Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
152 331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. ötmillió métermázsa magyarhoni búzát dolgoznak fel. Miként állíttatni tehát azt, hogy a malomipar mezőgazdaságunk hátrányára van, és miként lehet követelni azt, hogy a malom-iparnak nyújtott minden kedvezmény megvonassák ? Ugron Zoltán : Ne adjanak 20% dividendát! Boros Béni előadó : E kedvezmény egyébiránt úgy állíttatik oda, mintha ez csak egyes tőkepénzesek hasznát képezné, és abból a mezőgazdaságnak haszna nem volna. Abból a körülményből, hogy termelésünknek több, mint felét malmaink dolgozzák fel, mindenki láthatja, hogy ez nem igy van, és hogy a malom-iparra szükségünk van, még pedig leginkább azért, mert termelésünk másik felét, melyet malmaink nem vásárolhatnak meg, a legnagyobb nehézséggel tudjuk külföldön értékesíteni, és e külföldi kivitelünk a legnagyobb nehézségekbe ütközik, minélfogva, felfogásom szerint, ha nem volna malomiparunk, azt egyenesen meg kellene teremteni, hogy külföldön el nem helyezhető terményünknek feldolgozására saját iparunk legyen. Hát az a Romániából behozott 400 ezer métermázsa búza a nagy baj, a mely a mi mezőgazdaságunkat megsemmisíti? Hiszen épen azok, a kik ugyané szempontból támadják a malomiparral összefüggő intézkedéseinket, és a kik azt állítják, hogy a malomipar a búza-árakat nálunk lenyomja, azok igyekeznek orgánumaikban adatokkal kimutatni, hogy ha a kormány az őrlési búza vámmentességét megszüntetné, akkor a malmoknak többé nem lenne üzleti nyereményök, és ez az ipar történetesen megsemmisülne; kimutatják, hogy lehetetlen volna malmainknál kijönni a 7 forintos búzával, tehát, hogy a malomipart tisztán az a kedvezmény tartja fenn. Ugron Zoltán: 30°/b dividendát fizetnek! Boros Béni előadó: Nincs 30°/o dividenda! Egymillió körül volt az osztalék, s épen ennyit ékeznek a malmok a vámmentesség után. Ki van mutatva, hogy ez az egymillió szükséges a malmoknak, hogy szükséges a 6 forintos román és szerb búza, mert különben a malmok kénytelenek volnának beszüntetni üzemüket. Márpedig, hogy ez mit vonna maga után, ítéljék meg a mezőgazdák. De továbbá hogy lehet azt állítani, hogy malmaink akadályozzák meg búzáink kivitelét? Hisz a közgazdasági bizottságban adatokkal bizonyíttatott be, hogy nálunk épen a malomipar folytán a búzának magasabb árai vannak, mint külföldön. így pl. 1891-ben, midőn már a román vámmentes búza behozatott, az év elején az usance-búza ára Budapesten 8 frt volt, Londonban — átszámítva — 7 frt 76 kr, Antwerpenben 7 frt 49 kr, Berlinben 6 frt 10 kr. 1892. elején itthon volt a búza ára 11 frt 05 kr, míg Londonban átszámítva 9 frt 50 kr, Antwerpenben 9 frt, Berlinben 7 írc 65 kr. volt. 1893-ban itthon a búza ára 7 írt 40, Londonban 6 frt 31, Antwerpenben 5 frt 90, Berlinben 5 frt 10 kr. 1894-ben volt a búza ára itthon 7 frt 40, Londonban 5 frt 52, Antwerpenben 5 frt 19. Berlinben 4 frt 66 kr. A román búza tranzitóban Budapesten mindig legalább 1 írttal olcsóbb volt. Hogy lehet tehát állítani, hogy malmaink lenyomják a búza árát? Ellenkezőleg az ő vásárlásuk folytán áll be az a természetellenes, de reánk nézve előnyös állapot, hogy itthon drágábban adjuk el búzánkat, mint külföldön. Mily helyzetbe jutnák tehát akkor, ha malmaink beszüntetnék üzemüket? És az az 5 millió métermázsa búza, mely ma itthon 7 frt 40 krral eladható, kénytelen volna felkeresni a berlini piaczot, a hol 4 frt 66 krjával kelne el! Azt hiszem, erre mindenki megadhatja a választ és mindenki kiszámíthatja, mi előnyök hárulnának gazdáinkra, a malomipar megszűnéséből. (Felkiáltások a szélsőbalon: Senki sem akarja megszüntetni!) Dehogy nem, hisz nyíltan követelik, hogy meg kell vonni az ipartól a támogatást, és azt csak a mezőgazdaságnak kell juttatni? (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki mondta?) Ki mondja? Hát majd átadok mindjárt egy memorandumot, méltóztassék azt elolvasni, és megtudják, hogy ki mondja! Még egy körülményre hivom fel a t. ház figyelmét, és ez az, hogy bizonyos körök azt állítják folytonosan, hogy nem követünk helyes közgazdasági politikát, mert az ipart különösen és indokolatlan támogatásban részesítjük akkor, mikor mezőgazdasági érdekeinket elhanyagoljuk. Egész rendszerré nőtte ki magát: megtámadni az ipart, megtámadni azokat az intézkedéseket, melyekkel — mondhatjuk — kezdődő, de hála Istennek, fellendülő iparunkat támogatjuk. Ez irányzattal szemben a közgazdasági bizottság határozottan állást foglalt, és állást kell foglalnia minden jó magyar embernek. Ne méltóztassanak egyet elfeledni, azt t. i., hogy a jelen európai konstellácziók között feltétlenül oda kell irányítanunk minden törekvésünket, hogy magunkat a külföld piaczaítól függetlenítsük, Es ezt a törekvést csak úgy fogjuk érvényesíteni, ha hazánkban oly hatalmas ipart tudunk teremteni, inely összes nyersterményeink fogyasztására hivatott és képes lesz. De Magyarországnak bílance-át nem a 15°/o-ot, vagy 12°/o-ot kitevő nyerstermék bevitele rontja, hanem az a 78— 79°/o-ot tevő 408 millió forint értékű gyártmány-behozatal, az a 408 milliónyi összeg, melyet az ország idegen proveniencziákra kiad, és minden igaz magyar hazafinak oda kell törekednie, hogy magunkat ez óriási behozataltól függetlenítsük. Nem határzárakkal kell yédel-