Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-307
307. országos ülés 1894. märczius 6-áu, kedden. Hock János jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos : T. képviselőház ! (Halljuk 1 Halljuk! Folytonosan tartó zaj és mozgás) Elnök: Kérem, a terem közepéről méltóz tassamik a helyökre menni. (Helyeslések. Elnök csenget) Méltóztassanak nem beszélgetni. Csendet kérek. Bartók Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem cs;ik m;ig ; im, a ki nem vagyok a parlamentnek oly ré°:i tagja, de azt hiszem, hogy a magyar törvényhozási testületnek leg érdemesebb veteránjai is talán soha komolyabb megfontolással nem vetették mérlegbe szarukat, mint a jelen alkalommal, midőn egy oly törvényjavaslat megalkotásáról van szó, mely hívatva van az egész nemzettestnek úgyszólván ideghálózatát újra szervezni, sőt átalakítani (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Megengedem, hogy voltak a képviselőház előtt jelentékenyebb reformjavaslatok is, de egy sem volt, t. ház, olyan, a melynek proczedurája a ház előtt olyan különös tüneteket mutatott volna fel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Egy törvényjavaslatról van szó, melyet a kormány és a többség évtizedeken át minden ellenzéki előterjesztés daczára a leghevesebb, a leghidegebb gúny nyal repudeált, és most egyszerre mintegy meglepetésre számított inszczenirozással a ház elé terjesztett, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ivánka Oszkár: Nincsen itt miniszter! (Felkiáltások a széhöbalon: Minisztert kérünk!) Meszlény Lajos: Jobb, ha nincsen! (Derültség bal felöl. Wekerle Sándor miniszterelnök belép a terembe. Élénk éljenzés jobb felöl.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Bartók Lajos: Ismétlem, a mit mondottam : ezen törvényjavaslat évtizedeken keresztül a túloldalról perhorreskáltatott s most egyszerre rohamos sebességgel elénk terjesztetett, mint egy, a nemzetre nézve elodázhatatlan, elkerül hetlenííl szükséges követelmény. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ezt azzal motiválták, hogy itt Magyarország liberalizmusáról van szó. En azt hiszem, t. képviselőház, hogy e végzetes hamarság és e meglepetés nem az országnak szükségletére vall, hanem arra, hogy igenis a kormánynak volt égető szüksége a javaslatok beterjesztésére. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Nem szabad a liberalizmust taktika játékává tenni, mert ez által egyszerre dezavuáljuk becsét a nemzet előtt, szétszaggatjuk annak nimbuszát. És méltán mondhatjuk azt, hogy az intrikának szülötte e javaslat, melyről Kossuth Lajos is azt mondotta, hogy az nem a legtisztább vízben van megkeresztelve. (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon.) így e reformjavaslat nem üdvös, önczélii intézkedés, hanem igenis szolgálni akar a kormány régi, végzetes mulasztásainak elpalástolására, (Élénk helyeslés. Úgy van! a baloldalon.) hogy kibontakoztassa azon zavarai ól, melybe az által került, mert a nemzet látja, hogy mulasztásai oly nagyok, a magyar szabadsági követelmények, a magyar nemzeti reformok terén, (Igaz! Úgy van! a bnloldalon.) hogy azokat szükséges most még tovább tenni, elodázni a nemzet szemei elől. És teszi ezt azért, mert eddig a kormány a legszentebb nemzeti aspirácziókat folytonosan mellőzéssel, sőt gúnynyal illette, a nemzeti fejlődésre, kulturális haladásra békót kötött, különösen mindannyiszor, ha egy idegen államnak, mondjuk: az osztrák sovinizmusnak érdekei követelték. (Zajos helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elmondhatjuk, t. ház, hogy a jelen törvényjavaslat a kormány zavarának, pillanatnyiból akuttá lett zavarának elleplezését czélozza. Azok azonban, a kik a kötelező polgári házasságért rajonganak, aggódni kénytelenek magának e javaslatnak sikere felől is, mert kénytelenek bevallani, hogy e javaslat mostani állapotában, a kormány jelen előterjesztésében nem hogy javítaná a házasság körííli zavarokat, a házassági jog rendetlensége folytán felmerülő társadalmi bajokat, hanem ellenkezőleg azokat még a jogi téren növelni, megsokszorozni fogja. (Zajos helyeslés bal felöl.) Mert például arra nézve a kormány távirati gyorsasággal intézett kérdéseket a főispánokhoz az utolsó pillanatokban, hogy a születési és halálozási anyakönyvek vezetéséről miként vélik, hogy majd gondoskodni lehet; de arra nézve még csak ily rapid intézkedés sem történt, hogy a főispánok böleseségét az iránt megkérdezzék, hogy mikép fognak gondoskodni az esketőkről. Hiszen ez lényeges kérdés; végre is kell talán lennie valakinek, a ki majd az esketéseket végzi. Már praeliminálták úgy per tangentem az adminisztrácziónak bizonyos tényezőit, de hát kik fogják teljesítni az esketést magát? Ily körülmények közt bizalmat szavazni egy kormánynak, a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak, csak úgy vaktában ezt nem nevezhetjük, t. ház, az úgynevezett bizalmi kérdésnek, bizalmi szavazatnak; ez nevezhető bizalom szavazásnak a levegőbe, az abdikácziónak, a legfontosabb törvényhozói tisztről és felelősségről. (Zajos helyeslés és tetszés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak alfája, úgy látszik, a liberalizmus, ómegája
