenö engedményeket kíván tenni. Ugyanabban a passzuslan, a melyre a t. miniszter rír hivatkozott, az van, hogy igenis kellett Ígéreteket tenni Romániának. Felolvasom, a mint az előterjesztésben foglaltatik: (Olvassa.) »Ezzel szemben számolnunk kellett azzal is, hogy a teljes határzár és azon korlátozó intézkedések, melyeket represszióképeii a vámháború ideje alatt élefbe léptettünk, rendezett viszonyok és egy, a legnagyobb kedvezményen nyugvó egyezmény fenállása mellett — szóval barátságos kereskedelmi viszonyok között — tovább fenn nem tarthatók, és így nem lehetett elzárkóznunk azon méltányossági tekintetek elől sem, melyeknél fogva Románia is igényt tarthat azon forgalmi könynyebbségekre, a melyekben oly államok termé kei is részestílnek, a melyekkel állategészségügyi egyezményünk nincs.« T. miniszter úr, ebből nem lehet mást kiolvasni, mint azt, hogy ezentúl ezen megszorító korlátokat fentartani nem kivánia, sot erre következtetni is kellett és lehetett is, mert a miniszter úr előterjesztésének egy másik passzusában a sertésekre vonatkozólag a következőket mondja: (Olvassa.) »Ezen előny problematikussá JCÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVII. KÖTET. vált volna, ha román származású sertések behozatala tekintetében legalább oly általános kijelentést nem teszünk, mely a nélkül, hogy intézkedési szabadságunkat bármely arányban lekötné, autonóm törvényeink és szabályaink igazságos és egyenlő alkalmazását helyezi kilátásba. « Ez különben egyrészt annyit jelent, hogy eddig nem voltunk igazságosak szabályaink kezelésében, a mit nagyon sajnálok, hogy a kormány ily nyíltan bevall; (Derültség bal felöl.) másrészt azt teszi, hogy ezentúl nem így, hanem másként fognak eljárni. Tehát igazam volt, midőn azt mondtam, hogy a határzár nem olyan lesz, mint eddig volt; erre a miniszter úr előterjesztése jogosított fel. A t. miniszter úr szememre lobbantotta, hogy kikeltem a gabona-behozatal tekintetében Romániának adott kedvezmények ellen, mert hiszen Románia csak azokat a kedvezményeket kapta, melyeket más államok élveznek. Igen, csakhogy a sérelem épen abban áll, hogy e kedvezményeket épen Romániára terjesztjük ki, (Élénk helyeslés bal felől.) mert ha Svájcznak adják meg azt a kedvezményt, attól ugyan nem kell félnünk, de ha oly országnak adják meg, mely ugyanazokat a dolgokat produkálja, a melyeket mi, az már baj. (Élénk helyeslés bal felől.) Még egy dolgot akarok szóba hozni, mely személyes természetű. A t, miniszter úr azzal kezdte felszólalását, hogy mi ott nemcsak a javaslatot, hanem a kormányt és a minisztert is megtámadtuk. Ez nagyon távol volt tőlem, sőt ellenkezőleg, midőn tegnap valaki beszédembe ilyesmit szólt közbe, én azt visszautasítottam. Sohsem szoktam az embereket oly kicsinyes szempontból megítélni, hogy mindenütt személyes inezidenseket keressek. A kiben csak egy kis igyekezetet látok, hogy Magyarország javán munkálkodjék, azt én, ha munkája nem is jár nagy sikerrel, kész vagyok támogatni, csakhogy egy kicsit előre menjünk. És épen én támadnám meg a miniszter urat, a ki iránt ismeretségünk egész tartama alatt személyes rokonszenvvel viseltettem? Ez távol volt tőlem. Ennyit akartam megjegyezni. Hock János jegyző : Wittmann János ! (Felkiáltások bal felől: Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztim. (Szünet után az elnöki széket gr. Andrássy Tivadar foglalja el.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést megnyitom. Wittmann képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Wittmann János: T. ház! Nagy figyelemmel hallgattam az igen t. kereskedelemügyi 24