Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

881. országos üléi 1894. április 24-én, kedden. |^,Q jóknak megjelöléséről, a törvényekre való utalásról van a szó, mindenhol spee/dficze külön kell választani Ausztriát és Magyarországot, miért kell a czímbeli determinácziónak a speezifikus meghatározásoknak meg nem felelőleg másként szólania? Ez osztrák czopf, a melyhez a külügyminiszter úr egy idő óta ragaszkodik, és a magyar kormány nem bír azzal az önállássál, hogy a képviselőház által egyhangúlag meghozott határozatot közjogunknak megfelelő leg végre-valahára végrehajtsa. Hát a t. miniszter úr juttasson abba a helyzetbe, hogy mérlegelhessük n szerződéseket a maguk belső értéke szerint, és ne legyen mindig szükség arra, hogy valahányszor egy ily szerződés köttetik, kénytelenek legyünk az egyhangú határozattal eldöntött közjogi vitát újból feléleszteni. (Tlüiittlés a szélső baloldalon,) Ebben nem pártmozzanatok, hanem az országn;ik legvitálisabb közjogi érdekei érvényesülnek hogy végre-valahára ép a külfölddel megkötött szerződéseknél az Ausztria és Magyarország között fennálló közjogi viszony tekintetében külföldön ne keletkezzék félreértés, é? ha mindnyájan közreműködünk arra, hogy állami egységünk konszolidálódjék, annak első tényezője az, hogy az a külföldön is respektáltassék, ennek a módja pedig az, hogy a nemzetközi szerződésekben világosan kifejeztessék azon viszony, a melyben mi Ausztriával ez idő szerint állunk ; ennek az » Ausztria és Magyarország « kifejezése felel meg, s ha már köztünk ebben véleményeltérés nincsen, ha képviselőházi határozat van, még pedig a t. többségnek a hozzájárulásával egyhangúlag keletkezett határozat, nem értem, hogy mért szükséges e felett vitatkozni, s azért a magam részéről ajánlom, hogy Thaly Kálmán t. képviselő úr javaslata fogadtassák el, s úgy ezen törvényjavaslatban, valamint a jövőben megkötendő nemzetközi' szerződésekben használtassák az a terminológia, a mely a mi közjogi viszonyainknak megfeleb s ez : Ausztria és Magyarország. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra felírva senki sincsen. Kíván még valaki szólani? Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és bevezetését, a szerződés 1—XXII. csikkéit s a záró-jegyzőkönyvet, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ha nincs észrevétel, a zárjegyzőkönyvet is elfogadottnak jelentem ki. Azt hiszem, méltóztatik hozzájárulni, hogy a javaslatnak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Következik a napirend szerint a közgazdasági bizottság 61 l.sz. jelentésének tárgyalása a Rumániával 1893. évi deczember hó 21—29-én kö tött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatról. Méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni? (Igen!) így tehát a jelentést felolvasottnak jelentem ki. (írom. 593). Az eíső szó a bizottság előadóját illeti. Boros Béni, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! A mint a közgazdasági bizottság jelentésében szerencséül volt jelezni, (Bálijuk! Halljuk!) újabbkori történelmünk egyik legsajnosabb jelensége az, hogy a nemzetek egymás közötti politikai harczaikba belekeverték közgazdasági érdekeik küzdelmeit és harczát, és magukat az utóbbi időkben — és pedig a 80-as években — már különböző védelmi eszközökkel, különösen védvámokkal annyira körülzárolták, hogy ez által egymás között mintegy kereskedelmi harczot indítottak. Ezen harczok, természetesen épúgy, mint a politikai harczok, csak rombolást és pusztulást okozhattak s általuk az állam sk legbecsesebb közgazdasági érdekei szenvedtek. És ha ezen évek statisztikai adatait tanulmányozzuk, kitűnik, hogy minden küzdő félnek kivétel nélkül nem hasznára, hanem legimminensebb kárára váltak e közgazdasági küzdelmek és harczok. Egész Európa közgazdasági békéje fel volt dúlva, a nemzetek ott is, a hol egész határozottan fel lehetett ismerni egymás kölcsönös érdekeit, ezek ellen küzdöttek. Legélesebben nyilvánult ezen ellenséges irányzat a franczia-német háború lefolyta után, midőn Európa különböző népei, különböző ellenséges csoportokba oszolva, közgazdasági érdekeiknek is hasonló ellenséges gruppirozását képezték Csak a 90-es évek elején, akkor, midőn már ezen közgazdasági harczokból, ha egyéb hasznot nem, de azon tapasztalatot merítették az államok, hogy végre fel kell hagyniok ezen minden irányban káros és pusztító küzdelemmel; midőn az államok vezérférfiai és a kormányok azon öntudatra jutottak, hogy ezen dúló harczok helyett ismét a barátságosabb kereskedelmi viszonyokat kell életbe léptetniük, akkor kezdődött meg ezen barátságosabb éra, mely különböző és barátságosabb kereskedelmi egyezményekre vezetett. Ezen kereskedelmi egyezmények következtében azután ezen államok, melyek egymással vániháborút folytattak, különösen Németország és államunk között, vala-