Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

3S0. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton, jgy Elnök: Kíván valaki szólani? Senkisem'? Méltóztatnak hozzájárulni ? A kérvényi bizottság juvaslatát határozatul mondom ki; a kérvény ktadatik a belügyminiszter úrnak. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) . Budapesti munkás-betegsegélyző-egylet; jogos érdekeik tárgyában. Elnök: Az előadó úr fog szólani. Horváth Béla előadó: Az Egerben levő nrunkássegédek, kik azelőtt a Budapesten levő munkássegílyző pénztárhoz tartoztak, és ennek kötelékébe voltak felvéve, kérvényt intéztek a t. házhoz, hogy hagyassanak meg előbbi összeköttetésükben a budapesti munkás betegsegélyzőpénztárral. Mivel azonban n munkás-beteg segélyezést az 1891: XIV. tczikk kerületekre osztja, és egy kerület Eger város székhelylyel szintén munkás-betegsegélyző kerületté alakúit, ezen törvény alapján és az ennek kapcsán kibocsátott miniszteri rendelet értelmében teljesen korrekt intézkedés történt a különválasztás által, és ezért javasolja a kérvényi bizottság, hogy ezen kérvény, a mennyiben a leszámolást illetőleg bizonyos jogos kívánságok menünek fel, s amennyiben nem tárgytalanok, a kereskedelmiminiszter úrnak adassék ki. Elnök: Kíván valaki szólani? Senkisem? Méltóztatnak elfogadni? A kérvényi bizottság javaslatát határozatul mondva ki, a kérvény kiadatik a kereskedelmi miniszter úrnak. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Pozsony, Szeged és Győr szabiid királyi városok, Sopron, Torontál és Trencsén vármegyék. Sopron és Komárom szabad királyi városok, Temes. Vas, Mosón és Árva vármegyék közönségei, harmadik egyetem tárgyában. Elnök: Az előadó úr fog szólani. Horváth Béla előadó: T. ház ! A harmadik egyetem felállítása tárgyában országos mozgalom indult meg a törvényhatóságok részéről, mely különösen három városra irányozza a t. képviselőház figyelmét, a szerint, a mint az egyes törvényhatóságok az egyes városokhoz közelebb feküsznek, és igy a törvényhatóságoknak egy része a pozsonyi, második csoportja a szegedi, sőt egy harmadik csoportja a temesvári egyetem mellett foghd állást. A kérvényi bizottság, tekintettel azon körülményre, hogy ezen ügynek elbírálásában a legilletékesebb a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, javasolja, hogy ezek a kérvények adassanak ki a vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak. Elnök: Kíván valaki szólani? Babó Emil képviselő úr kíván szólani. Babó Emil: T. ház! Nem azért szólalok fel ezen kérdés tárgyalásánál, mintha engem erre talán partikuláris érdekek indítanának, vagy talán azért, hogy a harmadik egyetemért versenyző többi városok jelentőségét, vagy fontosságát akarnám elvitatni, de igenis felszólalok azért, mert kibánom, mikép a törvényhozás többsége kimondaná azt, hogy a harmadik egyetem felállítása az országban szükséges, mert a jelenkor tudományos előhaladása, közszükségletei gyarapodása és a korszellem követelményeivel szemben ezen kérdés elől immár kitérni alig lehet. (Az elnöki sziket gr. Andrássy Tivadar alelnök foglalja el.) Azt hiszem, t. ház, ha igaz az, hogy az államháztartás csakugyan rendezett, hogy pénzügyi viszonyaink csakugyan kedvezők, akkor elérkezett volna az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzunk nemcsak a tulajdonképeni közoktatással, hanem általában az e^ész közművelődési ügygyei is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Valóban alig érthető jelensége állami életünknek az, hogy nagyon keveset foglalkozik ezzel a közművelődési ügygyei akár maga a törvényhozás, akár maga a kormány, akár pedig a társadalom maga is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tagadom én azt, t. ház, hogy ezen kérdést mindenki úgy fogja fel, a melyért lelkesedni kell, s lelkesedni szükséges is ; de hogy micsoda szerepe van ennek az állami életben, micsoda hivatása van a nemzet jövőjében, annak felismerését alig találjuk valahol, mert ennek fejlesztése helyett inkább mellőzésével találkozunk mindenhol. Nem panaszkép akarom én ezt felhozni, hanem csupán csak annak a jellemzésére említem fel, a mit előbb is érintettem, hogy tudniillik ha igaz az, hogy iparunk, kereskedelmünk fejlődik, ha igaz az, hogy pénzügyi viszonyaink kedvezők: akkor bizony ezen híresztelt haladásnak az értékét nagyon fogja csökkenti és nagyon le fogja szállítani az, ha a jövő kor látni focija, hogy ezekkel szemben mindig a kulturális érdekeinknek kellett áldozatul esniök, s hogy 1867. óta mindig föláldoztattak a szellemi szükségleteknek az anyagi érdekek, s hogy mi egyoldalúlag láttuk el a nemzet követelményeit a helyett, hogy annak teste és szelleme együttes kifejlesztésére és ápolására a kötelességszerű gondoskodást oda fordítottuk volna. Pedig hát, t, ház, ezen általános közművelődés fejlesztésére épen a mi specziális nemzeti államunk szempontjából okvetlenül törekednie kellene, mert ha mi egy erős nemzeti államot akarunk alkotni, ha azt akarjuk, hogy az országban élő nemzetiségek érdekei a mi érdekeinkkel azonosok legyenek, ha azt akarjuk, hogy azok lelkesüljenek azért, a miért mi lelkesülünk; akkor nem mesterséges eszközökkel, hanem a közművelődés hatékony fegyvereivel kell odahatnunk, hogy őket