Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. Q minő lépéseket tett a recziproczitás biztosítása iránt, és hogy ha azt szükségesnek tartja, minő biztosítékot vél elérhetni, hogy ezt egyoldalúkig megszüntetni ne lehessen? Hogy, t. ház, mi lehet annak az oka, hogy ily hosszas idő alatt ezzel a kérdéssel a t. kormány még mindig nem tudott annyira jutni, hogy mikor mi a házassági javaslat részletes tárgyalását megkezdjük, a háznak semmi érdemleges felvilágosítást sem adhat, ha — mondom,— ezt kérdezem magamtól, és keresem annak az okát, hogy a t. kormáuy ezzel a kérdéssel még mindig nem tudott tisztába jönni, megvallom, hogy erre az okot és útbaigazítást nem tudom megtalálni másban, mint egyikében ama mulatságos anekdotáknak, a melyek Erdélyben oly nagy számmal közszájon forognak. (Halljuk! Halljuk!) Erdélyben volt egy igen derék, jóravaló, tisztességes úriember, ki azonban nagyfokú élhetetlensége következtében oda jutott, hogy az exisztenczia kérdése előtt állott, és ekkor barátai becsinálták őt az akkor létező erdélyi kanczelláriánál udvari titkárnak. Ott természetesen neki is osztottak ki ügy darab okát, de ő azokat soha sem intézte el, mert egyáltalán nem dolgozott. (Derültség.) A panaszok folytonosan szaporodtak, és az erdélyi urak jelentkeztek a kanczelláriánál, kérve, hogy bajaikat intézzék el. A kanczellár magához hívatta a titkár urat és azt mondotta: Azt mondják nekem öcsém, hogy te nem dolgozol semmit. A titkár erre azt felelte : »Hát nincsen nekem elég bajom magamnak, még mások bajával is foglalkozzam ?« (Derültség.) Hát ennek a kormánynak nincsen magának elég baja, ő még a korona bajával is foglalkozzék, és foglalkozzék a nemzet és a korona közti viszonynyal is? (Derültség.) T. ház! A megélhetés gondjai közt ez a kormány nem ér rá nemcsak ebben a kérdésben, de a kérdések egész vonalán foglalkozni a korona érdekeivel, és foglalkozni a nemzet és a korona közti viszonynak ápolásával. (Igás!Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Méltóztatik tudni, hogy az udvartartás kérdése elvileg meg volt már oldva gr. Szapáry kormánya alatt, tényleg és részleteiben pedig még ma sincs megoldva. Innen van az, t. ház, hogy midőn konstatálni lehet és kell, hogy a nemzet valódi érzülete és a korona között semmi ellentét nincsen és nem lehet, vagy legalább nem létezett akkor, midőn e kormány kormányra jutott, ma mégis folytonosan szaporodnak és napról-napra fokozottabb mértékben lépnek fel olyan szimptomák, a melyek a nemzet és a korona közötti félreértésre és konfliktusra, viharra utalnak. Mert, t. ház, ennek a kormánynak egész működése nem áll egyébből, mint a nemzet és a korona közötti nehézségek és félreértések mesterséges terjesztéséből. (Igás! Úgy KÉPVEL NAPLŐ. 1892—97. XVIII. KÖTET. van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felöl.) Hát, t. ház, a túloldalon ezt kétségbe vonják, (Egy hang jobb felől: As világos!) és én ismerem azt a kötelességet, hogy ha valaki vádol, bizonyítani tartozik, és én szívesen felajánlom a bizonyítást. Méltóztassanak aztán ítéletet mondani. A világegyetem harmóniájánál és az egyazon végokból eredő törvényeinek identitásánál fogva nemcsak a fiziológiában, de a morális és politikai világban is áll az a törvény, hogy minden dolog belső természetére és lényegére döntő annak első konczepeziója. Mi volt ezen kormánynak és politikájának első konczepeziója? Mikor Szapáry Gyula gróf volt miniszterelnök beadta lemondását s azt bejelentette, lemondását azzal indokolta, hogy a minisztertanáéi nem tudott megegyezésre jutni a polgári házasság oly formája iránt, a melyet a korona is hajlandó elfogadni, s mikor ezen bejelentés történt, akkor komplotszerű összebeszélés alakjában állott elő három szónok, — a kik egyikének ez volt legelső és legutolsó felszólalása, de már akkor felismertük nála az oroszlán-körmöket, mert fordulatai és eszmemenete élénken emlékeztettek a ház egyik legnagyobb szónoka, aa igazságügyminiszter úr fordulataira éö eszmemenetére, — és egybevágóan azt jelentették ki, hogy mi pedig olcsóbban nem adhatjuk, mint a legradikálisabb megoldás követelésével. Ezen kormánynak és programmjának első konczepeziója tehát az volt, t. ház, hogy: »Sakk a királynak«. Vajay István: Revolverezés! (Ellenmondások a jobboldalon.) Asbóth JánOs: De, t. ház, »Sakk a királynak!« még nem elég a játék megnyeréséhez, a király még védheti magát, és méltóztatnak emlékezni, hogy akkor, mikor a kormány itt a házban bemutatta magát, akkor a í. miniszterelnök úr programmjának előterjesztésénél kénytelen volt bevallani, hogy ő Felsége azt csak egészen szokatlan és rendkívüli fentartással fogadta el. És akkor kezdték propagálni és proklamálni azt a theoriát, mely szerint alkotmányos monarchiában a koronának nincs egyéb hivatása és teendője, mint az, hogy magát mindenkor identifikálja a többség párturalmával. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Oly theoria, mely köztársaságban sem áll az államfőről, monarchiában pedig a koronának a pártok fölötti állásával homlokegyenest ellenkezik. Már most, ha ilyen theoriákat terjesztettek és proklamáltattak, kérdem: hogyan méltóztatnak azt kívánhatni, hogy ne terjedjen a közfelfogásban azon nézet, mintha a többségnek csak akarnia kell bizonyos dolgokat, s a korona kénytelen azokat elfogadni? És a mikor eloszlott az az optikai csalódás, hogy a t. kormány politikája a nem2