Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
Igg 881. országos ülés 1894. nevezett ki, de az ottani állapotok természete és orvoslása iránt sem a ház, sem senki az ország ban nem nyert tájékozást. És a mint kívánatos, és az ország érdekében szükséges, hogy minden lázongás, minden izgatás, bármely oldalról, vagy bárkitől jöjjön is az, az államhatalom egészével elnyomassék és megrendszabályoztassék, épágy kívánatos, hogy azon kútforrások, melyek ezen izgalmat okozták, orvosoltassanak is, mert az államnak tekintélye a legszorosabb kapcsolatban áll azzal, hogy mig egyrészt az állam fenyítő kezét a bűnös megismeri, addig az, a ki az államra van utalva, megtudja, hogy az államhatalom az a kútfőrrás, melyből bajainak orvoslását várhatja, Az az erély, melyet annyiszor szoktak hangoztatni és mutogatni, nem annyira a bajoknak felderítésében, mint inkább abban nyilvánult, hogy bizonyos ügyeskedéssel elnyomatott és eltakartatott a meglevő baj ; vagy pedig abban mutatkozott, hogy olyan dolgok, melyek talán nem is voltak egészen helyesek és törvényesek, az állam egész hatalmának súlyával és tekintélyével keresztülhajtattak, minek következtében olyan munkaszerződések, a melyek bizony nem voltak méltányosak, és a megbírálás tárgyát képezhették, de mert szerződés színével bírtak, és mert lázongó tömegekkel alkudozni és izgatókkal beszélgetni nem szokás: érvényeseknek ismertettek el, úgy, hogy megmaradt a népben az a keserű érzés, hogy velük szemben igazságtalanság követtetett el, melynek orvoslását az aii amhatalomtól hiába várják. Nem elég az, hogy csak egyoldalúkig akarják a dolgot elintézni, s hogy azon bajnak, melynek gyökere a munkásviszonyokban fekszik, orvoslását közigazgatási rendszabályokkal akarják elérni. Hiszen az Alföldön oly alakulás van, a mely sehol a világon elő nem fordul, mert ott Magyarország legdúsabban termő földjén, a hol semmi gyári ipar sincsen, a hol a munkáskéznek elfoglaltságot is csak bizonyos időben lehet adni, városok és községek alakultak 15, 25, 50 és 70 ezer lakossal, a lakosok e számához képest kis határon, nagy latifundiumok közé beékelve. A körűlbelől 30—50 éven át tartó vízszabályozási munkálatok, melyek sok milliárd köbméter földnek mozgósítását vonták maguk után a Tisza és Duna mentén, a muukäsnépnek egy egész seregét teremtették meg, a kik apáról fiúra, sőt unokára menőleg is ebből a munkából tartották fenn magukat. Ezek a munkálatok be lettek fejezve, és a munkások, elhelyezkedtek az ilyen nagyvárosokban melyekben egyfelől a régi munkát nem találták fel, és a melyekben másfelől —s ezt közbevetőleg vagyok bátor felemlíteni — a birtokrendezési kérdések sem egyik, sem másik részükben befejezve nináprilis 2á-én, kedden. r csenek. Általában, t. ház, a birtokviszonyok tekintetében oly bizonytalanság uralkodik nálunk, hogy a telepítő és a kuriálista és a földtulajdonos birtoka iránt minduntalan perek támasztattattak. E bizonytalanságban tehát a latifundiumok tulajdonosai a munkástelepítést birtokaikon nemcsak keresztülvinni, hanem még csak megkísérlem sem merik. A farm rendszert pedig, mely a lat: fundiumoknál a kellő mennyiségű munkáskéz alkalmazására módot nyújtana, behozni senkisem akarja; mert ezzel az eddigi bizonytalan birtokviszonyok között még csak újabb bizonytalan állapotot teremtenének. Ennek folytán olyan állapot teremtetett, melyben egy felől a földbirtokos a maga földjét félti, keresi a munkás kezet és nem találja, másfelől meg az ugyanazon földön lakó keresi a munkát és nem találja. Szóval egy időben, ugyanazon egy napon és órában találkozunk azzal, hogy munkahiány van, és azzal, hogy a népnek ezrei munkahiányban szenvednek. Ezeket az állapotokat egy interpelláczió szűk keretében előadni nem lehet. De az igen kívánatos, hogy ha ezeknek a bajoknak orvoslását akarjuk, ezek a dolgok mentül előbb a képviselőház elé kerüljenek, mert azok a bajok, a melyek most csak az Alföld egyik nagy városában a mutatkoznak, már holnap talán a Dunán túl, holnapután pedig az ország más vidékein fogják felütni a fejüket. Az ottani helyzet jellemzése végett elég rámutatnom arra, hogy részint az adózási viszonyok, részint a súlyos terhek, melyek a községi szolgáltatás képében nehezednek a munkásokra, részint a nehéz egyházi adók olyan állapotokat teremtettek, a melyek úgyszólván melegágyává lettek e vidéken az új nazarénus tanoknak, melyeknek talán egyetlen, de alapos hibájuk, hogy követőik elvesztik a nemzeti jellegüket és község- és államavatkozási képességüket. Ez következménye annak, ha a nemzetiségi mozgalmak mellé, melyek a határszéleken szintén mutatkoznak, még hozzácsatlakozik a munkásmozgalom, mely Magyarország társadalmi rétegeibe viszi be a bajt. Ezzel szemben három vagy négy év lefolyása alatt nem találkoztunk a kormánynak egyetlen egy intézkedésével sem, mely a t. házat egyfelől tájékoztatta volna az ott lappangó baj iránt, a mely nap nap után üti fel fejét, másfelől pedig az ott meglévő bajt legalább pillanatnyilag orvosolni lettek volna hivatva. Hogy ily nagy mérvben mutatkozik a baj, annak oka épen az, hogy az ország egyetlen egy részeiben sem annyira elhanyagolt az adminisztráczió, mint az Alföld ezen részén. Méltóztassék higgadt, nyugodt megfontolás alá venni azt, hogy 20—25—30 ezer lakossal :
