Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
160 331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a vámmérséklésben részesül, ellenben a tisztátlan és nem köszörűit üveget vámemeléssel sújtják. Itt vannak továbbá a dísztárgyak üvegből, párnázott bútorok, gyermek-játékszerek stb. Ezek némi vámmérséklésbenrészíílnek, de olyanok, a melyekből nekünk hasznunk nincs. Ezek volnának azok az előnyök, azok a nagy vívmányok, a melyeket a kormánynak elérni sikerűit, és a melyek nevében ajánlják nekünk, hogy ezt az egész szerződést fogadjuk el, és a melynek nevében azt is kérik, hogy mi ezek fejében Romániának nagy mérvű engedélyeket tegyünk, még pedig tisztán a magyar gazdálkodó közönség rovására. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van! Csak ellenség csinálhat ilyet!) Nem megyek addig, hogy csak ellenség csinálhat ilyet, nem akarok gyanúsítani senkit, de hát tévedhetnek az emberek. A mi engedményeket adunk ezen ágynevezett viszont engedmények fejében, ezeket mindenütt a nutgyar gazdák rovására adjuk. (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.) így például a házi szárnyas állatok tétele a behozatalnál eddig 6 forint volt, most 3 forint. Tudvalevő dolog, hogy ebből volt egy kis exportunk, hogy ez nagyon örvendetes lendületet vett és hogy mä már szárnyasaink kimennek Varsóba, Moszkvába, Szent-Pétervárra, Hamburgba egészen Londonig; er.nek tehát konkurrencziát kellett csinálni azzal, hogy a romániai szárnyasokat beeresztjük fél áron. Ott van a tojás, melyet ma egészen vámmentesen eresztünk be. Ebben is egy kis lendületet vehettünk észre az országban. Egyes kereskedelmi czégek nagyobb vásárlásokat tettek belőle, és vitték részint Parisba, részint Londonba, úgy, hogy a múlt évben például egész ring keletkezett a Bácskában, a hol milliószámra vásárolták össze és vitték külföldre a tojást. Ebben is meg kellett csinálni a konkurrencziát, hogy még ebben a kis dologban se boldoguljon Magyarország úgy, mint eddig. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) De legsúlyosabb engedmény az, mely egyrészről vonatkozik a szarvasmarhára, másrészről a sertésre s harmadik részben a román gabonára. (Halljuk! Halljuk!) A mi a szarvasmarhát illeti, e tekintetben az előadó úr is arra az álláspontra helyezkedett, s a miniszter úr is azon állásponton van, hogy nekünk a szarvasmarha behozataltól nem kell félnünk azért, mert — úgymond — a román vámháború alatt Románia szarvasmarha állománya egészen megcsökkent, tönkrement, úgy, hogy az ma már nem konkurrencziaképes, és így nem árt nekünk. Bartha Miklós: Szerbián keresztül hozzák be. Hoitsy Pál: Azt mondja az előadó úr, j hogy ámbár ott most sokkal több magot termelnek, mint ezelőtt, mert az utolsó év alatt % 1 J9. millióról 4 millióra emelkedett a megművelt terűlet, tehát ennek megfelelőien Romániának több szarvasmarhájának kellene lennie, mégis a román vámháború által tönkretett szarvasmarha-állomány ott nem képes lendületet venni. Azt hiszem, hogy itt egy kis tévedés van a dolog megítélésében. (Halljuk!Halljuk!)i Románia szarvasmarha-állománya nem annak daczára lett kisebb, mert ott több földet mívelnek, hanem épen annak következtében; hiszen van egy átmeneti stádium, a mikor egy ország feltöri a maga legelőjét, mezőségét, mely azelőtt tisztán állattenyészre szolgált s a feltörés után a marhaállomány csökken. így volt Magyarországon is, a mikor az 50 és 60-as években sok legelőt feltörtünk, és a szarvasmarha állomány kisebb lett; mi egészen a magtermelésre adtuk magunkat s a szarvasmarha-tenyésztést csakugyan egészen megszüntettük. Ekkor jön a második stádium, a mikor az istállózás által fokoztatik a szarvasmarha-tenyésztés. De ez csak átmeneti stádium, és ha igaz az, a mit az előadó úr mond, hogy tudnillik Románia szarvasmarha-állománya épen a vámháború következtében szállott le annyira, hogy ma már konkurrencziaképtelen: akkor, azt hiszem, a legnagyobb hiba, a legnagyobb képtelenség, a mit elkövethetünk az, hogy már most szüntessük meg az okot, hogy Románia megromlott szarvasmarha-állománya ismét lendületet vegyen, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nyissuk meg a sorompót, hogy Románia megint megszaporíthassa Szarvas • marha-állományát, hogy megint konkurrenczi tképes legyen. (Élénk helyeslés a szélső balol dalon.) T. ház! Sertéseinknél szintén így vagyunk, és én erre igen nagy súlyt aka okr helyezni, mert összes gazdasági terményeink között ép a sertés az, mely a gazdának még egy kis állandó hasznot juttat. Ép a sertés és a ló az, melynek kivitele évről-évre a legkonstansabban emelkedik. Minden egyéb kiviteli czikkünk, még a búza is, hullámzik, egyszer többet, máskor kevesebbet tudunk belőle kivinni, s itt még tekintettel kell lenni a termés nagyságára is, mint az előadó úr is említette; egyedül a sertés- és lókivitelünk az, mely évről-évre fejlődik. így például 1883-ban, hogy csak egy számot említsek, 28 millió ára sertést vittünk ki, 1884 ben is 28 millió forint árát, a legközelebbi esztendőkben pedig kivittük majdnem a kétszeresét ennek, tudniillik 1893-ban 50,328.000 forint ára sertést vittünk ki. Azt mondja a miniszter úr az indokolásban s azt mondja az előadó úr is imént tartott beszédében, hogy ez nem oly nagy veszedelem,
