Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-324
10 324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. zeti közérzület követelménye, a mikor mutatkozott és napról-napra terjedt az ellentállás ezen politikával szemben: akkor vájjon minő eszközökhöz fordult a kormány, hogy ezen ellenállást megtörje? Kossuth nevének a varázsához. Meszlény Lajos: Ez igaz! Ez úgy van. (Ellenmondások, zaj a jobboldalon.) Asbóth János: ... És ha a t. kormány saját létének tovább tengetése érdekében, nem Kossuth iránti pietásbó], hanem a saját maga iránti pietásból megfeledkezett arról az ellentétről, melyben az élő Kossuth Lajos állott a dinasztiával, hogyan és mikép kívánja ez a kormány, hogy a nép meg ne feledkezzék erről az ellentétről abban a pillanatban és azon a napon, a mikor Kossuth Lajos meghalt? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De menjünk tovább. (Egy hang jobb felöl: Ez nem ide tartozik!) Krajtsik Ferencz: A házassági jogról szeretnénk valamit hallani. (Helyeslés jobb felöl. Zaj.) Asbóth János: A kormánynak a házassági jogról szóló javaslata érdekében követett politikájáról és taktikájáról beszélek, folyton erről, s ez mindenesetre inkább tartozik ide, mint a szekularizáczió és a czölibátus, és ha ezeket élvezettel méltóztatott meghallgatni, ne tessék a t. képviselő uraknak oly türelmetlenek lenni, kivált akkor, mikor oly tételeket bizonyítok, melyeket méltóztatnak kétségbe vonni. (Helyeslés a baloldalon.) De megyek kegyes engedelmükkel tovább. Mi volt a kormánynak további lépése ? Egy mondva csinált utezai tüntetéssel igyekezett politikája mellett hangulatot csinálni, és akkor t. ház, láttak, hogy a miniszterek az ablakból le haranguirozzák az utezai tömegeket és elhitetik velük, hogy legitim törvényhozási faktort képeznek. (Tetszés a baloldalon.) Én akkor bátor voltam itt e házban megmondani, hogy méltóztassanak óvatosabban bánni a tömegek mobilizácziójával, mert könnyen megtörténhetik, hogy elérkezik egy pillanat, mikor a tömegekben több lesz a valódi impulzus, és akkor kevesebb lesz a rend. Már most, t. ház, hogyan kívánhatják önök, hogy akkor, a mikor önöknek az utezai tömegek kényelmetlenekké kezdenek válni, akkor az önök által legitim törvényhozási faktorrá kinevezett tömegek abdikáljanak? Egyáltalában minő józan okot méltóztatik a kormánynak felhozni arra, hogy az utezai tömegek okosabbak legyenek, mint a t. urak, a kik magukat államférfiaknak tartják, és a kiket az utezai tömegek is bizonyosan államférfiaknak tartanak azért, mert miniszterekké vannak ki nevezve. (Tetszés bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Én, t. ház, semmiféle személyes támadások által nem engedtem magamat eítereltetni azon kötelesség teljesítésétől, hogy előre és fázisrólfázisra megjelöljem a dolgok ezen fejlődését, a melyet előre látni szerencsétlenségem volt. Egy évvel ezelőtt megmondtam, hogy nem lehetséges egy nemzet kormányzatát úgy vezetni, hogy egyszerre két zászlót lobogtassanak: egyik kézben a radikalizmus, másik kézben a konzervativizmus zászlaját. Megmondtam, hogy könnyebben lehet lokalizálni a tűzvészt, mint lehet lokalizálni a radikalizmus abszurd politikáját egy kérdésre. És Herman Ottó képviselő úr mai felszólalása is azt bizonyította, hogy nem lehet lokalizálni. Megmondottam Madáchcsal, hogy »felzaklatni, kormányozni más!« (Tetszés bal felöl.) Nekem, t. ház, az első pillanattól fogva az volt az impresszióm, és én nem kételkedtem benne, hogy egy oly bölcseségnek és egy oly politikának, mely egyszerre akarja az országra zúdítani a küzdelmet, és egyszerre akarja felvenni a harezot a megerősödött közjogi ellenzékkel, a nemzetiségi mozgalmakkal, a, municzípalizmus hagyó maijaival, a főrendekkel, az egyházzal, a Kossuth Lajos nevéhez fűződő érzületekkel és a korona érzületével, előbb-utóbb oda kell jutnia, hogy a szuronyokra támaszkodjék. Csak egyben csalódtam, abban, hogy ez oly hamar történjék meg, mint a hogy már nagypénteken megtörtént. Megtörtént nagypénteken, midőn Önök a materiális rendet csak szuronyokkal tudták fentartani, a morális rendet pedig épen nem tudták fentartani, mert a mennyiben az fentartatott, az egészen más tényezők által történt, és ha akkor egyenesen provokálni akarták volna az ingerültséget, nem lehetett volna mí'skép eljárni, mint a hogy akkor a miniszterelnök úr eljárt. Értem és helyeslem is azt a politikát, mely a koronának méltóságát kompromittálni, csorbítani nem engedi semmi áron; értem azt a politikát is, — bár nem helyeslem, — a mely azt mondja: a vihart le kell csillapítani minden áron, még a korona tekintélyének rovására is; de a mit nem értek, a mit lehetetlennek tartok, az a zászló-dolog volt, a hol eleintén a korona tekintélyére való hivatkozással megtagadták a zászló kitűzését, azután a vihar lecsendesítésére megengedték, és mikor a konczesszió meg volt téve, akkor az ingerültségnek a végletekig vitelével megint levétették. Ebben ráismerek én a kőszegi hősre, (Derültség bal felől.) a, ki először exponálta a koronát, azután dezavuálta és cserbenhagyta, és csak haszon nélküli, hiábavaló izgatottságot szült. (Helyeslés és derültség bal felől.) Aludj nemzet, aludj; aludj király, aludj; sorsod bátor, szilárd, hű és bölcs kezekre van bízva. (Derültség bal felöl.) ÉÍ a t. urak beszélnek reakczióról, a mely