Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-329

329. országos ülés 1894. április 19-én, csütörtökön. líl megünneplésnek oly módon kell nyilatkoznia, a mely az ország lakosságának gondolkodásában és felfogásában hatalmas benyomást idéz elő és a külföldnek is imponál. Én azt a sok hiábavaló építkezést, a melyek részint ebből az alkalomból terveztetnek, részint pedig különben is meg fognának történni: elvesztegetett tőkének és pénznek tartom. (Élénk ellenmondások jobb felől.) Magyarország megalapítása megtörtént fegyverrel ; Magyarországnak a második évezredbe való átmeneteiét meg kell, hogy ünnepeljük a kultúrának ünnepével. Én kezdettől fogva abban a nézetben voltam és vagyok ma is, hogy okosabb volna a hiábavaló, semmit jelentő és csekély értéket képviselő és bizonytalan sikerű építkezések helyett, a melyek esetleg talán egyegy torzalakot fognak majd létesíteni, vagy pedig olyanok lesznek, a melyek senkinek sem fognak imponálni, hanem inkább nevetségessé fognak tenni, a költséget ezer népiskola és ezer óvoda felállítására fordítani. (Helyeslés bal felől.) Bocsásson meg a t, ház, de Magyarországon, hogy ez az ország magyar legyen, s hogy ezt az országot a kultúra által újból meghódítsuk és hatalmunkban tarthassuk, ez egyedül csakis ágy lehetséges, ha kellő számban állami iskolák állíttatnak fel. Ha ezek az állami népiskolák felállíttatnak, és ezeknek homlokára fel lesz írva, hogy a magyar nemzet honalapításának ezredéves emlékére állíttattak fel a vegyes ajkú lakosság közt, ez az utolsó gyermeknek is képzeló'désére, az utolsó gyermeknek is a gondolkodására nagyon mély benyomást tenne, mert tudná annak az iskolának a feliratáról, hogy ezt a hazát a magyarok már ezred éve elfoglalták, már ezred éve sajátjuknak tartják és tovább is akként birni akarják. Nem 400 iskolát kell alkotni; mert hisz, mit jelent ez a négyszáz? Semmit! Azt mondani pedig, hogy csak ennyire van szükség: ez tévedés. Ezer állami népiskolát igen könnyen fel lehet ebben az országban olyan helyeken állítani, a hol azokra feltétlenül szükségünk van, és a hol szükség van arra is, hogy azok az állam kezelésében legyenek. Ezer kisdedóvó felállítása pedig ^már magában a kisdedóvásról szóló törvénynek végrehajtására vezetne, és ekképen egyetlenegy krajezár, egyetlenegy foriüt sem lenne hiába kiadva, mert itt ezen intézetek oly hasznos beruházásokat képeznének, melyeket már eddig is meg kellett volna tenni, és a melyeket, hogy a jövőt biztosítsuk, okvetetlenül meg kell tennünk. Én, t. ház. nem akarok e kérdés felett hosszasabban vitatkozni, de azt állíthatom, hogy mindazon ünnepély, a mely a nemzetnek önérzetét emeli, a mely a nemzetnek tudományát és a tudást szaporítja,, mely a népet sokkal képesebbé teszi, hogy dolgozhassák, hogy az országban a maga feladatát teljesítse, az Magyarország megalapításának legméltóbb ünneplése. Akárhány épületet emelünk, — akár sikerülnek, akár nem, — azok tisztán csak egy pillanatnyi anyagi fellendülést idézhetnek elő, ele nem lesz azoknak ; hatása tartós; míg ha az iskolák és óvodák képezik azt a főmomentumot, melyre a milleniumiünnepélyt fektetjük, azok létesítésének kihatása hosszú időre, évszázadokra fog érvényesülni, és fogja a millenium megünneplését hirdetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Röviden azonban hozzá kell szólnom azon tervhez, melyben a diadalívről van szó. Jól van; látom, hogy az nagy népszerűségnek örvend. Ha egy oly diadalív állíttatik fel, a mely konvenezionálisan el van fogadva, minőt a görögök és rómaiak használtak, és a minőt minden dicsőségében felfuvalkodott uralkodó magának már megalko tátott, ha egy oly diadalív állíttatik fel, n melyben nincsen semmi nemzeti, — ez a magyar nemzet milleniumához nem lenne méltó. Olyannak kell tehát ennek lennie, mely a magyar nemzeti öntudatot* ébreszsze és erősítse. Ha tehát már méltóztatnak diadalívet csináltatni, akkor méltóztassék azt magyar sülben csináltatni. Tudom, hogy megint lesznek olyanok, kik nevetni fognak ezen, kérdezvén: mi az a magyar Stil ? A mint gr. Zichy Jenő t. képviselőtársamat is, midőn nemrégiben egy kép keretére nézve azt indítványozta, hogy az magyar stílű legyen, kinevették, a mint a lapok is persziflálták őt ezért, holott saját tudatlanságukat kellett volna kinevetni és persziflálni! (Mozgás jobb felől.) Ott van, t. ház, a Székelyföldön a székely gazdának háza előtt az a kapu, a melynek ívezete teljesen megfelel azon iveknek melynek motívumában kell megalkotni a létesítendő diadalkaput is. Annak az ívezetnek meg vannak a maga saját, Ázsiából származott motívumai, melyeknek nemcsak alakja, de színezete is magán viseli a nemzeti jelleget. Ez a világon seholsem fordul elő; egyik nemzet tulajdonát sem képezi; egyedül a mienk és nekünk szolgál saját megkülönböztetésül. Ha építészetünkbe bevitetnék ennek motívuma és színe, melyek épen úgy mint a mórok építészetének meg vannak a keleti motívumai, akkor lehet a diadalkaput tisztán kőbe faragva székely motívumokkal és színekkel megalkotni. A mi sikerült a móroknak ezelőtt öt századdal, az kell hogy nekünk is sikerüljön. Kevés lángelméjű építész és festő művész méltatja figyelmére azokat a nép kezén megmaradóit, de ma még durva és primitív motívumokat ; pedig ha azokat összetételükben szaporítanák, és a nélkül, hogy a maguk tiszta-