Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

307. országos ülés 1894 Beöthy Ákos igen t. barátom azt mondja; de nem csak ezekről van szó, hanem szó van a kormány megbuktatásáról is; mi vagyunk azok, a kik a kormányt fentartjuk, és idézi Kossuth Lajosnak azon mondását, mely a szenynyes fürdőre vonatkozik. Hogy állunk mi azzal a fürdővel ? Ha úgy állnánk, mint a t. képviselő űr mondja, hogy kiontjuk a fürdőt, de a gyermeket mentjük meg, vagy ha helyébe jön mindjárt egy teljesen hasonló, életrevaló gyermek, akkor helyes volna az állítása. De most előttünk van két fürdőkád: az egyikben van szennyesvíz, de egy életrevaló, egészséges, ép gyermek; a másik márványkádban van tiszta víz, de egy korcsszülött. (Élénk tetszés és derültség jobb felől és a szélső baloldalon.) Ha a kettő közt választanunk kell, akkor azt mondom, hogy kimentem és felnevelem az egészséges, életrevaló gyermeket, de nem fogom megmenteni azt a nyomorékot, a melyből sohasem lehet ember. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Polónyi Géza: Hát a vízzel mit csinálunk? (Felkiáltások jobb felől: Igya meg.' Derültség. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Helfy Ignácz: Ne türelmetlenkedjék t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) én csak illembeli kötelességet teljesítek, mikor a t. ház oly kiváló tagjának — és hozzáteszem, nekünk egyáltalán egyik legrokonszenvesebb tagjának — beszédére tüzetesen reflektálok. (Halljuk! Halljuk.) Azt mondja t. barátom, Beőíhy Ákos, hogy mi nagy bűnt követünk el, a mikor megakadályozzuk a kormány megbuktatását, és ez által megakadályozzuk az egészséges parlamentáris élet föl pezsdülését, a mely abból áll, hogy a különböző pártok fölváltsák egymást. Elméletileg ez tökéletesen igaz; de miként áll a kérdés a jelen esetben? Én is vallom azt, hogy az ellenzék egyik állandó feladata a kormányt megbuktatni, de ez csak egyik része feladatának. Ha valaki lakásának egyik sarkába akar vonulni,'hogy ott nyugodtan pihenjen, vagy olvasson, és ha abban a sarokban egy szék áll, annak helyébe pedig karosszéket akar állítani, elmozdítja a széket, ez lesz első dolga; de ezzel még nem érte el ezé]ját, mert ha leül, a földre esik; gondoskodnia kell tehát, hogy a karszéket oda állítsa, a melyben kényelmesen üljön. Ha minálunk az volna a helyzet, hogy ha megbuktatnák a kormányt, mi jöhetnénk annak helyébe és megvalósíthatnók a kormányon elveinket, legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy akkor nem haboznám. (Úgy van ! Úgy van / a szélső baloldalon.) m&rczhis (>-án, kedden. 35 Gr. Károlyi Gábor: Helyes! Helyes! (Élénk derültség.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Helfy Ignácz: Sőt tovább megyek és azt mondom, ha én magam előtt oly ellenzéki csoportulást Iátok, a melyről szupponálhatom, hogy kormányra juthat, és ott elveimet meg fogja valósítani, még akkor is, ha a közjogi téren semmit sem nyerek, de legalább nyerek ezen a téren, akkor azt mondom igen is: e kormány rászolgált, mozdítjuk el, hozzunk életet a parlamentarizmusba, segítsük elő, hogy azok jöjjenek a kormány helyére. De mikor oly csoportulást látok, hogy egész mathematikai bizonyossággal áll előttem az a nagyobbik rossz: hogy akkor nem a kisebbiket, hanem a két rossz közül a nagyobbikat választottam, (Úgy van! Úgy van] a szélsőbaloldalon.) hogy t. i. nyakamon marad a 67-iki kiegyezés és ezen felül megfosztanak attól is, hogy a szabadelvű reformokat megvalósítsuk, — ez a választás nagyon rossz volna. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De t. barátom Beöthy Ákos képviselő úr sokkal tovább ment. Beszédének e részével már nem bánhatok oly udvariasan és oly simán, mert az ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, hogy t. képviselőtársam azt mondja: »En ugy tudom, hogy a függetlenségi párt sarkalatos programmja nem a polgári házasság, hanem a függetlenség.« (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezt én ép oly jól tudom, mint t. barátom, talán régebben. Azt mondja továbbá, hogy programmjának egy detail része miatt annak sarkalatos része Jett föláldozva. Tiltakozom az ellen, hogy bárki is mondhassa, hogy azok, kik e párton e javaslatok mellett, mint saját elveik diadala mellett kardot rántanak, bár mit is föláldoztak volna elveikből. (Élénk liélyeslés a szélső baloldalon.) Mi felkaroltuk azt, mint sajátunkat, mint régi meggyőződésünket, mint olyan elvet, a melyet lioszszű évek óta hirdetünk; nem tárgyaltunk, nem paktáltunk senkivel, nem kértünk árt senkitől, és nem is kaptunk árt senkitől. (Tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Ezeket keresztül akarjuk vinni és majd azután meg fogjuk indítani újból a harezot époly tüzesen, lángolóan és kitartóan, mint folytattuk eddig. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) De kérdem t. képviselő barátomtól, hogy ellentétben állnak-e ezek az elvek a mi közjogi czéljainkkal, avagy megfordítva, nem arra tanít-e minket hazánk egész történelme, különösen a mohácsi vész óta, hogy a közjogért való küzdelem és a közjog terén való haladás mindig karöltve jár a szabadeívüségi haladással? Engedelmet kérek Beöthy Ákos t. barátomtól, de mint kiváló gondolkozó, müveit