Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

B30. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. |3Q pénzügyigazgatóságok az esetben, ha az eredmény nem felel meg a kipuhatolt összegnek, és íilatta marad a korábbi összegeknek, előírt hatáskörük szerint nincsenek jogosítva a szerződést jóváhagyni, ez túlmenne hatáskörükön, tehát nem áll az, mintha október 16-án a szerződés a községgel megköttetett volna, — mondom, a pénzügyigazgatóság, nem levén neki joga a szerződést megkötni, igenis kimondta, hogy ajánlani fogja a minisztériumnak, hogy a bérletet 858 forintért a községnek adja ki. Történt azonban, t. ház, hogy mielőtt a szerződés jóváhagyatott volna, ajánlatok érkeztek be a szomszédos községekre is, melyek közül egy igen jelentékeny bérösszeget fizető község, t. i. Perlak községe, mely ha jól tudom, 68 ezer forinttal volt biztosítva, nagy ajánlatot tett, hogy 23.680 forintért kibérli az egész körzetet. És ekkor, hogy a többi is biztosítva legyen," igenis árverés hirdettetett, melyre a község is meghívatott, és melyen a község ajánlatával szemben — mert az nem ajánlott nagyobb összeget most sem, mint a korábbi volt — annak a bérlőnek adatott oda, a ki az egész körzetre nézve tette az ajánlatot. Ezen ajánlatban azonban Zala-Szent-Mihály községére 900 forint köttetett ki. Tehát másodszor az sem áll, mintha az az összeg, melyért kiadatott, kisebb lett volna a község ajánlatánál, mert hiszen nagyobb volt. Sajnálom, t. ház, hogy minden törekvésem daczára egyes községekkel nem sikerül a bérleti, vagy megváltási szerződéseket megkötni, hanem a mikor a községek úgy viselik magukat, hogy először kísérletet tesznek, hogy kis összegért kapják meg, azután önmaguk ajánlanak többet, s a mint látható, még ez is a tulajdonképi értéken alul marad, — mert hiszen a bérlő még nagyobb összeget ajánlott, — akkor igenis előfordulhatnak ily esetek, hogy minden igyekezetem daczára, mely szerint viszonylag olcsóbb árért is hajlandó vagyok a bérletet a községeknek adni, ha méltányos igényeiket a megváltási tárgyalásnál érvényesítik, bérlőnek kezébe vagyunk kénytelenek a bérletet adni. Minthogy tehát itt semminemű törvénytelenség nem történt, mert hiszen a községnek a megváltáshoz joga csak úgy lett volna, ha a korábbi bérösszeg is a kipuhatolt összeg alapján kívánta volna a bérletet megtartani; minthogy másodszor az nyilvános árverés útján adatott ki, és az sem áll, mintha az elért eredmény alatta maradt volna a község ajánlatának, szóval, mivel itt törvényellenes dolog egyáltalában nem történt, kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, (Elérik helyeslés jobb és bal felől.) Elnök: Hévizy János képviselő urat illeti a szó. Hévizy János: T. ház! Én múlt évi április 30-án tettem meg az interpellácziót s megkaptam a választ április 21-én, tehát egy évvel később. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha tehát valami ellen kifogásom volna, ez ellen volna leginkább kifogásom. Mert a házszabályok harmincz nap határidőt szabnak a t. miniszter urakuak arra, hogy az interpellácziókra választ adjanak, mert különben az interpellácziókban szellőztetett kérdések aktuális orvoslása illuzóriussá tétetik. A jelen esetben, t. ház, egy köszönettel mégis tartozom a t. miniszterelnök úrnak, még pedig azért a levélért, melyet nekem múlt évi június 1-éről keltezve küldött, és melyben ugyanazokat a felvilágosításokat adta tudtomra, melyeket most hallani szerencsém volt. Ez a levél és a miniszterelnök urnak mostani válasza nem kelti ugyan bennem azt a meggyőződést, hogy őt kellőleg informálták volna, de mégis tekintettel arra, hogy elmúlt az az idő, nevezetesen múlt év ősze, a mikor még e kérdés valamikép orvosoltathatott volna, nem látom szükségét annak, hogy merev állásponton maradjak, s tudomásul ne vegyem a választ, hanem kénytelen-kelletlen tudomásul veszem a választ. (Helyeslés a sséhö baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Engedelmet kérek, nemcsak a házszabályokkal, de a méltányosság követelményeivel sem tartom megegyeztethetőnek a t. képviselő úr válaszát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mert mi történt ? A képviselő úr egy pénzügyigazgatóságnak eljárását törvénysértőnek mondja. Erre nem lehet rövideden válaszolni, hanem nekem konstatálnom kellett, forog-e fenn törvénysértés, avagy nem. (Élénk helyeslés jobb felél.) A megindított eljárás nyomán kiderült az, hogy törvénysértés nem forog fenn, sőt hogy a t. képviselő úr interpellácziójában két lényeges valótlanság foglaltatik. Először az a valótlan ság, mintha a pénzügyigazgatóság egy jogerejtíleg megkötött szerződés ellenére másnak adta volna ki a bérletet, a mi nem áll; mert jogosítva sem volt azt megkötni. Másodszor az a valótlanság foglaltatik, mintha a bérlet olcsóbban adatott volna ki, mint a mennyit a bérlő megajánlott. Én, t. ház, rögtön megindítottam a vizsgálatot, s minthogy időközben szünetek voltak, azt az előzékenységet tanúsítottam a képviselő úr irányában, hogy mivel nem adhattam meg a választ a házban, ezt vele írásbeliíeg közöltem, s azt hiszem, hogy ezzel a méltányosság legmesszebbmenő követelésének eleget tettem, s biztosíthatom a képviselő urat, hogy, legalább irányában, ezt az előzékenységet 18*