Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-329
104 329. országos ülés 1894. április 19-én, csütörtökön. gyakorlati gazda; de a vélelem a mellett harczol, hogy a kiben megvan az elméleti qualifikáezió, ha hivatásához szeretet és buzgóság köti, mindenesetre sokkal hasznosabb eredményeket fog felmutatni, mint a ki nem bir elméleti qualifikáczióval. (Igás! Úgy van! bal felől.) Azt mondják, keljenek versenyre a gazdatisztek egymással, a qualifikáltak a nem qualifikáltakkal, és ha az eredmény azt bizonyítja, hogy a qualifikáltak jobban gazdálkodnak, akkor önmaguk fogják alkalmaztatásukat elérni. Hát ez cireulus vitiosus: keljenek versenyre, de a tért egyúttal nem biztosítjuk számukra. Elismerem, hogy a törvény intézkedése nélkül is ezen birtokok egy részének kezelésénél már belátták önmaguktól a birtokosok és haszonélvezők, hogy szakképzett tisztekre van szükségük, és ezen belátásuknak engedve, önmaguk hozták be szabályul, hogy szakképzett tiszteket alkalmazzanak. De ha ezt az értelmesebb rész, akarom mondani, elfogulatlanabb rész -— mert hisz az értelmiséget kétségbe nem vonom e téren senkinél — be is látta, hát mért nem adjuk meg a törvényes biztosítékot? Azoknál, a kik ezt már belátták, ez mit sem változtat, sőt megerősíti őket ebben, míg azokat, kiket elfogultság, vagy más érdek visszatart, kényszeríti ezen intézkedésnek elfogadására. Es végül a főrendiház argumentumai nyomán találkozunk még egygyel. Az mondatott t. i. bizonyos nyomatékkal, hogy nem kell ezen intézkedés, mert nincs benne szankczió, és látjuk, hogy mily nagy bajokat okozott némely tör vényeinkben a szankczió hiánya. Hát e fölött vitatkozni nem akarok, és a czélzást, a mire nézve monda'ott, egészen mellőzni kívánom, habár megjegyzem, hogy ezen bajokat nem a szankczió kihagyása, hanem egy helytelenül alkalmazott szankczió hozta létre. Én a szankcziót feleslegesnek és szükségtelennek tartom; feleslegesnek és szükségtelennek azért, mert ezen birtokok nagy része, a minők a törvényhatóságok, községek az egyházi személyek és testületek birtokai és az alapítványi birtokok, egyik, vagy másik miniszter felügyelete alatt állanak és így módjában van a felügyeletet gyakorló miniszternek odahatni, hogy a törvénynek érvény szereztessék. A birtokok más részeinek, a hitbizományi birtokoknak haszonélvezőitől pedig ezek értelmiségének és müveitségének magas volta mellett felteszem, hogy nekik szankczióra szükségük nincs. De ha csak ez a baj, én szívesen hozzájárulok a megoldás hoz, sőt meg is jelölöm a módot, miként lehetne segíteni. Méltóztassék az 1879. évi erdőtörvény 50. §-át átnézni.^ Ez azt mondja, hogy azon erdőbirtokos pedig, a ki nem alkalmaz szakképzett egyént, az erdőfelügyelő feljelentése folytán a közigazgatási bizottság által bírságra ítéltetik, ismétlés esetében nagyobb bírságra, és végül, ha akkor sem tenne eleget kötelességeinek) j°g a van magának az erdő felügyelőnek kinevezni a törvény kívánalmának megfelelő erdőbiztost. Ha tehát a t. főrendiház a szankczióra fekteti a fősúlyt, én, bár szükségesnek nem tartom, hozzájárulok ahhoz, hogy az idézett törvény 50. §-a átvétessék azon egy különbséggel, hogy itt a közeg ne az erdőfelügyelő, hanem a közgazdasági előadó legyen; a fórum már megvan: a közigazgatási bizottság, később pedig a megyei gazdasági bizottság. Ezekben kimerítettem azon indokokat,— s hiszem, egyet sem hagytam ki, — a melyekre való hivatkozással a t. főrendiház a 16. §. törlését határozta el. Megvallom, hogy ezen indokok sem nem bírnak oly súlylyal, sem azokat oly komolyaknak nem tartom, hogy előttük meghajolva, az általam indítványozott szakasz kihagyásához hozzájárulhassak. Indokaimat hazánk mezőgazdasági fejlődésére, a kötött birtokok állagának fentartására, a képzett gazdatisztek exisztencziájának biztosítására sokkal fontosabbnak tartom, mintsem hogy a főrendiház által előadott indokok előtt, a melyeket talán ürügyeknek is nevezhetnék, — mert hisz bővebb megtekintés és bővebb latolgatás mellett ezen indokok súlya vajmi csekély, — meghajoljam. Hiszen, t. képviselőház, hangsúlyozzuk minden téren az ejőhaladást, hangsúlyozzuk minden téren a szakképzettség szükségét. Hangsúlyozzuk ezt a gazdasági élet terén is. Létesítettünk számos gazdasági felsőbb intézetet. Sürgetjük, h°gy a gazdasági tudományok az egyetemen is előadassanak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De másrészt ott, a hol módunkban van, ott, a hol jogunk, ott, :t hol kötelességünk, hogy ezen gazdasági szakképzettségnek érvényt szerezzünk: ott meghajlunk — hogy úgy mondjam — kényelmi szempontok és kellő súlylyal és kellő komolysággal nem bíró indokok előtt. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Ezen indokok engem nem bírhatnak arra, hogy a 16. §. kihagyásához hozzájáruljak, annál kevésbbé, mert hiszen jól megfontolva a dolgot, az, a mi a 16. §-ban ki van mondva, valóban a minimuma annak, a mit a gazdasági szakképzettség érdekében törvénybe iktatni szükséges. Ez nem sérti senkinek szerzett jogát. Mindazokat meghagyja gazdatiszti állásukban, a kik már benne vannak, csak előkészíti, javítja, biztosítja a jövőt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azért én, t. képviselőház, nem tehetek róla, de a t. főrendiháznak indokait nem tartván sem elég komolyaknak, sem elég súlyosaknak az
