Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. ] g \ egyezmény ellen a magyar mezőgazdák némely része és némely orgánuma oly argumentumokat hozott fel, melyek ezen megkötött vámegyezményt különösen mezőgazdaságunk ellen irányulónak tüntetik fel, szükségesnek tartom kiterjeszkedni azon gravamenekre, melyek ez irányban, és ezen különböző felfogásokkal kapcsolatban napirendre kerültek. (Halljuk! Halljuk !) A magyar mezőgazdák egy részének ax a kívánsága, hogy Románia felé határainkat elzárjuk, és nyugat piaezain a versenyt megszüntessük. Ezen kivánságnak teljesítése, t. ház, mely szerencsére nem a mezőgazdák többségének, hanem csa kisebb részének a kívánsága, ismét visszaállítaná Romániával a vámháborút; mert a hol két félnek barátságos egyezkedése képezi bizonyos ténynek, alapját, ott mindenesetre mindkét fél érdekeit tekintetbe kell venni. Ha tehát mi ebben a kérdésben arra az álláspontra állunk, a mely az egyezménynek megkötését lehetetlenné teszi: akkor, nagyon természetesen, nem marad más hátra, mint az előbbi eljárás folytatása, tudniillik Romániával szemben ismét vámháborúba lépni. Nézetem azonban az, hogy Magyarország mezőgazdasága ezen eljárással nemcsak a vámháborúnak régi hátrányait viselné, hanem még azt a czélját sem érné el, melyet maga elé tűzött, t. i. hogy nyugat felé ismét verseny nélkül állhasson, mert nagyon jól tudjuk, hogy nem Romániából behozott nyerstermény az, mely a mi mezőgazdasági árúink árát szabályozza, hanem a tengerentúli verseny, a mely alatt egész Európa szenved. Ezen tengerentúli versenynyel szemben pedig nem nyújt nekünk semmi előnyt az, ha mi kelet felé határainkat elzárjuk. Teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy épen Ausztria és Magyarország politikai viszonyainál és földrajzi fekvésénél fogva magát bármely irányban is elzárhassa. Ezt megteheti bármelyik más európai állam, de a mi államunk nem teheti meg, mert a mi államunk, úgy mint hajdanában az volt, ma is hivatva van a világkereskedelmi forgalomnak góczpo útját képezni, és az államunkon átfutó közlekedési utak hálózata feltétlenül államunkat teszi képessé és hivatottá arra, hogy a világkereskedelem forgalmát közvetítse. Már pedig a világkereskedelem forgalmát közvetíteni határzárak mellett teljesen lehetetlen. Ez az oka annak, hogy semminemű olyan irányt, mely határzárakra és védvámos politikára vezetne, a közgazdasági bizottság helyeselni nem tud. Hiszen, midőn a jelen egyezménynek legfőbb elve a kölcsönös legnagyobb kedvezményt élvező államokkal egyforma elbánást biztosít államunk részére, ezen szerződésnek legnagyobb előnyét mindenesetre mi vagyunk hivatva első sorban kiaknázni, és a szerződésnek ebből eredő előnyeit élvezni; mert tagadhatatlan tény az, hogy ámbár Románia hasonlóan fel fogja használni ezen előnyös helyzetet államunkban, midőn két olyan államról van szó, a melyeknek egyike úgy földrajzi fekvésénél, mint ipari, kereskedelmi viszonyainak fejlődésénél és mezőgazdaságának előhaladottságánál fogva számtalan olyan segédeszközzel rendelkezik, a melyek fölött a másik állam nem rendelkezik, akkor ezen állammal szemben az egyforma elbánás az erősebb államnak válik előnyére. Azt hiszem, hogy ha a romániai vámegyezség által ismét megnyitjuk a keletnek kereskedelmi útját Európa felé, akkor azt a közvetítő szerepet fogja ismét vinni Ausztria és Magyarország, de különösen Magyarország, mint közvetlen szomszéd, a melyet hajdanában is vitt, midőn a kelet forgalmát nemcsak hogy kezében tartotta, hanem azt, mint közvetítő, nyugatra is átvitte. E szerint megint be fog következni az az állapot, melyben Magyarország volt akkor, midiin a keletnek nyers terményeit osztályozta, feldolgozta, vagy pedig azokat javítva a nyugatra átvitte. Azért tartom én örvendetes jelenségnek azt, hogy Magyarországon ma már oly ipar fejlődött ki, a mely a kelet nyersterményeire is rá van szorulva, és a mely a kikészítés szempontjából ma már szükségessé vált, hogy Magyarországba ezen nyers termények behozassanak. Itt, t. ház, eljutottam ahhoz a ponthoz, a mely a jelen szerződéssel kapcsolatosan mezőgazdáink részéről felhozatik, a mennyiben azt mondják, hogy a romániai vámegyezményben megkötött barátságos viszony folytán Magyarországra, de különösen mezőgazdáinkra nézve hátrányos állapotot fog teremteni az őrlési engedély fentartása. Hát, t. ház, a közgazdasági bizottság már jelentésében szerencsés volt kifejteni, hogy az őrlési engedély ezzel a szerződéssel semminemű szerves összefüggésben nincs, mert az, hogy fentartsuk-e továbbra a román búzára nézve az őrlési engedélyt és a vámmentes behozatalt: tisztán rajtuuk áll, ez autonóm intézkedési jogunk, melyet bármely perczbea megszüntethetünk, midőn érdekeinkre károsnak tartjuk. De a közgazd-sági bizottság, mely e kérdéssel foglalkozott, arra a meggyőződésre jutott, hogy midőn malmaink részére külföldről és Romániából a búza vámmentesen behozatik, ez nemcsak egyik fellendült, hatalmas nagy iparunk támogatására szolgál, hanem támogatására szolgál magának mezőgazdaságunknak is; hiszen statisztikai adatok mutatják, hogy a gyakran igazán indokolatlanul megtámadott malmok az ország búzatermelésének több, mint felét feldolgozzák, mert az egymillió métermázsa vámmentesen behozott gabonával szemben malmaink