Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-320
348 32 °- <""»iágoe ülés 1894. április !*-én, hétfőn. mikor a gyász-istentiszteleten megjelent. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső hátoldalon: Hát az alelnökök ?) Minthogy igazságot kívánnak tőlem, természetesen intencziók bírálatain megint nem bocsátkozhatom, hanem az igazságnak megfelelőleg kénytelen vagyok azt konstatálni, hogy mikor bizonyosságot szereztünk arról, hogy a temetés Budapesten lesz, t. barátom a belügyminiszter úr, úgy tudom, csütörtökön kérdést intézett a ház elnökéhez, hogy személyesen vezeti-e a ház tagjait a temetésre? Az elnök úr választ küldött, mely válasz szombaton volt a belügyminiszter kezében, a melyben kijelentette, hogy ő nem jöhet. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Az ő megegyezésével történt, hogy az alelnökök kérettek fel a megjelenésre és előre tudatta már velünk, hogy a temetésen nem lehet jelen, de a gyász-istentiszteleten jelen lehet. (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső haloldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek az igazság érdekében előadni. Nézetem az, hogy mivel az elnök eljárása nem ellenkezik a ház hozott határozatával, az elnök jelentése tudomásul veendő. (Zajos helyeslés a jobboldalon Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Elnök ". Thaly Kálmán képviselő úr kivan személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Személyes kérdésben kérek egy pár szót. A t. miniszterelnök iménti rövid felszólalásomra is szives volt reflektálni. Egyik reflexiója tökéletesen megnyugtat engem, az t. L, hogy a kormány semmiféle befolyást az elnök magatartására nem gyakorolt. Ezt tudomásul veszem, a mivel tartozom is, a mennyiben a miniszterelnök úr ezt kijelentette. De a t. miniszterelnök úr még egy másik észrevételt is tulajdonított nekem, (Folytonosan tartó zaj jobb felől. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) t. i. a miniszterelnök úr mostani beszé dében nem is egyszer, hanem háromszor is hangsúlyozta, először egyenesen személyem megnevezésével, később azt, hogy ő nem szándékozik intencziókat bírálni, mintha én az elnök úr eljárásánál az intencziót akartam volna bírálni. Erre nézve kell magamat • kimagyaráznom. Említettem ugyanis azt, hogy reám oly hatással volt a ház elnökének akkori rideg hidegsége, hogy abban intencziót véltem látni; de azt is említettem, hogy nem képzelek olyan magyar embert, a kinek a szivében a gyász érzete ne nyilatkozott volna meg. De még egy más fontos dolog is van abban a kérdésben. Hivatkozom e tekintetben bárom velem volt képviselőtársamra, mint tanukra: Justh Gyúl ára, Szederkényi és Holló Lajos t. képviselőtársamra és — ezen fordul meg a dolog, —: hogy az elnök úr azzal az indokolással tagadta meg tőlünk a csütörtöki gyűlést, "hogy: »ne is iparkodjatok kapaczitálni; ez már így van elhatározva.« Ezekről a szavakról jótállok és jótállunk mind a négyen. Ha már most a t. miniszterelnök úr maga konstatálja azt, hogy ő is a csütörtöki ülést akarta, így tehát az az *el van határozva* kifejezés csak az elnök .úrnak önmagának elhatározása volt. és nem a kormányé. Csak ezt akartam konstatálni. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Hoitsy Pál: Micsoda elnöki enuncziáczió ez? (Felkiáltások a szélsőbal felől: A határozati javaslat beadóját még zárszó illeti!) Elnöki A mennyiben a határozati javaslat beadója a zárszóval élni kíván, Hoitsy Pál képviselő urat illeti a szó. Hoitsy Pál: T. képviselőház! Mint a határozati javaslat beadójának zárszavam van, és én ezen zárszó jogával élni is akartam, mert azt hittem, hogy a többség részérő'! fel fog kelni egy-két képviselőtársam, a kik el vannak határozva az elnök eljárását jóváhagyni, és meg fogják őt védelmezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem volt rá szükség!) Egyedül a miniszterelnök kelt fel a védelmére s én mélyen sajnálom, hogy olyan módon igyekezett az elnök urat megvédelmezni, mint a hogy tette. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Higyje el, t. miniszterelnök úr, öntől a szofizruáknak, a csavarásnak ezt a. rendszerét nem szoktuk meg. (Nagy mozgás ti jobboldalon. Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Azt óhajtják talán önök, hogy azt mondjam, hogy mi megszoktuk azt ? Azért nyugtalankodnak önök, hogy azt mondom, hogy nem szoktuk meg? (Derültség a szélső baloldalon.) Nem szoktuk meg^ és ha most rászorult arra, hogy a múltnak ezen hagyományait alkalmazza, azt gondolom, hogy ezt csakis nehéz helyzetében tette. Thaly Kálmán: A barátját akarta védelmezni. Hoitsy Pál: A t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy az elnök akadályozva volt a megjelenésben, és hogy előre bejelentette, hogy akadályozva lesz, hogy többeknek mondta ezt, sőt hogy azon elnöki előértekezleten is mondotta volna. Hogy az elnök úr tett efféle nyilatkozatokatmagánkörben, a melyekre a miniszterelnök úr hivatkozott, — különben én nem hivatkoztam volna reá, -*• arról nekem is van tudomásom. Hallottam, hogy valaki előtt mondta, hogy nem fog elmenni, még pedig azzal indokolta ezt meg, hogy ö valóságos belső titkos tanácsos, . . Ugron Gábor: És kamarás! Hoitsy Pál: • •. tehát nem mehet el. (Felkiáltások a szélsőbalról; Ahá! Hát es az! Nagy zaj.
