Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-324
$24. országos ülés 1S94. április 13-án, pénteken. 1 ma a bátorságát arra, liogy a katholikus klérussal szemben az igazságot ép«n ő nem merte volna megmondani ? T. barátomnak, mint más helyütt is említettem, liogy megértse intencziómat, röviden csak a következőt jegyzem meg i Abban, hogy a papokról mikép vélekedjünk, egyet fogunk érteni rögtön, . . . Herman Ottó: He ám akkor nem jó katholikus! Polónyi Géza: •-.- mihelyt t. barátom hozzáteszi, hogy nemcsak a katholikus papokról van szó, hanem valamennyi papról; mert én egyiket tizenkilencznek, a másikat egy híján húsznak tartván, igen szívesen veszem, ha t. barátom velem együtt az egész papi hatalom és befolyás csökkentésére törekszik. Magam pedig úgy gondolkozom, mint Ghyczy Kálmán. Hogy a jó katholikus mennyire összefér a hierarchikus törekvésekkel a hatalmi kérdés szempontjából, erre a Ghyczy Kálmán példáját idézem, a ki röviden annyit mondott, mikor a bánhidi plébános egyszer egy vármegyei gyűlés után kérdést intézett egy banketten hozzá: > Mondj a meg a nagyságos úr, — a ki akkor csak képviselő volt még — miért ellensége maga a papoknak?« Az öreg úr erre csak annyit felelt, a mit én is felelek: »Azért, mert szeretem a vallásomat.« Ebben meg fogja érteni t. képviselőtársam az én törekvéseimet. A mi már most a szekulárizáczió kérdését illeti, a t. képviselőtársam miként veti fel a kérdést? Nagyon löviden végezek ezzel a kérdéssel is. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ő nem akarja a katholikusokat vagyonuktól megfosztani, hanem hogy kommasszálni akarja valamennyi egyháznak a vagyonát. Hát miután már konstatálva van az országgyűlés előtt más férfiak részéről, az ő pártja kebeléből való férfiak részéről történt ünnepélyes enuneziácziókkal az, hogy a protestáns felekezetnek semmije sincsen, kérdezem, hogy mit akar kommasszálni ? Mert az aequalis divisio non conturbat fratres féle ilyen elmélete a kommunizmusnak az a tana, hogy kommunizmus elméletének czége alatt, a kinek semmije nincs, azzal akar megosztozni, a kinek sokja van, az olyan theória, a melyet én a magam részéről az állami institucziók keretében sehol keresztülvive, megvalósítva nem látok. A t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, ha a kőztünk is mindig fullánkat képező ezen vagyoni kérdést megoldani akarja. Ez nagyon helyes; de a megoldásnak legmegfelelőbb módja, a mint ezt a t. képviselőtársam előtt is kifejeztem már, az, hogy adassék meg a katholikus autonómia, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) és szolgáltassa ki az államkormány a kezéből és vegye át a maga kezébe az a felekezet, a melyet ez a vagyon megillet és a milyen mértékben megilleti. (Helyeslés.) Herman Ottó t. képviselőtársam felvetett még egy dolgot, felvetette a czölibátusz kérdését is. Egész nyíltan kijelentem a t. képviselőtársamnak, hogy én ebben a kérdésben is teljesen egyetértek vele. Csak az a különbség köztünk, hogy én már az igazságügyi bizottságban is megtámadtam azt a rendelkezést, a mely itt a 25. § ban benfoglaltatik, és a mely az egyházi hatóságok engedélyét, mint tiltó akadályt, ismeri. Ehhez soha nem járultam, és nem is járulok, még pedig abból az egyszerű okból, mert abszolúte nem értem a kormánynak azt az álláspontját, hogy ha az államot külön akarja választani az egyháztól, mi czímen avatkozik bele azzal, hogy az egyházi hatóságoknak tiltó akadályt képező engedélyét itt a javaslatba felveszi? Végezze el ezt a kérdést minden felekezet a saját papjaival; de az államnak ebbe beleavatkozni egyáltalában semmi oka nem lehet; még pedig azért nem lehet oka, mert, ha a í. képviselőtársam az általános tárgyalás alkalmával tartott beszédemet csak egy kissé is figyelmére méltatta volna, meggyőződhetett volna arról, hogy abban még azt is kimutattam, hogy ez a rendelkezés már csak azért is felesleges, mert képtelenség, a mennyiben a római katholikus püspökről, vagy a római pápáról csak nem akarja azt feltételezni, hogy a kötelezi! polgári házasság megkötésére bármelyik papjuknak engedélyt adhassanak. Ebben a kérdésben tehát egyetértünk. Ha azonban a t. képviselőtársam ezt a szekulárizáczió kérdésével kapcsolatban emlegeti, vegye tudomásul azt, hogy én azt a politikai dogmát követem, mely szerint soha semmiféle kormány hatalmi körének tágítását nem óhajtom, épen azért tartom anomáliának azt, hogy az az állam, a mely magát felekezetnélkíílinek deklarálja, a mely az állami vallás iuStitucziójával teljesen szakít, a mely állam minden felekezetnek megengedi a boldogulását a saját körében, az az állam a feleke kezeti vagyont nem konfiskálhatja, és ezt nem kezelheti, mert azt mindig a saját hatalmi érdekeire fogja felhasználni s azzal vissza fog élni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Azt hiszem, t. képviselőtársam ezekből meggyőződött arról, hogy ezen a tére» legalább egy véleményen vagyunk. Herman Ottó: T. ház! Csak egy rövid helyreigazításra kérem a t. ház engedelmét. (Halljuk!) Halljuk/) Polónyi Géza t. képviselőtársam, mondhatom, mester bizonyos terminológiában és mikor felemlítette azt a szót, hogy »kommunizinas«, nagyon jól tudom, liogy ezzel hova akart jutni. Ezzel szemben egyszerűen kijelentem a következőket:
