Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

138 330. országos ülés 189-1. április 21«én, sz« aiJ>aton. arról, hogy vájjon mi okozta ezen öngyilkos­sági eseteket? Szándékozom-e a vizsgálat ered­ményét a t. ház elé terjeszteni és odahatni, hogy az öngyilkosságokat előidéző okokat megszün­tessék és okozóit megbüntessék? Erre vonatkozólag van szerencsém meg­jegyezni, hogy abban az esztendőben nem for­dult ugyan elő annyi öngyilkossági eset, mint azt a t. képviselő űr mondotta; hanem azt hiszem, hogy az öngyilkosságok és öngyilkos­sági kísérletek száma mégis elegendő arra, hogy a kormány figyelmét felhívja, és épen ezért meggyőződést szereztem magamnak az okokról. (Ralijuk! Halljuk!) Három öngyilkosság és egy öngyilkossági kísérlet fordólt elő. Az egyik életuntsägból, a második csalás miatt, a harma­dik elmezavarodás miatt; az öngyilkossági kí­sérlet pedig korhely életmód és sikkasztás miatt. Ezek voltak az öngyilkossági esetek és az öngyilkossági kísérlet indokai, a melyek minden egyes alkalommal hivatalból megállapít­tattak. Minthogy azonban az egyik öngyilkos­sági esetben csakugyan gyanúja merült fel annak, hogy talán a tiszteknek szigorú bánás­módja okozhatta, vagy legalább közvetve szintén elősegítette az öngyilkosságot, a tisztek maga­tartása körében megtörténtek a szükséges ren­delkezések, sőt egy tiszt ellen a katonai büntető eljárás is megindíttatott. Kérem a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék. Meg­jegyzem még azt, hogy a hadügyminiszter úr minden egyes esetben a legnagyobb figyelemmel kiséri és vizsgálat tárgyává téteti az öngyilkos­sági eseteket, úgy, hogy azok a legbehatóbban ellenőriztetnek, és valahányszor csak sejtelme fordul elő annak, hogy a nem megfelelő bánás­mód okozta, amint az a jelen esetek egyikében is történt, a katonai büntető eljárás is meg­indíttatik az illető közeg ellen. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Horváth Ádám képviselő urat illeti a szó. Horváth Ádám: T. ház! A miniszter­elnök úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Ez alkalommal azonban nem mulaszthatom e] felhívni a kormány figyelmét továbbra is ezen ügyre. A t. miniszterelnök úr bizonyára emlé­kezni fog reá, hogy rövid idővel azután, hogy a múlt év folyamán interpellácziómat megtettem, maga a közös hadügyminiszter úr intézkedett a tömegesen és rendszeresen előforduló kínzások megszüntetése tárgyában. Ugyancsak e napok­ban az osztrák Éeichs'-athban az osztrák hon­védelmi miniszter hozta fel azt, hogy milyen óriási számban fordulnak elő a kínzások követ­keztében az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek. Ezt azért hoztam fel, hogy mindezek alapján árra kérjem az igen t. kormányt, hogy nem várva be az egyes képviselők interpellá­czióját, ezen ügyet állandó figyelemmel kísérni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A képviselő úr maga tudomásul veszi a választ. Gondolom, méltóztat­nak hozzájárulni, hogy kijelentsem, miszerint a t. ház hasonlóképen tudomásul veszi a t. mi­niszterelnök úr válaszát. (Helyeslés.) A miniszterelnök úr fog válaszolni Hévizy János képviselő úrnak a zalaszentmihályi fo­gyasztási adók bérbeadása tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Hévizy János képviselő úr még a múlt évi április hó 30-án egy interpellácziót intézett hozzám, a melyre a közbeeső szünetek miatt nem válaszolhattam, de most adandó feleletem tartalmáról a t. kép­viselő urat még múlt évi június 2-án értesítet­tem. Az interpelláczió, melyet a t. képviselő úr hozzám intézett, a következő : » Van-e tudomásom arról, hogy Zala-Szt.-Mi­hály község elöljárósága és megbízottai által a zalaegerszegi pénzügyi igazgatósággal folytatott tárgyalás útján 1892. nov. 16-án a magyar kincs­tártól bérbe vette a bor, sör, czukor és hús­fogyasztási adót? Van-e tudomásom arról, hogy ugyanazon évi deezember hó '28-ik napján egy újabb ár­verésre hívatott meg a község elöljárósága a fentnevezett pénztigyigazgatóság által, mikor a megjelent elöljáróság megkérdezése nélkül egy ajánlattevőnek, a muraközi községekkel együtt bérbe adatott a fogyasztási adó, és pedig keve­sebb összegben, mint a w mennyit a község aján­lott? Ha mindezekről nincs tudomásom, meg­győződtem-e arról, hogy itt nyilvános törvény­sértésről van szó és hajlandó vagyok-e a kijátszott községnek jogorvoslást nyújtani? Erre, t. ház, válaszom a következő: Zala-Szent-Mihály községben a fogyasztási adók 1892-ben 1011 forinttal voltak biztosítva. Midőn megindíttatott a tárgyalás 1893-ra, az újabb biztosítási puhatolódzás megfelelt az addig fizetett összegnek, és 1015 frtot nyomoztak ki a pénzügyi közegek, mint oly összeget, mely megfelel az ottani fogyasztási adóviszonyoknak. A község ezzel szemben egy elfogadhatatlan, csekély ajánlatot tett, a mennyiben a korábban fize­tett 1011 forinttal szemben csak 700 forintot aján­lott, daczára annak, hogy a kipuhatolás még a ko­rábbinál is valamivel magasabb öszszegre vezetett. Nagyon természetes, t. ház, hogy a pénzügyigazgatóság erre kénytelen volt árverést kiírni, a mely árverésen a község 858 frtot ajánlott meg október 18-án. A pénzügyigazgató­ság, mely a szerződési tervezetet kiállította és felsőbb jóváhagyás alá terjesztette, — mivel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom