Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 167 a nélkül, hogy iparunk érdekei az életben is és nemcsak képzeletben megvédelmezve lennének. Tisztán áll az, t. ház, hogy e javaslat elfogadása esetén Magyarország gazdasági érdekei feláldoztatnak az osztrák ipar érdekében, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) 8 ezen osztrák ipar emelése érdekében a mi gazdasági életünk hanyatlásával fel fogjuk egyúttal lendíteni Románia gazdasági fejlődését is, s Ausztria és Románia fognak osztozkodni azon haszonban, a melynek árát amúgy is sok irányban megtámadott magyar gazdaközönségünk kell, hogy megfizesse. A t. kormánynak rendelkezésére állottak azok nz adatok s ismeretesek voltak előtte még azon magasabb politikai indokok is, a melyek ily természetű egyezmények megkötésekor gyakran az egyik fél részéről engedményeket tesznek szükségessé. Ezen létező okokat, mert nem ismerem, nem mérlegelhetem; de a külső eredményt vizsgálva, az egyezményben nem látom megóva Magyarország gazdasági érdekeit, nem látom a magyar ipar és kereskedelem részére azon előnyöket biztosítva, a mely előnyök kompenzálnák a román gazdaközönségnek a magyar gazdaközönség rovására adott előnyöket. De a mi különös, midőn ezen egyezményben kétségbevonhatlanúl Magyarország segítségére megy Romániának, hogy azt gazdasági válságtól óvja meg, akkor azt kell, hogy tapasztaljuk, hogy Romániában, íiol 1886-ban védvámos politikát statuáltak azért, hogy a magyarországi ipar elnyomásával saját iparukat fejleszszék, hogy abban a Romániában, melyért ma áldozatot hozunk, nyíltan és kiérdemesült kormányférfiak vezetése alatt, a hatóságok elnézése mellett folytattatnak oly üzelmek, a melyeknek éle Magyarország szuverén joga, bírói hatalma ellen irányúi, s ez elleni tüntetés jellegével hír. A mely kormány, t. ház, egy barátságban élő szomszéd államkormánynál még ily nagy áron létesült egyezmény árán sem tudja azoknak az íízelmeknek beszüntetését elérni, (Igaz!Úgy van! bal felöl.) és mégis kiegyezik: az nem bír az ország vagyoni, de nem bír erkölcsi érdekei iránt sem érzékkel. (Úgy van! bal felöl.) És a mely szomszéd-állam, t. képviselőház, a saját államunk szuverén jogaival szemben álló íízelmeiknek szabad folyást enged, annak gazdasági érdekeiért saját gazdasági érdekeinket feláldozni politikai tekintetből sem tartom indokoltnak. a már felhozott közgazdasági indokokon kívül még politikai tekintetekből sem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladván és hátralévén még Horváth Gyula képviselő úr bejelentett sürgős interpellácziója, gondolom, méltóztatnak beleegyezni, hogy a tárgyalást itt megszakítsuk. (Helyeslés.) A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz tehát mindenekelőtt a Spanyolországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása, azután pedig a Romániával kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. (Helyeslés.) Horváth Gyula képviselő úr fogja megtenni interpelláczióját. Horváth Gyula: T. képviselőház! Egy sürgő* interpellácziót voltam bátor bejelenteni, és azt hiszem, hogy e háznak minden tagja méltányolni fogja azt az okot, a miért ezt a sürgős interpellácziót bejelentettem. (Halljuk! Halljuk !) A legutóbbi vasárnapon Hódmezővásárhelyit felette szomorú és annyira veszedelmes jelenségek mutatkoztak, a melyek a szocziális mozgalomnak, a mely évek óta tapasztalható az országban, oly jelleget adnak, a melylyel szemben Agy az adminisztráczió, mint a törvényhozás terén a kellő rendszabályokat meg kell hozni, hogy annak mielőbb vége legyen, és a nemzetnek s az országnak egészséges fejlődése, a mint ez eddig történt, a jövőben is biztosíttassék. Mindenekelőtt az interpellácziót leszek bátor felolvasni, és azután röviden el fogom mondani az ottani helyzetre vonatkozólag tapasztalataimat, melyekhez egyúttal nézeteimet is fogom csatolni. Az interpellácziót a miniszterelnök úrhoz intézem, és szól a következőképen: (Halljuk! Halljuk !) »1. A folyó hó 23-dikán Hódmezővásárhelyen kitört munkáslázadás természete iránt bír e a kormány tájékozással ? 2. Történtek-e az iránt intézkedések, hogy hasonló kitörések a felizgatott munkásnép között, az Alföldön elkerültessenek? 3. Szándékozik-e a kormány a legközelebbi időben olyan természetű előterjesztéseket és javaslatokat tenni a törvényhozásnak, melyek ezen és hasonló munkásmozgalmak és izgatások gyökeres orvoslására vezetnek? 4. Mindenek felett hajlandó-c a kormány közigazgatási úton oly intézkedéseket tenni, melyek hasonló esetekben egész városokat lázongó tömegek féktelenkedéseitől megóvnak ?« Mindenekelőtt bátor vagyok arra az esetre rámutatni, hogy ezelőtt több, mint három évvel ugyanezek a mozgalmak és izgalmak, ha nem is ily mérvben és szomorú kitörésben, mutatkoztak már az Alföldön. Ezek folytán a kormány azon egyetlen intézkedést tette, a mely rendesen, mikor valami veszély fenyegeti az országot, meg szokott tétetni, hogy t. i. kormánybiztost