Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-329

S29. országos ülés 1894. április 19-én, csütörtökön. 103 kihagyásához, teszi ezt egyszerűen a főrendiházban előadott indokokra való hivatkozással. T, ház! (Halljuk! Halljuk!) A főrendiházban e szakasz intézkedései ellen felhozott indokok legfontosabbika az volt, hogy ez a földtulajdonosnak, illetve ez esetben a földbirtokosnak, a haszonélvezőnek szabadságát korlátozza a gazdasági mivel és körűi. Hát ez kétségtelenül igaz. De nem az a kérdés, hogy korlátozza-e ez a törvény az egyénnek szabadságát, hanem a kérdés csak az, hogy szükséges-e a közérdek, az állam érdeke szempontjából a szabadságnak e korlátozása? (Helyeslés hal felöl.) És ha, a mint azt előreboesátottam, a birtok kezelésének e korlátozását a kötött természetű erdőbírtokoknál a törvényhozás 15 évvel ezelőtt szükségesnek találta, úgy hiszem, felesleges bővebben immorálnom azon kérdésnél, hogy a mezei gazdálkodásnál a birtokkezelésnek hasonló korlátozása az állam, a közérdek szempontjából szüséges-e. A főrendiház ugyanazt mondja, hogy birtokos és birtokos közt különbség nincs, s az egyén, akár a magán egyén, akár egy erkölcsi testűlet birtokának, akár egy szabad birtoknak kezelője, akár egy kötött birtoknak haszonélvezője egyenlő joggal bír. Igen, bizonyos határig egyenlő joggal bír a jövedelemnek elköltésére, de már a két kategóriájú birtokok kezelése tekintetében igen nagy különbség van, mert míg az egyiknél csakis az illető maga és az ő családjához tartozók érdekelvék abban, hogy miként kezeltetik a birtok, addig a. kötött természetű birtokok igen nagy részénél az állam egyenesen érdekelve van abban, hogy ezen birtok miként kezeltetik, s hogy e birtoknak mi a jövedelme, mert hisz e birtokok jövedelmezőségétől függ azon czélok valósítása, melyek elérésére e birtokok nagy része alapíttatott, s haszonélvezetül egyeseknek, vagy testűleteknek adatott Az államnak jogosultsága arra, hogy a kötött természetű földbirtok gazdasági kezelésére befolyjon, hogy igyekezzék a kötött természetű földbirtokok tej mőképességét, állagát fentartani, az államnak jogosultsága erre nézve megvan azon czélok szempontjából is, a me lyekre ezen birtokok nagy része szolgál, de megvan a birtoklót követő várományosok érdekében is, mert hiszen nem lehet közönyös az állam előtt, hogy, mondjuk, egy alapítványt a jelenlegi alapítványi birtokos, a jelenlegi haszonélvező kizsarol, míg a jövő haszonélvezőnek csakis a reparáczió munkája jut, a jövő haszonélvezőnek jövedelme nincs. Tehát joga, sőt meggyőződésem és felfogásom szerint kötelessége az államnak felügyelnie arra, hogy a kötött természetű birtokok gazdasági kezelése a lehető leghelyesebb, az állagot kímélő, a termőképességet fentartó legyen. (Igás! Úgy van! bal felől.) Azon kérdéssel, azon indokkal, a mi pedig főindok volt a főrendiház előtt, hogy ez a szabadság korlátozása, én bővebben foglalkozni nem akarok, mert igenis elismerem, hogy ez a szabadság korlátozása a birtokkezelés terén, de oly korlátozás, mely állami és közérdek szempontjából indokolt és jogosult. (Helyeslés bal felöl.) De azt mondja a t. főrendiház, hogy a szakképzett gazdatiszt még nem biztosítja a birtoknak helyes kezelését, mert hiszen a birtok helyes kezelése egyúttal a földbirtokos hozzájárulásától függ, csak akkor kezelheti a szakértő gazdatiszt azt a birtokot helyesen, ha a földbirtokos neki az arra szükséges eszközöket meg is adja. Hát ez tökéletesen igaz. Szakképzett gazdatiszt még csodát nem produkálhat: szakképzett gazdatiszt a kellő eszközök nélkül a birtokot fejleszteni nem fogja. De épen a kötött természetű birtokok haszonélvezeténél a szakképzett gazdatiszt van liivatva felvilágosítani a haszonélvezőt arról, hogy mire van szükség a birtok jövedelmezőségének a fokozására, mit kelHenni a birtok állagának fentartása érdekében. Es én azt hiszem, hogy ha ilyen figyelmeztetést a szakképzettséggel biró egyén ad az illető birtokosnak, az sokkal nagyobb súiylyal fog bírni előtte, mint ha az ilyen figyelmeztetést megteszi, vagy esetleg meg sem teszi, mert rá sem jön a szakképzettséggel nem biró gazdatiszt, a kinek az utóvégre is mindegy lehet, csak saját exiszteneziája biztosítva legyen. Azt mondják továbbá, hogy hiszen a szakképzettség még nem biztosíték arra, hogy az, a ki elméleti szakképzettséggel bír, egyúttal a gyakorlatban jó gazdatiszt legyen. Ez is tökéletesen igaz. Hiszen vannak kiváló tehetségek, kiváló elmék, kiváló egyének, a kik minden elméleti előképzettség nélkül, önképzés és megfigyelés folytán a tudományok egyik, vagy másik ágában kiváló előmenetelt tesznek, nagy névre is tesznek szert. Hiszen vannak nagy jogtudósok, a kiknek talán nincsen meg a doktori diplomájuk, vannak esetleg orvosok, a kik sikerrel gyógyítanak az emberi természet hosszú megfigyelése folytán, a kiknek nincs meg a. diplomájuk. Hát azért töröljük el minden kategóriánál a kivételesek kedvéért a szakképzettséget ? Bizonyára fog akadni a szakképzett egyének között nem egy, a ki elsajátítván az elméleti szakképzettséget, nem fog beválni mint gyakorlati gazda. De hát ne tartsa őt az illető birtokos ! Ki kényszeríti erre? Nem az mondatik, hogy mindenki, kinek az elméleti qualirikácziója megvan, már ezzel be is vált mint