Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-330
330. országos ülés 1SM. április'21-én, szombaton. 133 gyár ezredek kormányai alatt akkor ezen katonai hatóságok csaknem mind ben foglaltattak, a melyek a törvényhatóságokkal jelenleg levelezés útján érintkezésben állanak. A magyar ezredek kormányai a katonai szervezet alakulásával és fejlődésével 1840. év óta széttagoltattak. Mi a hivatkozott belügyminiszteri rendelet 2. pontjában említett katonai hatóságok nem felelnek még az 1840. évi ezred kormánynak, sőt a körrendelet 3. pontjában foglalt katonai hatóságokra a 4. értelmében fölmeütése az alól, hogy kezdeményező megkereséseikbe:! nem a magyar nyelvet, hanem a hadsereg szolgálati nyel vét használják, bizonyos tekintethen a visszaesés jellegét viseli magán. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolalon.) T. ház! Nem akarom folytatui, habár még ugy sereg törvén yhat'ságra hivatkozhatnám, melyek ily értelemben nyilatkoztak, mint pl. Győr, Heves stb. De azt tartom, t. ház, hogy ezen törvényhatóságok, melyek ezt a törvényt, az 1840 : VI. törvényezikk 9. §-át 54 éven át gyakorlatilag alkalmazták, végrehajtották, a kik továbbá, minthogy a 40-es években még » megyék utasítással látták el követeiket, ezen törvény megalkotására is befolyással voltak, bizonyára illetékesek arra, hogy ezen törvényt magyarázzák, hogy ennek értelmét megvilágosítsák. Hogy a t. belügyminiszter úr rendelete törvényellenes, és hogy ő tévesen magyarázza ezt a törvényt, kitűnik abból is, hogy a mint mindnyájan tudjuk, 1840-ben a katonai szervezet nem az volt, mint ma. Akkor az ezredparancsnokság befejezett, körülhatárolt egységet képezett, minden tekintetben önállóan intézkedvén. Ha tehát a törvény szellemét nézzük, abból is az következik, hogy a hadsereg mai szervezete nem ^egyező az 1840-ikivel; és ha látjuk, hogy az 1840-iki ezredparancsnokság teendői a felső hatóságokra ruháztatnak, hát akkor kétségtelen, hogy itt nem az ezredparancsnokságok értendők a kifejezés alatt, hanem az összes katonai hatóságok. Azon kivtíl a rendelet maga is nemcsak az ezredparancsnokságokra, hanem a kisebb parancsnokságokra is kívánja alkalmazni a törvényt, azt mondván, hogy nemcsak az ezredparancsnokságok levelezhetnek magyarul a törvényhatóságokkal, hanem a zászlóalj-, század- és csapatparancsnokságok is. No már, ha szószerint veszszük a törvényt, a mint a miniszter úr is akarja venni, akkor ezek sem foglalhatók ide, mert hisz a törvényben zászlóalj-, század- és csapatparancsnokságokról egy szó sincs. A miniszter úr igyekezett a kérvényi bizottságban a törvény előzményeiből igazolni az ő magyarázatát. Hát mik voltak ezek az előzmények? Első sorban egy 50 éves mozgalom és fenséges küzdelem a magyar nyelv érdekében, mely megindult először 1790 ben. Ez az óriási mozgalom idézte elő, hojjv 1790 tői kezdve, a Corpus juris szinte hemzseg a magvar tyelvről intézkedő törvényektől, az 1791 : XVI., az 1792 : VII, az 1802 : I. és IV., 1805 : IV., az 1830 : VIII. és 1836 : III., 1840: VI. és később az 1844 : II., s az 1868 : XLIV., szóval egy egész rakás törvényezikk intézkedik a magyar nyelvről és legtöbben a katonai kérdésekkel kapcsolatban. Ha tehát valaki figyelmére méltatja a törvényalkotási előzményeket, akkor is azt látja, hogy minden országgyűlés 1790—1840-ig, de főleg 1826 tói kezdve folytonosan a nyelvsérelemmel foglalkozik, mint olyannal, melyet a nemzet minden téren, a törvényhozásban is, a kormányzatnál is, igyekezett egész kiterjedésében érvényre juttatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek az előzmények, t. ház, melyekhez még — a mint azt az országgyűlési tudósításokban megtalálhatjuk — 1836. április 24-én a fejedelem külön ígéretet is tett arra nézve, hogy ő igen is rendelkezni fog, hogy a magyar törvényhatóságok a katonai hatóságokkal magyarul levelezzenek. Ez, t. ház, következőleg szól. (Halljuk ! Halljuk !) A 1839. szeptember 18-án kelt feliratban a rendek ezeket mondják : »Nevelték szép reményeinket Felségednek a jelen országgyűlés megnyitásakor hozzánk intézett s hazánk közjavára és a törvényeknek teljesítésére ezélzó kegyelmes királyi előadójai az ezeknek végsoraiban foglalt ama törvényszerű fejedelmi szent ígéret, mely szerint Felséged a már felterjesztett, s ezen országgyűlésről még felterjesztendő sérelmeknek orvoslásáról s a nemzet igazságos kívánatának betöltéséről minket biztosítani méltóztatott.* (Zaj.) Polónyi Géza: így nem lehet tanácskozni ! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Polónyi Géza: Mást nem kérünk, mint csendet; legalább ezt tessék respektálni! Várady Károly: Azonkívül, t. ház, az az 1839. évi Julius 16-án kelt királyi leiratban, a mely azon fejedelmi ígéretnek, mely már 1836. április 24-én tétetett, ismétlését tartalmazza, ezeket mondja: »A magyar ezredeknél a »kormány« szavak magyaríttassanak és az örökösödési háborúság divatozó szokás szerint magyarul adassanak; továbbá, a mint már ő Felsége 1836. ápril 24-én kelt kegyelmes királyi válaszában részéről a szükséges intézkedéseknek meghagyását megígérni méltóztatott, a
