Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

358 321. országos ülés 13íM, április, 10-én, kedden. azon kifogásokkal foglalkozni, a melyek több képviselő ár részéről a törvényjavaslat egyes részletes intézkedéseire nézve felhozattak, mert mint jeleztetett. e kifogásokkal találkozni fogunk a részletes tárgyalás során, hol bőséges alkalom lesz azok megvitatására. Előzetesen foglalkozni kívánok csupán Polónyi Géza képviselő úr azon határozati javaslatával, a melyet, mint az igazságügyi törvényhozás keretébe tartozót, terjesztett elő, és pár megjegyzést kívánok tenni azokra, a miket a törvényjavaslat előterjesztésére és bizottsági tárgyalására vonatkozólag elmondott, (Halljuk.' Halljuk!) A t. képviselő úr kifogásolja a törvényjavaslat gyors előkészítését és bizottsági tárgyalását; midőn ennek támogatása végett arra hivatkozik, hogy a német polgári törvénykönyv, tervezete, tehát a legteljesebb kodifikaezionális munka, hat év óta van közkézen. Ilyen nagy terjedelmit kodifikaczionális munka azonban, és egy részletes törvényhozási munkálat igazságos összehasonlítás tárgyát nem képezheti. Igazságosan összehasonlítható ez a törvény az 1874. márczius 19-iki porosz törvénynyel, mely az anyakönyvekről és a házasságkötésről szól és a mely 1873. deczeniber 9-ikén lőn a törvény-hozás elé terjesztve és 1874. január 23-ikán, tehát másfél hónap múlva lőn harmadszori megszavazásban elfogadva. Avagy összehasonlítható a hasonló tárgyú 1875-ik évi február 5-iki törvénynyel, a mely 1875. január 6-ikán lőn a birodalmi gyűlésben benyújtva, és 1875. január 23-ikán, tebát 17 nap múlva harmadszori olvasásban lett elfogadva, És ha a t. képviselő úr, a ki beszédét azzal kezdte: »Lázas izgatottsággal várja az ország közvéleménye hónapok óta a napirendre kitűzött törvényjavaslat sorsának eldőlését«, kifogásolja a törvényjavaslatnak a bizottságban gőzerővel történt áthajtását, ós ha azt mondja, hogy a bizottságban a többség, mely az igazságügyminiszter úr vezetése alatt a tárgyalást intézte, azt követelte, hogy dicséneket zengjen a kormányrendszernek, hogy behunyt szemmel hangoztassa a törvény dicsőségét, hogy a politikai hitvallás kardinális sarkkövét rendelje alá a törvényjavaslatnak, akkor utalva a bizottsági tárgyalásoknak a napilapok közleményéből ismert lefolyására, • megjegyzem, hogy tudtommal ezeket a bizottság nem kivánta, hanem majdnem egy hónapon át napnap után tartott üléseiben a tárgy fontosságához mért komolysággal, de felesleges időveszteség nélkül tárgyalta a törvényjavaslatot, miről bizonyságot tehetnek az igazságügyi bizottság által elfogadott módosítások, bizonyságot tehet az igazságügyi bizottság jelentése is, a melyben az, bár annak készítésére aránylag rövid idő állott rendelkezésemre, igyekeztem az összes érdemleges módosításokat kellőleg megvilágítani. • Áttérek most a t. képviseli! úr határozati javaslatára, mely következően szól: »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a házassági vagyonjogi viszonyokat és a gyermekek törvényességét szabályozó törvényjavaslatot haladéktalanul terjeszsze elő.« A képviselő úr kifogásolja, hogy a törvényjavaslatban nem foglaltatik intézkedés a születés törvényességéről és a házassági vagyonjog szabályozásáról és a következőleg nyilatkozik : »Nincs példa Európában, hogy egy ország közönségét kiszolgáltassák annak, hogy a bíró eligazodni ne tudjon, ki a törvényes gyermek, ki nem? A felekezeti jogot e részben hatályon kivül helyezik, semmi czinezura nem lesz a prezumpezióra, a putativitásra, nincs intézkedés a nászajándékról, a közszerzeményről, a vagyonközösségről, a házassági örökösödésről. Nincs olyan állam, a mely ilyen kísérletet mert volna tenni.« Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése esetében a bíróságok épúgy — igazában jobban — fognak tudni eligazodni a törvényesség kérdésében, mint a hogy eligazodnak ma. Hisz a törvényesség kérdését ma sem felekezeti jogok, hanem a hazai magánjog szabályozza. Utalhatok e részben Wenzel Gusztáv hazai Írónkra, ki azt tanítja, hogy hazai jogunk itt azt a szabályt követi, mely a római törvények által megállapíttatott, s mely ma is még Európa közönséges jogát képezi. Utalhatok a hármas törvényköny II. része, 62. czímének 3. §-ára. Állami bíróságaink ítélnek ma is állami jog szerint a születés törvényességének kérdésében. És ha a ma érvényes jogszabályok részben a felekezeti jogból lennének is átvéve, akkor is azok a javaslat törvényerőre emelkedése után érintetlenül maradnának; mert a törvényjavaslat 148. §-a szerint csak azok a törvények helyeztetnek hatályon kívül, melyek a házasságra és eljegyzésre, nem pedig azok, melyek a születés törvényességére vonatkoznak. Ugyanez áll a házassági vagyonjogi szabályokra nézve is. És ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy ilyenre nincs példa Európában, ismét utalok a már említett 1875. február 6 - iki német birodalmi törvényre, mely szintén nem szabályozza sem a születés törvényességének, sem a házassági magánjognak kérdését; pedig tudvalevő, hogy a német birodalom különböző államaiban egész serege van érvényben a különböző magánjogoknak. Polónyi Géza: Epén azért nem szabályozza !