Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

321. országos ülés 1894. április 10-én, kedden. 355 érre azzal, hogy maga elzárkózott a nemzettől, eltiltotta az állam összes közegeit attól, hogy a nemzet nagy inanifesztácziójában részt vesznek. Ezzel a kormány belső, legmélyebb meggyőző­désem szerint túllépte jogkörét. (Úgy van! a szélsőbalon.) A tisztviselői kar nem a kormány­nak szolgálatában áll, (Úgy van! a szélsőbalon.) hanem a nemzet szolgálatában. (Ügy van! a szélsőbalon.) Nem áll tehát jogában a kormány­nak kényszeríteni a tisztviselői kart, hogy a nemzet közérzüiete ellen tüntessen. (Úgy van! a szélsőbalon) Minthogy pedig erre kényszerítette őket a t. kormány, erőszakot gyakorolt a kor­mány az egész tisztviselői kar legbelsőbb, leg­szentebb érzelmein, (Igaz! Úgy van! a szélső­balon.) a mire semmiféle törvény sem jogosít­hatja fel a kormányt, (ügy van! a szélsőbalon.) Legkeményebb és legkíméletlenebb várt illeti e tekintetben a t. igazságügyminiszter urat. Nem tudom, jól vagyok-e értesülve, de úgy értesültem, hogy ő, a ki az igazságszol­gáltatás élén áll, (Halljuk! Halljuk!) a bírósá­gokat is eltiltotta attól, hogy igazságot szolgál­tassanak nemzetünk azon nagy fiának, a ki egész életét a törvény, a jog, az igazság védel­mének szentelte (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha ez igaz: akkor a t. igazságügyminisz­ter úr nemcsak a nemzeti érzület ellen vétett, hanem egyenesen megsértette az aíkotmányt­(Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Alkotmány sértést követett el, (Igaz! Úgy van ! a szélső bal­oldalon.) mert a birák az államnak nem olyan közegei mint a többi tisztviselők, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a bíróságok önálló külön intéz­ményt képeznek, melyet az alkotmány a füg­getlenség speeziális biztosítékaival vett körűi. A t. miniszter úr nem rendelkezhetik velők, (Halljuk! Halljuk!) kivéve csak ellenőrzés szem­pontjából saját hivatalukban, annál kevésbbé rendelkezhetik velők az iránt, a mit ők hivata­lon kivfíl, mint magyar emberek, mint magyar hazafiak tesznek. (Igaz! Úgy vm! a szélső bal­oldalon.) A mulasztásoknak legnagyobbika és — bátran kimondom — leginegbotránkoztatóbbja az, hogy a magyar nemzeti kormány távol ma­radt ezen gyásznapok alatt minden ünnepélytől, a részvétnek minden nyilvánításától. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ha végig megyünk az egész világtörténeten, (Halljuk! Halljuk!) egyedül csak meghódított, elnyo­mott népeknek történetében találhatunk egy-egy példát arra, hogy mikor az egész nép mély gyászba borul, a kormány folytatja nyugodtan, közönbösen, hivatala folyó ügyeinek intézését. A kormánynak e minősíthetetlen magatartása (Halljuk! Halljuk!) csak kétféleképen magyaráz­ható meg. Vagy úgy, hogy önként, szabad aka­ratból, szabad elhatározásból követte ez eljárást, és akkor, ha ez így van, meg nem érdemli, hogy csak egy perczig is tovább maradjon azokon a székeken ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) vagy pedig magyarázható úgy, hogy nem önként, nem szabad akaratból, sőt talán saját érzelmei­nek ellenére felsőbb nyomásnak volt kénytelen engedni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és ha ez a magyarázat áll: akkor be van bizonyítva szomorúan az, hogy a kormány nem bir a ko­rona tanácsában azzal a súlylyal, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely nélkül a magyar nemzetet kormányozni nem lehet, (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) mely nélkül a magyar kor­mány a magyar nemzetet kormányozni nem ké­pes. Akármelyiké álljon is ekét magyarázatnak: az elsőben az érzéketlenséget, a másodikban a képtelenséget bizonyította be. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Álljon akár az egyik, akár a másik, a magyar nemzet bizalmára többé jog­czíme nincs. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Oly kormány, a mely csak a hatal­mat gyakorolja a magyar nemzet felett, de a gyász napjaiban elzárkózik a nemzettől, az le­het Bécsnek, lehet az osztrák császárnak a kor­mánya, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső bal­oldalon.) de a magyar királynak, a magyar nem­zetnek kormánya nem lehet. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A mi házszabályaink sze­rint napirend előtti vitában határozatot hozni nem lehet. (Halljuk!) Ez oknál fogva én e perezben semmiféle indítványt nem teszek. Beérem azzal, hogy a magam és elvbarátaim és, mondhatom, az ország nevében (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) felháborodásunknak, megbotránkozásunknak adunk kifejezést (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a kormánynak maga­tartása felett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De már most jelzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a legközelebbi ülésen pártunk részéről be fog terjesztetni egy formaszerinti indítvány abban az irányban, hogy maga a képviselőház fejezze ki a leghatározottabb rosszalását és ebből folyó­lag bizalmatlanságát (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezen kormány iránt, a mely oly éles ellentétbe helyezte magát az egész nem­zetnek egyhangú érzületével. (Hosszas, élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Felkiáltások: Helyre.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy helyökre menni szíveskedjenek. Wekerle Sándor miniszterelnök és. pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Két megjegyzéssel tartozom mindenekelőtt Helfy képviselő úr felszólalására. Első megjegyzésem az, hogy nem tartom jogosultnak és helytálló­nak azt, hogy ő egyes minisztereknek eljárását külön kifogásolja. (Zajos felkiáltások a szélső 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom