Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

36 30'- országos illés 189*. márczius <5-án. kedden. főtől, ilyen állítást nem vártam volna. (Helyeslés a jobb- és szélsőbalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, — s hivat­kozik rendesen Angliára, — hogy Angliában nem szeretik a koalicziókat és idézi a példát, hogy ott mennyire elítélték a koalieziót Fox és North között. Ebben igaza van, és igaza volt akkor a közvéleménynek is, a mikor azt elítélte. De én nem látom át, hogy micsoda hasonlatosság van azon helyzet közt, a hol két ellentétes gondol­kozású, egy aulikus -és egy demokratikus em­ber elv nélkül, tisztán csak azért egyesült Fit­tel szemben, hogy a hatalmat kezébe vegye: hogyan lehet ezt összehasonlítani olyan pártnak működésével, a mely ezen javaslatban a maga elveinek diadalát ünnepli? (Élévik helyeslés és tet­szés a szélsőbalon.) Ha hasonlatosság van, azt ne itt tessék ke­resni, hanem ott a tőszomszédságukban, ott lá­tok én most olyan természetellenes koalieziót. Mi nem koadeszkáltunk senkivel, mi az elveink­kel vagyunk szövetségben ; (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) de a mikor önök ott gr. Szapáry Gyulával szövetkeztek: ex az az igazi North, s a mi helyzetlinkben elfogadom gr. Apponyi Al­bertet Foxnak. (Tetszés a jobb- és szélső bal­oldalon.) De, t. ház, azt mondom, ha ezek az elvek, a melyekről most szó van, nem is élné­nek lelkemben ifjúkorom óta, megerősítve, és megedzve azon tapasztalatok és tanulmányok folytán, a melyeket külföldön és itt szereztem, ha magukért az elvekért nem is tudnék annyira lelkesedni, mint a mennyire lelkesedem, akkor is kötelességemnek tartanám a kormány egy­házpolitikai javaslatait elfogadni, tisztán közjogi programmomerdekében. (Halljuk! Halljuk!) Mert az én meggyőződésem az, hogy azon magasztos eszméket, a melyeket én és t. elvbarátaim zászlónkra írtunk, csak oly időben leszünk ké­pesek keresztülvinni, midőn az egész nemzet át lesz hatva az igazi szabadelvííség szellemétől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Posványos, rothadásnak induló korszakokban ilyen nagy eszméket keresztülvinni nem lehet; fel kell fris­síteni a levegőt, bele kell önteni a szabadelvíí­ség szellemét. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezzel készítjük elő számukra a talajt. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) T. ház! Ifjú koromban iskola-pályámnak egy igen rövid szakát Pápán, az ottani kollé­giumban, töltöttem. Még most is emlékszem rá, hogy a kollégium pecsétjébe bele van vésve a tudomány fája, ezzel a körirattal: »Csak a sza­badon tenyészik.« Magyarország állami függet­lensége épen olyan fa, mint az, csak szabadon fog tenyészhetni, csak akkor, mikor a légkör, melyben a fa áll, telítve lesz azokkal az esz­mékkel és azzal a szellemmel, melyet a 48 iki korszaktól örököltünk. (Helyeslés a széhő balolda­lon) Ez az én mélységes meggyőződésem, és azért meggyőződésem az is, hogy mikor a sza­badelvííség elvei mellett küzdünk, egyúttal Ma­gyarország állami függetlenségének számára is készítettük elő a talajt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végeztem, t. ház, és most csak arra kérek engedelmet, hogy egy rövid kijelentést tegyek olyan tárgyban, a mely ugyan nem függ Össze e javaslattal, de a vitával meg a helyzettel még is szoros kapcsolatban áll. (Halljuk! Halljuk!) A múlt napokban úgy a bel-, mint a kül­földi sajtó a lehető legképtelenebb éslegsértőbb feltevésekkel kapcsolta össze azt a levelet, a melyet nagy hazánkfia Kossuth Lajos (Zajos él­jenzés a szélső baloldalon.) a múlt hónapban hoz­zám intézett. Senki sem fogja várni tőlem, épen én tőlem, hogy azt a nagy alakot azzal sérte­gessem, hogy védelmem alá vegyem ilyen sértő gyanúsítás ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon és a jobboldalon.) ÍSőt még azt sem en­gedi meg önérzetem, hogy csekély magamat vé­delmezzem az ellen, mintha én akkor, a mikor ezen elvek mellett benső, meleg meggyőződé­semből küzdök, ezt azért teszem,, hogy valaki­nek kedveskedjem, hogy kegyében járjak De az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy Kossuth Lajos ezen utolsó levelét én tőle nem kértem, egy árva szóval sem czéloz­tam arra, hogy tőle e kérdésben bármilyen nyi­latkozatot várnék, vagy kérnék. Azt a levelet nem várhatta, nem is várta senki, mert nem vár­tam én magam sem. Kossuth Lajos a szabad­ságnak azon nagy apostola, a kinek életéért és egészségeért ma egy nemzet imádkozik, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) megírta azt a le­velet tisztán azért, mert felháborodással látta, hogy az ő imádott Magyarországán milyen ádáz harezot vivnak az általa megalkotott 1848 iki szellem, a 48-iki alkotmány hagyományainak szelleme ellen. (Igaz! Úgy van! jobb felől és a szélső báloldalon.) Ez a tiszta igazság. A törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszan­tartó, zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldaton és a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Hock János jegyző: Bartók Lajos! (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Öt perez szünetet ké­rünk.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom