Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. Hiszen mit hoz be Románia sertésben? Hiszen ez csekélység a mi nagy exportunkhoz képest, erre oly nagy súlyt helyezni nem lehet. Hát, t. ház, én két adatot szolgáltatok erre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit tesz az, ha mi Romániával szemben a sorompót kinyitjuk, bizonyítja a kö­vetkező eset. (Halljuk! Halljuk!) 1890-ben, tehát a vámháború alatt Románia nem tudott több sertést behozni, mint öszszesen 1879 darabot; alig, hogy kinyitottuk a sorom­pókat, a tavalyi esztendőben már 15 547-et, vagyis mintegy 8-szor annyit hozott be, mint az előző évben. És hogy e tekintetben Románia exportképes,. . . . Bartha Miklós: Hivatalos adat! Hoitsy Pál: . . . Igen, benne van a mi­niszter úr jelentésében is. Mondom, hogy mennyit képes behozni, mutatja az, hogy 1883-ban — igaz, hogy ez volt a legjobb esztendő, de mégis egyetlen egy év lefolyása alatt — 114.176 darabot hoztak be. A/.t mondja ugyan az előadó úr az ő indokolásában, hogy mi ez? Hiszen ez csak öt millió forintnak felel meg, a mi ki­vitelünk pedig 54 millió. Hát, t. ház, ez az öt millió a magyar gazdaközönség számára igen nagy dolog. Méltóztassék megengedni, hogy a mikor a magyar gazdával mindenütt úgy bánnak, a mint az előadó úr mondta, hogy megterhelik egy millóval a malmok részére, hogy ezeknek osztalékuk legyen, behoznak egy millió ára sertést, és azt mondják mind­untalan, hogy ez nekik nem árt, akkor, t. ház, mind ez együttvéve nagyon is súlyos vesz­teséget hárit a magyar gazdaközönségre. De méltóztassék még egy dolgot meggondolni. Romániából eddig rendesen a sovány sertést hozták be, az itt meg lett hizlalva a magyar állomásokon, a mikor azután a magyar sertés­hizlaló legalább nyert valamit a sovány ser­téseken. Most ha megnyitjuk a sorompókat, minden további intézkedés nélkül, legyen meg­győződve a miniszter úr, Románia majd otthon fogja kihizlalni a maga sertését, s akkor is behoz 114.000-et, vagy többet, akkor annak az ára nem öt millió lesz, hanem sokkal több. (Igaz! a szélső baloldalon.) A legfontosabb dolognak tartom azonban, t. ház, ezekkel szemben is, s ezek után is azt, hogy a búzának a vámját nem emeljük, hanem meghagyjuk úgy, a mint van, s hogy beeresztjük ezt a búzát, a mint eddig beeresztettük az őrlési engedélylyel. Azt mondja az előadó úr, hogy hiszen ez a kérdés nincs is ezzel a tarifával összeköttetésben. Jól van, megengedem; de ha összeköttetésben nincs is, az se jobbá nem teszi ezt a kérdést, sem rosszabbá. Ez oly nagy baj, melylyel nekünk számolnunk kell, akár áll ezzel összefüggésben, akár nem. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. április 24-éu, kedden. \ g \ T. ház! Az első érv, a melylyel maga a miniszter úr előállott, az, hogy nekünk a mi búzánkat nem kell féltenünk a román búza konkurreneziájától akkor sem, ha a román búza piaczainkra özönlik, mert — úgymond — a búzának árát itt ma már nem a magyar búza határozza meg, és nem is a mi termésünk, hanem különösen a tengerentúli államok ter­mése, és hogy akár beeresztjük a román búzát, akár nem, e miatt az ára sem feljebb, sem lejebb nem megy, mert azt a külföldi piaczok határozzák meg. A t. előadó úr is ezt mondja indokolásában, de beszédében imént ép az ellenkezőt bizonyí­totta, igen alaposan, adatokkal, és igaza is van, hogy például 1891. elején a magyar búza drágább volt Budapesten, mint Londonban, és még egy egész sor adatot hozott fel, hogy a magyar búza ára a budapesti piaczon magasabb volt, mint átszámítva a londoni, vagy az antver­peni piaczokon. Ez így áll, ez tény, sőt én ki­egészíthetném ezeket a búza árhullámzására nézve egy más adattal s nem kellene tovább visszamenni, mint csak a két héttel ezelőtti időre, mikor nagy szárazság fenyegette az országot, s mikor a spekulánsok meg voltak ijedve, hogy nem lesz annyi búzakészletük, mint a mennyit eladtak, és attól tartottak, hogy nem tudják magukat fedezni, s vásárolták a búzát, a mire ára — két napi időközben — felszökkent 60—70 krajczárral, — mert ez csak két napig tartott, — pedig ugyanakkor Amerikában, Chikágóban és New Yorkban 3 /± cent-tel esett a búza ára. {Úgy van! bál felől.) Ebben az állításban tehát igaza van a t. előadó úrnak, hogy a mi búzánk lehet drágább is, mint a külföldi. Abban azonban sem neki, sem a t. miniszter úrnak nincs igaza, hogy a búzaárakat csakis az amerikai piaczok dominálják. Azok is, t. miniszter úr, igenis dominálják, de nem csak azok hatnak közre, hogy mi legyen a búza ára, hanem némileg a ni piaczaink is; különösen a budapesti piacz árhullámzása. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De ha úgy áll a dolog, a hogy a t. előadó úr mondja, hogy a budapesti piaczon lehet a magyar búzának magasabb ára, mint a londoni piaczon, akkor — bocsánatot kérek a kifeje­zésért — mily őrültség az, hogy ide piaczunkra behozzuk a román búzát, s a búzának árát le­nyomjuk. (Élénk tetszés. Úgy van! bal felől.) Azt is találom a t. előadó úr indokolásában, (Halljuk! Halljuk!) hogy ennek a mi magyar búzánknak nagy részét már mi magunk fogyaszt­juk el, s hogy innen van az, hogy külföldre nem exportálunk minden évben akkora nagy mennyiségeket, mert már a hazai ipar, — értvén ez alatt az osztrák ipart, — a magyar búzának 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom