Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
881. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 159 Romániában elfoglalt, akkor mi nagyon csalódunk. Ha megvolna az az ipar ma Erdélyben, azt gyámolítani, istápolni, kedvezményben részesíteni lehetne, és akkor nagy erőfeszítéssel czélt lehetne; talán érni de midőn az a kisipar elpusztult, jóformán csak a romjaiban van. (Ellenmondás jobb felől.) Nagyon szívesen veszek minden helyreigazítást, de úgy vagyok meggyőződve, a stat ; sztikai adatok a mellett beszélnek, és mikor úgy áll a helyzet, hogy ezen kisiparnak csak romjai vannak, ellenben Romániában az virágzásnak indult, akkor mi semmiféle kedvezménynyel, istápolással olyan ipart, a mely oda exportálna, előállítani képesek nem vagyunk. Mert igaza van a t. miniszter úrnak, mikor indokolásában előadja, hogy mi utalva vagyunk arra, hogy domináljuk a romániai piaczoí inkább, mint Anglia, Németország, vagy Francziaország, mert mi közel vagyunk, közelebb, mint azok, inkább odajuthatunk. Ha nekünk volna olyan gyáriparunk, a mely azokat az árúkat állítaná elő, a melyeket Románia külföldről hoz be, akkor igaza volna; de mikor ma Románia otthon készíti azokat a közönséges árúkat, a melyekkel mi konkurrálni akarunk, akkor lehetetlen czélt érnünk, mert, bár közel vagyunk Romániához, de a román ipar még közelebb van, mert otthon van. De, t. ház, ha azután azt vizsgáljuk, hogy az ezen szerződésben megállapított tarifa mily kedvezményeket nyújt egy e?etleg Erdélyben lendületnek indulható ipar javára: azt látom, hogy épen a magyar proveniencziájú dolgok vagy semmi vámmérséklésben nem részesültek, vagy az illető tételek még fel is emeltettek; ellenben oly gyártmányok, melyeket mi nem produkálunk, igenis kaptak vámmérséklést. (Úgy van! bal felöl.) És itt ismét rá kell mutatnom arra a szórakozottságra, — nem akarok más kifejezést használni, — mely az előadó úr összeállításában mutatkozik. Nem szívesen teszem ezt azon tiszteletnél fogva, melylyel személyisége iránt viseltetem. Azt mondja például, hogy a román tarifa tételei a kovácsolt vasárúknál 160 frankról 60 frankra mérsékeltettek. Sem az első, sem a második tétel nem áll. A miniszteri jelentés szerint a kovácsolt vasból való árú vámja, mely addig 6 frank volt, megmaradt 6 íranknak. Képzelhetetlen is, hogy egy nem kovácsolt vasnak lüO frank lett volna, a vámja, a mi annak árát tízszeresen felülmúlja, és hogy az most 6ü frankra leszállíttatott volna. Hanem igenis más történt. Mérsékeltetett a kovácsolt vasból és aczélból való gépek vámja, kivéve a gőz-, mezőgazdasági és ipari gépeket, tehát épen azokat a mezőgazdasági gépeket, melyeket mi már előállítunk. Ezeknek vámja 18 frank volt, most lesz 95 frank. Meg kell igazítanom egy más adatot is. Azt mondja az előadó úr, hogy a szövetek vámját — azt hiszem, a posztószöveteket érti — szintén leszállították 150 frankról 135 frankra. Ez sem áll; leszállították ugyan a tételt, de csak azokra a finomabb szövetekre, melyeknek négyszögméterje nem nyom többet 500 grammnál, ellenben a közönséges szövetek vámját, a melyeket, a mi posztósaink is előállítanak, részben változatlanul hagyják, részben felemelték, úgy, hogy oly szövet, melynek négyszögméterje 700 grammnál többet nyom, az eddigi 70 frank helyet 100 frank vámot fog vám gyanánt fizetni. Mindebből azt látjuk, hogy épen azokra az árúkra nézve, a melyekkel mi meg tmlunk jelenni Románia piaczán, vagy meghagyták a mostani tételt, vagy pedig ezen tételt még feljebb emelték. így például a vámtétel megmaradt a czukornál, melyre oly nagy súlyt helyezett a t. előadó úr, itt nem engedett Románia; megmaradt az ásványvíz, a cserzett bőrök, a melyet valahogy ki tudunk vinni, a lószerszám, a melyből a kis iparos még kivitt, megmaradtak a kötelek, a p.irketták, bútorok, az agyagedények, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mind magyar gyártmány!) a közönséges üveg, öntött vas, vasúti sínek, melyeket nagy mértékben produkálunk, a höcsik, a melyekre nagy súlyt fektetett a t. előadó úr, és a mezőgazdasági gépek, a melyekből lett volna bizonyos export. A vámemeléssel sújtotta a következő tételeket: (Halljuk! Halljuk!) bőrárú, durvább gyapjúárú 700 grammon felül, (Egy hang a szélső baloldalon: Az erdélyi posztó !) papir, épület- és műfa. (Morgás a szélső baloldalon.) Ezt Erdélyben szintén kivitték, tudniillik az épület- és faragott fát, a nem párnázott bútorokat, hanem a közönséges asztalos munkát. A hordók és a dongák tételét, a melyekből kivitelünk van, felemelték. Polónyi Géza: Tessék megszavazni a horvátoknak ! Hoitsy Pál: Az asztalos, kádár, esztergályozott árúk tételét 13 forintról 20 forintra emek ték, a melyből a kisiparos még tudna kivinni Romániába. Az üvegeket a maga természetes sziliében — erre is vau néhány gyárunk — 15 forintról 30-ra emelték. Ellenben miben nyilvánul a vámmérséklés? A bőrkeztyű, az utazási és vadász-czikkek, a vadászfegyverek, a melyeket minálunk nem gyárt senki, . . . Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter : Dehogy nem! Hoitsy Pál: Vadász-fegyvereket Magyarországon ? Hol'? Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Utazási és vadászati czikkeket! Hoitsy Pál: Finom gyapjú-szövet és pamut, finom vászon, melyet Magyarországon kivitelre nem csinál senki, a porczellán, a köszörült üveg, melylyel a csehek konkurrálnak,
