Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

321. országos ülés 1894. tekintetében a bírákat a többi állami tisztviselőktől sem a törvény, sem a törvényes szabályok nem különitik el. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Már most figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy mindaz, a mi a kibocsátott rendeletekben volt, pusztán a hivatalos megjelenésre és a hivatalos jelleg felhasználására vonatkozott. Nem áll tehát és téves az, a mit a képviselő úr mondott, hogy az állami tisztviselőknek vagy bíráknak hivatalon kívüli érzelmei és magaviseletebármely irányban kényszer alá lettek volna helyezve. (Élénk helyeslés jobb felöl.)'Ellenkezőleg teljes feleslegből ugyan, mert magától értetik, de egyenesen meg lett mondva, hogy a hivatalos jelleg elkerülésével ki-ki teheti azt, a mit kegyelete és érzelmei parancsolnak. (Helyeslés jobb felől.) Ennélfogva kénytelen vagyok visszautas! tani azt a vádat, mintha itt bármely irányban alkotmánysértés forgott volna fenn. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Csak két rövid megjegyzésre kérem ki a t. ház szíves engedelmét. Az igen t. igazságügy miniszter úrral szemben csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy köszönöm én az olyan függetlenséget, a mely megengedi azt, hogy a miniszter rendelkezzék azzal a bíróval hivatalon kívül is. Tény az, hogy a magyar bíróságok el lettek tiltva attól, hogy a nemzet nagy manifesztácziójában részt vegyenek, majd lesz alkalom annak bebizonyítására, hogy ez igenis alkotmánysértés volt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. 'Ellenmondások jobb felöl.) A t. miniszterelnök úr egyik nyilatkozatára csak egy rövid megjegyzésem van. A miniszterelnök úr úgy tünteti fel felszólamlásomnak egyik passzusát, mintha én a kormányt terhelő felelősséget más tényezőre akarnám hárítani. Ezt nem csak hogy nem akartam, de ennek ép ellenkezőjét mondtam. Konstatálva azt, hogy ha felsőbb befolyásnak kellett engednie, akkor be van bizonyítva az, hogy a t. kormány nem bír a korona tanácsában azzal a súlylyal, a melylyel egy kormánynak és különösen a mi viszonyaink közt a, mi kormányunknak bírnia kell, ezzel azt akartam jelezni, és ha akkor nem mondtam, most kell kimondanom, hogy lehetetlenségnek tartom, hogy ha a kormány érvényesítette volna egész jogos és törvényes befolyását és a férfiasság egész nyíltságával megmondta volna a koronának, hogy magas, dinasztikus érdek követeli azt, (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) hogy ne helyezze sem az államot, sem a magyar kormányt ellentétbe a magyar nemzet közérzületével, akkor bátran részt vehetett volna a nemzeti április 10-én, kedden. 357 iminifesztáczióban. De mert a kormány ezt nem merte tenni, vagy mert nem bírt elegendő súlylyal, ezért sújtotta őt, de. semmikép se méltóztassék azzal vigasztalódni, hogy a felelősségnek legparányibb részét is le akarom venni az ő vállairól. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! A felszólaló képvdselő úr maga sem tett indítványt; a házszabályok értelmében határozat nem is hozható és így áttérünk a napirendre. Napirenden van a házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513, 588) tárgyalása. (Élénk éljenzés jobb fe öl.) Teleszky István előadó urat illeti a zárszó. (Halljuk! Halljuk!) (Ás elnöki széket gr. Andrássy Tivadar alelnök foglalja el.) Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház ! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ma emlékünkbe visszaidézzük a házassági jogról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását, (Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget.) ágy fogjuk találni, hogy a törvényjavaslat fontosságához mért . . . (Hosszantartó, nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Teleszky István előadó: . . . úgy fogjuk találni, hogy a törvényjavaslat fontosságához mért terjedelmű, egyes szenvedélyesebb kitörésektől eltekintve, általában objektív és tartalmas nagy vita során főleg a kérdés politikai oldala lön megvitatva és megvilágítva; míg a jogi méltatásnak kevesebb osztályrész jutott. Tárgyaltatott a kérdés főleg politikai szempontból; tárgyaltatott kapcsolatban úgy az általános egyházpolitikai kérdésekkel, mint az általános politikai helyzettel. En igen természetesnek, és a törvényjavaslat nagy fontosságát tekintve, indokoltnak találom, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során a domináló rész a politikai méltatás volt; és ezt csak azért említem fel, hogy ehhez fűzzem azt a kijelentésemet, hogy részemről a kapcsolatos egyházpolitikai kérdésekre és a törvényjavaslatnak általános politikai szempontból való méltatására nem kívánok kiterjeszkedni. Nem kívánok kiterjeszkedni főleg azon indokból, mert ha e részben a vita során felhozottak a kérdést teljesen ki nem merítették volna is, ha e részben a tárgyalás kiegészítést igényelne, a kiegészítésre és a, vitának e szempontból való betetőzésére bizonyára azoknak záróbeszédéi fognak szolgálni, kiket a házszabályok és a törvény értelmében a szavazás előtt még felszólalási jog illett. Mielőtt a törvényjavaslat érdemére vonatkozólag elmondottakat venném szemügyre, előzetesen megemlíteni kívánom, hogy nem akarok