Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-321
364 321. országos illés 1894. április 10-én, kedden. Az egyházak e harczba annál biztosabban menetnek bele, mert jól tudják, hogy az államnak a győzelem nem áll érdekében. Sőt tudják, hogy az államnak tulajdonképen nincs is fegyvere, mert midőn a kötést egyenértékűnek nyilvánítja, maga adja ki a fegyvert kezéből. Jól tudják az egyházak, hogy az állam érdeke inkább az, hogy az egyházak diadalmaskodjanak, mert eminens államérdek követeli, hogy az egyházak az államérdekre is kétség telenűl kiható, üdvös működésük terén meg ne béní itassanak. Ez egyenlőtlen harczban a fegyvertelen állammal szemben a jól felfegyverzett egyházak szövetségese lesz a társadalom, mely, mint a szükségbeli polgári kötésre nézve a vita során kifejtetett, csak az egybázijag megkötött házasságot fogja teljes értékűnek tekinteni. A tényleges eredmény tehát az lesz, hogy a törvénybe iktatott egyenrangúság írott malaszt marad, hogy, mint tapasztalati adatok mutatják, a fakultatív kötés a szükségbeli kötés nívójára sülyed. Az lesz a tényleges eredmény, hogy a tetszés szerinti polgári házasság, melyet Ugron képviselő úr a szabadság díszpalástjában, H ek képviselő úr szavaival élve, a hullámok mélyéből partra vetett gyöngyök fényes kincsével felékesítve mutat be, tényleg kényszerzubbonyban, elvétve nagy ritkán a vallástalanság mezében fog megjelenni, (tliiy van! jobb felől.) úgy, hogy a szükségbeli kötéssel szemben a fakultatív előnyére jóformán csak azt lehet felhozni, hogy az a tényleg szükségbelivé váló polgári házasságnak tetszetősebb és egyszerűbb formája. Egyedül helyes megoldás a két hatalmi kört már a kötésben szétválasztó kötelező polgári házasság, nmly egyedül tekinthető következetesnek, és legyen meggyőződve Ugron Gábor képviselő úr, hogy Magyarország jogászai a kötelező polgári házasság mellett nem azért foglaltak állást, mert a Bach-rendszer alatt a római jogot tanították, hanem állást foglaltak azért, azért nyilatkozott mellette az 1870. évi legnépesebb országgyűlés, azért szólaltak fel mellette újabban is az ügyvédi kamarák, mert azt elvi alapon nyugvónak, helyesnek és következetesnek tekintik. Azt mondja a képviselő úr, hogy a Bachkorszakban minden jurista a római jogból merítette jogfogalmainak alapvetését, abból a jogból, mely a Caesar és az állam mindenhatóságát ismeri, de nem ismeri az egyént. Ezzel szemben, mint az azon korszakbeli meggyanúsított juriaták egyike, hivatkozóin arra, hogy abban a korban nem a római közjogot, hanem a tiszta római magánjogot tanították, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) hogy egy árva szót sem hallottunk Caesarnak és az államnak mindenhatóságáról, hogy a római közjogból egy betűvel sem lett több előadva, mint a közjogot a magánjogtól elválasztó ez a fogalom-meghatározás; »Publicum jus est, quo r l ad statum rei Romanae speetat, privatum, quod ad singulorum utilítatem«, a mely fogalom-meghatározást, természetesen a «Romanae«-szó elhagyásával majdnem szóról-szóra megtalálhatni Verbőezyben is. Nem a római közjogot tanították, hanem a római magánjogot, azt a magánjogot, a mely a közjogtól éles határvonallal elválasztva épen az egyéni jogosultságot emeli teljes érvényére, (lgas! Úgy van! a jobboldalon.) azt a római magánjogot, a mely rendszerességénél, rendelkezései következetességénél, Összhangjánál és szabatosságánál fogva ma is úgy a magánjog tudományos növelésének, mint a magánjog kodifikácziójának is egyik megbecsülhetetlen kútforrása, (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) azt a magánjogot, a melynek utolsó fejlődési korszakában épen a házassági jog terén is azon helyes szabályokra találunk, a melyek a kánonjogi szabályozásnak is részben alapjául szolgáltak. Hogy ezt a római magánjogot nem lehet oly könnyen elítélni, azt eléggé mutatja azon körülmény, hogy Hock János képviselő úr még a házassági jognak észjogi definiczióját is a római jogból merítette, meit az ő idézete: »Consortium omnis vitae divini et humani juris eommunieatio« a római jeles juristák egyikének, ha jól emlékszem, Modestinusnak fogalom-meghatározása. (Derültség a jobboldalon.) Az általános vita keretében bőven meg lett vitatva az a kérdés, hogy minő eredmény várható a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésétől a nemzeti egység és a vallásosság szempontjából. Vajay István: Az anarchia! Teleszky István előadó: Majd rájövök arra is, csak tessék türelemmel lenni. A fentebbi kérdésekre kívánok még a t. ház engedelmével néhány rövid megjegyzést tenni. (Hulljuk! Hilljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy ha a házasságkötés alkalmával a családalapításkor minden honpolgár utalva lesz arra, hogy nemzetiségi és valláskülönbség nélkül az állam törvényei szerint kösse meg az állam tisztviselője előtt azon házasságot, mely által az állam törvényei által biztosított jogoknak egyenlő osztályosává válik: ha az állami tisztviselő a házasságo 1 " megkötöttnek kijelentve, utalni fog arra, hogy a telek most már fordulhatnak a saját lelkészükhöz, s államilag megkötött frigyükre kérhetik az egyház áldását: ez az állampolgárok jogegységének érzetét fogja megszilárdítani, (Úgy van! jobb felől.) ez egyike lesz azoknak a tényezőknek, a melyek elő fogják mozdítani azt, hogy minden honpolgár tudatával
