Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

m •'507, országos iilé> 1894. márezius 6-án, kedden. pedig a bizalom a kormány ősi erényében. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Én az alfánál kezdem és azt kérdezem: mi a liberalizmus? (Halljuk! Halljuk!) És mi a szűkebb értelemben vett, hogy úgy nevezzem, n magyar kormány liberalizmusa ? Mi a magyar szabadelviíség és minő ágyból született? Vájjon azt is nem hasonló tisztátalan vizben fürösztették-e meg először, mint annak unokáját, az előttünk fekvő polgári házassági törvényjavaslatot? (Derültség és tetszés a baloldalon.) Hol kezdődik, t. ház, Magyarországon ez a szó: liberalizmus? Kezdődik — ne szégyeljék, én nem szégyelhetem, mert engem nem illet — a t. túloldalon, Tisza Kálmán néhai miszterelnök úr szellemében, annak a Tisza Kálmánnak, a ki évtizedekkel ezelőtt Kossuth-proezeszsziókat vezetett a Dunaparton azért, hogy azt o Felsége a király láthassa a vár ablakaiból, aztán a proczessziót mint miniszterelnök Rómának irányozta, (Élénk derültség hal felöl.) onnan is szerenesésen hazazarándokolván, most egy szabadelvű körmenetet rendezett azon az Andrássy úton, melynek a végén annak az Andrássy Gyulának fog állni a szobra, a ki ügy nyilatkozott, — mint itt gr. Apponyi Albert előadásából mindnyájan hallottuk, — hogy ő nem szereti, nem tartja politikusnak az egyház és állam közti konfliktust, mert azok egymásra vannak utalva, és épen azért ő a polgári házasságnak ily vehemens sürgetését nem is véli időszerűnek. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj) Nem akarom gr. Andrássy Gyulát jobban kompromittálni a mai kormánypárt szabadelvíísége előtt, azért adtam csak iljen halvány színezéssel. (Élénk derültség balról.) Tisza Kálmán nevezte el pártját szabadelvűnek. (Egy hang jobb felöl. Helyesen!) Igen helyesen osztozom a t. képviselő úr nézetében, mert a szabadelviíség alá minden elv gyönyörűen elfér. Molnár Béla: Ugy mint a »nemzeti« név alá! Bartók Lajos: Elfér alatta minden hazaellenes, minden reakezionárius intézkedés, minden törekvéstik, a mely a demokráczia szelleme ellen volt irányozva, minden politikájuk a mamagyar nemzeti törekvések valósítása ellen; (Úgy van! Úgy van! bal felől.) legfontosabb szempontjuk pedig az volt, hogy ez a »szabailelvtí« elnevezés a kormányra nézve a bőség szarúját képezze, melyből folytonosan reorganizálni tudja hatalmát, de a mely a nemzetre nézve egy Pandora szelenczéjévé válik, mely a társadalmi zilált meghasonlást egészen a felekezetek közti villongásokig viszi. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon.) Milyen liberalizmus volt ez, t. kormánypárt? Nem kreáltak önök grófokat bárókat? És milyen grófokat? A legdemokratább miniszterelnöknek legközelebbi rokonát tették meg gróffá, a kiről még az sem remélhető, hogy majd egy régi arisztokracziának lesz őse. (Derültség a baloldalon) De megtették, adtak kutyabőröket, e leghűbb állatnak a bőrét osztogatták, és bizony nem a hazának tett hű szolgálatok elismerésére, hanem kortesszolgálatok jutalmazására. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A rendjeleket szórták, a főrendiházat megszabályozták azért, hogy a kormánynak még hívebb szolgája legyen, mikor pedig nem volt az, a demokratikus intézkedésekhez appelláltak és a két kamarás rendszert össze akarták törni, s most ugyanezt fölvetették. De mi ez aztán a felsőbb korrupezióhoz képest, a mely a közéletnek minden egyes tényezőjét elő tudta venni, elkezdve a kortes püspökökön, át a kortes főispánokon, a kik a kormány hatalmában keresték u haza üdvét, végig mentek a magyar közélet mindenféle osztályán, képviselőkön, ügyvédeken, és így tovább, hogy mindannyinak személyes kegyét megnyerje és lekösse a kormány egyénenként anyagi jutalmakkal, hivatalokkal, soha sem a közjót tartva szem előtt. Nem akarom e dolgokat taglalni, de így oly visszás diszharmonikus, oly korrumpált társadalom jött létre, melynek szellemét, utolsó jellemvonását csak ezzel lehet megadni: liberalizmus az öaök értelmében, a mit én utilitárizmusnak nevezek. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) így volt ez a Tisza-regime alatt, a liberalizmus bölcsőjétől, Tisza Kálmán korszakától kezdve máig, midőn az volt a végezel, hogy az általános választásokat dominálhassák, az adminisztráczió korrupeziója által. (Élénk tetszés a szélső baloldal egyes helyein s a baloldalon.) A korrupeziónak volt eszközül adva azután a nemzetiségi kérdés, midőn úgyszólván felhívattak a nemzetiségek a választások előtt, hogy lépjenek elo követeléseikkel, csak válaszszák meg a kormány jelöltjeit. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És Tisza Kálmán nem csupán politikai, hanem társadalmi téren is vitt véghez rombolásokat. Avagy nem sínylette e ezt meg a protestantizmus, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) melynek minden katholikus ember, ha az politi kos, el kell, hogy ismerje e hazában történelmi jelentőségét és a jövőben is nemzeti politikai nagy hivatottságát ? (Élénk tetszés a bal- és ssäs'dbahn.) Nem pró bál tátott-e meg, hogy ez a demokratikus egyház hierarchikussá tétessék, püspökei nem dobattak-e bele a főrendiházba, a hol ma igen siralmas szerepet játszanak? (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Ez a mai szabadéi vfíség egy eczet-ágy, a liberalizmust mindig leöntik róla, mint az eczet-ágyról az eczetet, azután újra felöntik mindenféle borokkal és műborokkal, de az