Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

320. orizágos filé* W, Halljuk! Halljuk!) Az elnöki előértekezleten az, hogy a küldöttséget Turinban maga vezesee-e, kérdés tárgyává nem tétételt; hanem igenis szó volt arról, hogy itt Budapesten, ha esetleg a temetés itt lesz, — mert még akkor n^m tud­tuk, — hogy. arra az esetre mondta az elnök úr, hogy ha ő nem fog beszédet tarthatni, akkor helyettesről fog gondoskodni, t. i. itt Buda­pesten a temetésen, és ismerve az ő szónoki ké­pességeit, mi ebben meg is nyugodtunk. (Derült­ség a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr nem mondotta meg azt, hogy' az elnök úr mi által volt akadályozva ezen fontos kötelessége teljesítésében, (ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Itt, t. miniszterelnök úr, nem lehet arra hivatkozni, hogy neki magán­dolgai vannak. (Igás! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) Itt országos kötelességről van szó. Itt egy alkalom volt, a mikor az ország kép­viselőháza elnökének első sorban kell kiállania a képviselők élén, hogy ott az egész nemzet gyászának kifejezést adjon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Itt aprólékos magánakadá­lyokra hivatkozni nem lehet és nem szabad. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) És ha akadályozva volt, h-i pl. nem tu­dom, betegség éri s az akadályozza meg, az előtt meg tudunk hajolni, azt elfogadjuk olyan akadályul, mely őt visszatarthatta, de akkor hol voltak az alelnökök? (Úgy van! Úgy van! Hall­juk ! Halljuk! a bal- és sz'lső baloldalon.) Ha a miniszterelnök ár meg tudja azt magyarázni, hogy az elnök akadályozva volt s ezt el tudja hitetni a házzal, mivel tudja azt magyarázni, hogy ugyanazon a napon, ugyanazon órában, az elnök, az első és másodalelnök is akadályozva volt? (Úgy van! E* a kérdés! a szélső baloldalon.) A zt mondta a miniszterelnök íír, hogy az elnök úr már Budapestről eltávozása előtt megmondotta, hogy a gyászistenitiszteleten részt fog venni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem azt mondtam! Hoitsy Pál: A miniszterelnök úr azt mondta, hogy az elnök kijelentette elutazása előtt, hogy a gyászistentiszteleten jelen lesz. (Zaj a jobboldalon. Közbeszólások: Nem azt mondta!) Méltóztassanak megengedni, előzőleg erről az elnök úrnak tudomása lehetett, mert azt a rendelkezést, hogy itt gyászistenitisztelet tartas&ék, először csak szerdán hozták a főváros közgyűlésén. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Azt mondtam, hogy táv­iratilag tudatta! Hoitsy Pál: Hát jól van! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: De, kérem, nem jól van, . április 9-én, hétfőn. 349 mert engem ne tessék valótlansággal vádolni. (Nagy zaj a szélső' baloldalon.) Hoitsy Pál. Ha az elnök táviratban kö­zölte a miniszterelnök úrral, az lehetséges, de máskép nem. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ezt mondottam! Hoitsy Pál: De, t. ház, kérdés volt itt még egy másik tárgyról, a mire a t. miniszter­elnök úr abszolúte mm felelt semmit, és ez az: hol vette az elnök a jogot, hogy magát elnöki funkezióinak teljesítésében mással, mint valamely alelnökkel helyettesítse? (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Erre az elnöknek joga nem volt, joga nincs, itt Ő ön­kényííleg túlment azon a hatáskörön és jogkö­rön, mely őt megilleti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, csak egyetlen egy kérdést inté­zek a t. többséghez s első sorban az igen t. kor­mányhoz. (Halljuk! Halljuk!) Hogyan akarnak önök itt nyugodt tanácskozásokat, (Félkiáltások a szélső baloldalon: Nem is lesz!) hogyan akar­ják önök, hogy itt a normális viszonyok bekö­vetkezzenek és helyreálljanak, (Halljuk! Hall­juk!) a mikor az elnöki széken oly egyén ül, a kinek tekintélye meg van tépve s ki ezt a tekintélyt önkezűleg tépte meg? Kérem a t. házat, ha óhajtja, hogy itt nyugodtság, rend és normális viszonyok követ­kezzenek be, fogadja el határozati javaslatomat. (Helyeslésabal és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, hogy a t. képviselő úrtól, a ki különösen a csűrés­csavarásról tartott itt egy kis oktatást nekem, különösen is megkívánhatom, hogy akkor, midőn valótlanságot igyekszik állításomba belemagya­rázni, mást ne mondjon, mint a mit én mondot­tam. Én, t. i. azzal a váddal szemben, hogy az elnök úr csak a közhangúlat nyomásának enge­dett, midőn utólag elment a gyászszertartásra, azt mondottam, hogy már csütörtökön ez iránt kérdés intéztetett az elnök úrhoz, és t. barátomra, a belügyminiszter úrra hivatkoztam, most értesülök, hogy nem 0 intézte a kérdést, hanem a háznak épen nála időző alelnöke, gr. Andrássy Tivadar, de onnét intéztetett a belügyminiszté­riumból, és hogy erre az elnök úr válaszában, a mely szombaton megérkezett, ugyancsak gróf Andrássy Tivadar kezéhez, azt jelentette ki, hogy vasárnap nem lehet itt, de igenis a gyász­istentiszteleten jelen fog lenni. (Zaj bal felöl. Helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! A vita már be lévén zárva és befejezve, következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja e a ház Hoitsy Pál képviselő ár határozati javaslatát? Ha a határozati javas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom