Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

134 330. országos iüés 18M. április 21'éii, szombaton. magyarországi hadi kormány székeknek nemkülönben a váiak és ezredek kormányának és minrlen honi, katonai intézetnek kötelességül tétessék az, hogy ne csak elfogadják a magyar irományokat az ország törvényhatóságától, hanem a törvényhatóságokkal egyáltalában magyarul levelezzenek.« Hát ez királyi fejedelmi igéiét volt, melyet letagadni nem lehet, s mely világosan benne van a törvénytárban és az 1839. Julius 16-iki feliratban. Ezen fejedelmi Ígéretre támaszkodva, a karok és rendek két üzenetet, három felirati javaslatot a királyhoz s két törvényjavaslatot intéztek a főrendekhez és a fejedelemhez. Nyolez rendbeli, a magyar nyelvet érdeklő felíratok, javaslatok valamennyijében szószerint ugyanazt ismétlik, a mit bátor voltam felolvasni, vagyis azt kérik, hogy a katonaságnak mindeti hatóságai a magyar törvényhatóságokkal magyar nyelved levél zzenek. E nyolez rendbeli felír it, javaslat a'apján, me'yhez a főrendek is hozzájárultak, létesült az 1840: VI. tcz. 9. § a. De logadjuk el egy pillanatra azt, hogy a miniszter úrnak érvelése helyes, (Halljuk! Halljuk!) és akkor hogy áll a kérdés? Tegyük fel, hogy az 1840 : VI. tcz. 9. §-a csak az ezredparancsnokságra szólna, a többire nem. Van-e a miniszter urnak akkor joga oly rendeletet bocsátani ki, mely — habár csak a kezdeményező megkeresésekben arra— utasítja a magyar törvényhatóságokat, hogy a német nyelvű megkereséseket elfogadják és elintézzék? Azt tartom, hogy erről abszolúte szó nem lehet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert méltóztassék megtekinteni Magyarország történetét, méltóztassanak megtekinteni Magyarország törvénytárát és a magyar honvédelmi szervezet történetét. Sehol sem találhat ezekben arra alapot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) Ott erről nincsen abszolúte egy szó sem, hogy a miniszter úrnak joga volna a német nyelvet Magyarországon törvényesíteni. Azt tartom, t. képviselőház, ha a hadszervezet történelmét tekintjük, kétségbe senki sem vonhatja azt, hogy a levelezések kérdésében az Árpádok és Anjouk karában német levelezésről csak nem lehet szó. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Kezdődik tehát a dolog 1558-ezal. A ki a történelmet ismeri, tudja, hogy a Habsburgok uralkodásától kezdve a német kanczelláriák, a német miniszterek befolyása következtében, továbbá az udvar iránti varázsnál fogva ezek magukhoz ragadták a közigazgatási jogkört és főleg Mária Terézia és II. József alatt ezek csempészték be a német nyelvet a, magyar ügyek vitelébe. (Helyesléi a szélső baloldalon.) Ezek az intézkedések, t. képviselőház, a melyek mindig csak erőszak útján történtek és visszaélést képeztek, abszolúte nem adnak jogot ahhoz, hogy akár miniszter, akár más azt következtethesse, mintha Magyarországon valaha joggal német nyelven kormányoztak vagy csak leveleztek volna is. Ez egy tényleges állapot volt, de nem jogi állapot. S a tényleges állapot visszaélés volt. Senki, a ki a jognak a fogalmát érti, nem mondhatja azt, hogy bizonyos visszaélésből származó tényleges szokásból valaha jog született. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, meg lehet tekinteni a magyar nyelv kérdésének a förténetét is. Mindenki tudja azt, hogy a reformáczióig a diplomácziai nyelv legnagyobb részben a latin nyelv volt; s akkor, midőn Európának minden állama igyekezett a hivatalos nyelvből a latin nyelvet kiküszöbölni, itt még fentartották akkor is, de a német nyelv használata soha sem volt legkisebb részében sem törvényes. De jure hivatalos nyelvül soha el nem fogadtatott és el nem fogadtathatott. Itt is csak arra kell ismét rámutatnom, hogy Mária Terézia és II. József tanácsosai csempészték be a német nyelvet hazánkba, a melyet azonban a nemzet, mint sérelmet, mindig visszautasított. De, t. képviselőház, ebből a visszaélésből, ebből az erőszakos eljárásból, a melyet két uralkodó tanácsosai elkövettek, abszolúte nem lehet a német nyelv törvényességére legkisebb következtetést sem vonni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, ebben a miniszteri eljárásban törvénymagyarázat is foglaltatik. A miniszter úr ugyanis az 1840. évi VI. tczikk 9. szakaszát általánosan kötelező módon kívánja magyarázni. Ebben is törvénytelen és helytelen eljárásra bukkanunk, t. ház; mert az 1891. évi XII. tcz. világosan megmondja azt, hogy a törvények hozása, a törvények eltörlése, magyarázásának hatalma Magyarországon és kapcsolt részeiben a törvényesen koronázott fejedelmet és a törvényesen összegyűlt országgyűlést illeti. Már pedig a ki ezt a rendeletet figyelemre méltatta, el nem zárkózhatik azon kétségtelen tény elől, hogy ebben általánosan kötelező törvénymagyarázat van. Azt tartom, t. ház, hogy ez eléggé bizonyítja azt, hogy a miniszter urnak értelmezése abszolúte nem helyes. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: A hadügyminiszterrel magyaráztatja a magyar törvényt. Várady Károly: Beleütközik azonban ez a rendelet egy másik törvényes intézkedésbe is, nevezetesen az 1791 : XVI. törvényczikkbe, a mely világosan azt mondja, hogy ő Éelsége biztosítja a karokat és rendeket és az országot, hogy semmiféle ügyvitelébe sem fog idegen nyelv behozatni. Ez az érvényben álló törvény is bizo-