Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-321
354 821 ' országos ülés 1894. ben nyilvánult és a melyről egyetlen egy magyar ember sem fog megfeledkezni, e helyen is fejezzük ki őszinte köszönetünket. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) Ezért csatlakozom teljes odaadással az előttem szóló t. képviselő űr felszólalásához. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az olasz parlament Kossuth Lajos elhunyta alkalmából fájdalmas érzületének adott kifejezést, azt hiszem, nemcsak a nagy eszmék bajnokát ünnepelte benne, hanem egyúttal azokat az érdemeket is méltányolta, a melyeket Kossuth Lajos az olasz egység megteremtése körűi magának szerzett. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen alkalomból a szimpathia és barátságos érzületnek oly meleg hangjával találkozunk nemzetünk irányában, hogy, azt hiszem, mindenkit csak örömmel tölthet el annak nyilvánulása, és ezeket az érzelmeket mindenki csak köszönettel veheti, és teljes mértékben viszonozza. (Élénk helyeslés.) A. magam részéről azért szólalok fel, hogy ezen köszönetnek és viszonzásnak adjak kifejezést azon meggyőződésbe!], azon tudatban, hogy amaz szimpathiák ezen meleg nyilvánúlásában csak jelenségét látom annak, hogy a 'barátságos érzület, mely a két nemzet fejedelmét (Éljenzés.) összeköti, maguknak a nemzeteknek közérzületére-is kiterjed (Általános helyeslés.) és azért csak újabb biztosítékát képezi a köztünk fennálló szövetségnek és barátságnak. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Senki!) A házszabályok értelmében a napirend előtti felszólalás határozat tárgyát nem képezheíi ugyan, de azt hiszem, hogy az elhangzott beszédek az elismerésnek, a hálának és köszönetnek imént halott, kifejezései, melyek egy hangú helyesléssel fogadtattak, kifejezik az egész képviselőház érzületét, háláját és köszönetét az olasz parlamenttel szemben. (Általános helyeslés.) Napirend előtt még Helfy Ignácz képviselő úr kíván felszólalni. (HaVjulí! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. ház! Tegaap a t. ház az elnök urnak ama magatartásával foglalkozott, melyet a lefolyt gyásznapok alatt követett. Az imént leróttuk ;i hála kötelességét azon nemzet iránt, mely a magyar után a legmelegebb részvétet nyilvánította nagy halottunk iránt. Hátra van még egy harmadik tényező, — talán a legfontosabb, — melynek magatartását, hibáit és mulasztásait perczig sem lehet szó nélkül hagyni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) T. ház! A lefolyt nemzeti gyásznapok alatt a honfibánat egyetlenegy lélekemelő mozzanatáprilis 10-én, kedden. ban talált enyhülést, vigasztalást. E magasztos, lélekemelő mozzanat az volt, hogy e korszakalkotó, megrendítő e?eméuynyel szemben a magyar nemzet együtt érzett. A nagy' veszteség feletti fájdalom egy szívvé, egy lélekké forrasztotta az egész magy^ar nemzetet. Minden túlzás nélkül, tisztán a történelmi igazságnak megfelelően mondhatom, hogy Kossuth Lajos temetésén jelen volt az egész magyar nemzet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt többet is lehet mondani. Jelen voltak a művelt világ összes szabadság szerető népei. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak egy maradt távol; csak egy hiányzott, és ez a magyar kormány, a magyar állam volt. (Úgy van! a szélsőbalon) Mindenki jelen volt, csak a magyar kormány, a magyar állam nem mutatkozott. Mindenki együtt érzett a nemzettel, épen csak az nem, ki első sorban volna hivatva, a magyar nemzeti érzületet magában megtestesíteni: a magyar kormány, a magyar állam. Kérdem, t. ház, mit jelent akkor, kit képvisel akkor az a magyar állam, ha nem a magyar nemzetet? Kérdem, mit jelent az a sokat hangoztatott magyar állameszme, ha ez államnak távol kell maradnia mindig, a mikor igazi magyar dologról van Szó ? (Tetszés a baloldalon.) Nem örömmel, sőt, meghallom, a legőszintébb fájdalommal konstatálom, hogy a magyar kormánynak egész magatartása e szomorú napok lefolyása alatt nem volt egyéb, mint a tapintatlanságok, a súlyos hibák, a menthetetlen mulasztások hosszú íánczo'aia. (Úgy van! a szélsőbalon.) Elkezdve azon percztől, midőn tüntetéseket provokált, (Úgy van! a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) az által, hogy a magyar nemzet ada,kozásaiból épült nemzeti színházra, a magyar király 7 czivillístájából épült magyar opera színházra nem engedte meg kitűzetni a gyászlobogót, egészen végig a tüntetés elnyomásának módozatáig c.-uxpa tapintatlanság. (Igaz '. Úgy van! a szélsőbalon.) Ha e tüntetésekkel szemben a kormány kard és szurony helyett olyan felhívást BJOgezíet ki az utczák sarkaira, minőt a Kossuth testvérek táviratilag Turinból küldöttek; ha egyszerűen azt mondja ebben a felhívásban a tömegnek, ne háborgassátok a nemzet nagy halottja örök álmának első perczeit, a nemzet egyhangú, egyérzelmű pietását: minden vérontás nélkül egyszerre czélt ért volna. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Nem foglalkozom bővebben ezekkel a dolgokkal, mert akkor nem voltam az országban, és a részleteket nem ismerem kellőkép; csak konstatálom, hogy e percztől fogva tapintatlausággal találkozunk a kormány részéről. A súlyos hibáknak egyik legsúlyosbika szerintem abban állt, hogy a kormány be nem
