Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

128 830. országos ülés 18M. április 21-én, szombaton. közelebb húzzuk eszméinkhez, viszonyainkhoz és tradiczióinkhoz, s a közművelődés hatékony fegyvereivel vigyük keresztül ezeknek a nemzetiségeknek az eszmékben, a hazafiságban és a nemzeti érzületben egybeolvadás proczeszszusát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Erre pedig, t. ház, azt hiszem, nem elegendő az, ha az országban csak alsóbb néposztályok magyarosítására törekszünk, mert ez még nem magyarosítás, de igenis magyarosítás az, ha odatörekedünk, miként kedveltessük meg a mi kultúránkat a nemzetiségek intelligencziájával is, hogy az képes legyen hatni, képes legyen imponálni ezen nemzetiségek intelligencziájának is. Itt azonban nem elégségesek a már létező közép-, felső iskolák és akadémiák, nem elégséges az országban lévő két egyetem, inert arra leginkább vannak hivatva a kisebb egyetemek, mert a külföld által igazolt példák szerint, is egyedül ezek mozdították hathatósan elő mindig a nemzeti szellemet, ezek mozdították elő mindenkor annak a szellemnek a megerősödését is. Röviden ezek azok az érvek, t. ház, melyek engem meggyőznek arról, hogy a harmadik egyetem fölállítása az országban szükséges, és hogy a kérdést immár negligálni alig lehet. Hogy pedig ez a harmadik egyetem hol állíttassák fel, e részben nem érthetek egyet azokkal, a kik azt valahol a Felföldön kívánnák felállítani. Mert épen a délvidékeken a legutóbbi időkben is leginkább észlelt nemzetiségi mozgalmakkal szemben annak csak oly városban van és lehet helye, arra csak oly város van hivatva, a mely minden izében tősgyökeres magyar elemmel bír s a hol a magyar kultúra már is ki van fejlődve. Ez pedig az alföldi városok között egyedül Szeged városa, mely kulturailag oly haladást mutat, minőt talán a székes fővároson kivül egy városunk sem, s mely körülmény Szeged városát az ország második városává méltán és joggal qualifikálja is. Nekem, t. ház, mint jeleztem, egyáltalán nem szándékom az, hogy a harmadik egyetemre pályázó egyéb városoknak jelentőségét, vagy fontosságát elvitassam, de azok az érvek, melyek például Pozsony mellett hozattak fel, engem egyáltalán nem győztek meg arról, hogy ez a város hivatva lenne arra, — mint hangoztatva lett, — hogy ott a határszélen a nemzeti kultúra védbástyájáúl szolgáljon az izgatások ellen, és hogy a nemzeti egység hathatós és befolyásos tényezőjeként szerepeljen. Hiszen, t. ház, Pozsony igen régi város, igen régóta bírja és felöleli a kulturális haladás minden tényezőit. De azért ennek daczára és daczára alsó, felső és középiskoláinak, akadémiája- és theologiájának ezt a nemzeti misszióját még máig is nemcsak hogy nem töltötte be, de sőt kifelé, Bécs felé való gravitálását folyton tündökölteti azzal, hogy nemcsak elárulja, de ápolja is folyton azt a német szellemet, melytől pedig meg kell óvni Magyarország minden intézményét, meg kell tehát óvni különösen annak főiskoláit és egyetemeit is. T. ház ! Pozsony városa hosszú időkön át volt a magyar országgyűlésnek színhelye, a magyar udvarral együtt hosszú időn át volt a magyar főurak tartózkodási helye. De mind e mellett s daczára még annak is, hogy a magyar országgyűlés ifjúsága hosszú időn át özönlötte el, azért ez a város mégsem bírt megmagyarosodni ettől sem, hogyan lehessen tehát e városra reá bízni oly fontos állami érdeket, hogy neveljen a magyar kultúrának, tudományosságnak magyar ifjakat, midőn arra sem volt képes, hogy annyi tényezők daczára önmagát magyarosítsa meg. Magyarosításra csak oly város lehet hivatva, mely maga is tősgyökeres magyar elemmel bír, a hol egy erős és bensőleg minden ízében kifejlett magyar kultúra már is létesítve van, mert csak ilyen várostól lehet elvárni azt, hogy tudomány és művészetben a nemzeti szellem feléledni és felújulni fog. Láttunk máikorszakot, t. ház, midőn a magyar faj és szellem elfajult, midőn a magyarok meg sem értették egymást. És kinek lehet tulajdonítani, hogy felújult a nemzeti szellem? Nem másoknak, mint abban az időben élt magyar költőinknek és politikusainknak, a kik pedig nem valahol a Felföldön, hanem az Alföldön szívták magukba a magyar szellemet. Tehát onnét kell várni ezen szellem megerősödését ezentúl és továbbra is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A javaslat nem táuiadtatván meg, a kérvények ki fognak adatni a közoktatásügyi miniszternek. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) Ung, Torontál, Nyitra vármegye, Hódmezővásárhely város, Heves, Máramaros, Árva vármegye, Komárom város, Udvarhely, Bereg, Komárom várraegye, Selmeczbánya sz. kir. város, Csík, Győr, Hajdú vármegye, Pozsony szab. kir. város és Nagy-Küküllő vármegye közönségei a közegészség- és szegényügynek országos rendezése iránt folyamodnak. Horváth Béla előadó: T. ház! Mindezek a törvényhatóságok a közegészség- és szegényügynek rendezését kérelmezik, kapcsolatban azon mozgalommal, a mely pár év"v*el ezelőtt megindult, és a melyben a képviselőház állást foglalva, mindezen feliratokat pártolólag a belügyminiszternek kiadni javasolta. Most egy új eszmével lépnek fel e törvényhatóságok, — különösen Ung vármegye kezdeményezése folytán, — mely abból állana, hogy Budapesten állandó egészségügyi kongresszus létesíttetnék, a melynek