Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-320
344 320. országo* ülés 1884. április 9-én, hétfőn. Pál és Beöthy Ákos. De egyet mondok. Azt hiszi a t. elnök úr, hogy azoknak a százezreknek, a kiknek talán sokkal több, sokkal életbevágóbb dolguk van széles e Magyarországon, (Úgy van! bal felöl.) annak a szegény napszámosnak, a ki mindenét ott hagyta azért, hogy feljöhessen a kegyelet adóját leróni, nem volt-e több oka magában azt Mimi, hogy akadályozva van, mint a képviselőház elnökének, (Zajos tetszés és helyeslés lal felöl.) a ki Kolozsvárt teljesítette kötelességét és nem ott, a hol lennie kellett volna: a képviselőház élén? (Helyeslés bal felöl.) Azzal tehát, t. elnök úr, ne mentegesse magát, hogy akadályozva volt, mert akadályozva voltak ég lehettek mások százszor inkább, százszor jobban, hanem ezek, mert szívükben igazán élt az a, kegyelet és a hála, a melyet le akartak róni a nagy halott ravatalánál, mindent félretettek, és nem érezték, hogy akadályozva vannak, hanem elmentek a temetésre, a hol a képviselőház első emberének: a ház elnökének múInatlanul meg kellett volna jelennie. (Helyeslés bal felől) Ügy látszik' a t. elnök úr megtévedt az ő felfogásában. A t. elnök úr, a mire már rámutattak, összetéveszti a maga állását, a melynél szebb, magasztosabb, díszesebb nem lehet, azzal, mintha ő vagy államhivatalnok, vagy kormányhivatalnok volna. (Mozgás jobb féld.) t És, t. képviselőház, az egész gyász lefolyásában az egész nemzetet ott láttuk, csak az állam nem volt ott. És, t. képviselőház, ámbár ezt én nem részletezem, csak konstatálom, úgy látszik, a t. elnök úr devalválta azt az állást, a melynél szebb, díszesebb és függetlenebb nem lehet, egy állam- vagy egy kornrányhivatalnoki állására, (Úgy vari! bal felöl.) a ki besorozta magát azok közé, a kiknek nem lehetett jelen lennie, és távol tartotta magát a nemzettől, pedig ő a nemzet legelső testületének első embere: az ország képviselőházának elnöke. (Úgy van! bal felöl.) A t. elnök úr ezzel akkorát vétett azon kötelességek ellen, a melyek az elnöki székkel össze vannak kötve, hogy én nem hiszem, hogy legyen e házban oly képviselőtársam, a ki be ne látná, hogy ekkora botlás, ekkora tévedés, vagy ekkora mulasztás után az elnök bírhasson azon bizalommal, azon tekintélylyel, a lítely nélkül azon a széken megülni — és jól megülni -—nem lehet. (Úgy van! bal felől.) Én hivatkozom a t. többség tagjaira (Halljuk! Halljuk!) a kikkel két héttel, vagy ezelőtt még pár nappal is volt szerencsém találkozni, és ez szóba került, hogy én nem Ítéltem el jobban az elnök eljárását, mint ők, kikkel akkor érintkezni és beszélgetni e tárgyban alkalmam volt. (Ügy tan! bal felől.) Hát, t. képviselőház, majd meglátjuk, — s ezt nem fenyegetésképen mondom, mert az nem tartozik modoromhoz, s nincs is erőm arra, hogy fenyegethessek valakit, hanem csak felemlítem, — hogy komolyan vette-e a többség azon határozatát, a melyét az elnök úr kijátszott, vagy pedig kijátszani akart, devalvált vagy devalválni akart. Majd meglátjuk, hogy komolyan értette-e azon kegyeletet a t. képviselőház többsége, midőn tényleg meggyőződött arról. (Halljuk! Halljuk!) hogy a ház elnöke kerülő úton ki akarta játszani azon határozatot. (Igás! Ugyvan! a szélsőbalon.) En teljes mértékben csatlakozom nemcsak az indokoláshoz, hanem a határozati javaslat szövegéhez is, melyet Hoitsy Pál barátom benyújtott, és azt egész . terjedelmében elfogadom és magamévá teszem. (Éfonk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem jelentkezett, t. ház. Szalay Károly : Engedelmet kérek! Elnök : Szalay Károly képviselő úr kíván szólni. Szalay Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Igen röviden csak egy tényt akarok konstatálni és egy kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) Mindakettőt szükségesnek tartom azért, hogy a helyzetet tisztázzuk. (Hallju '<: / Halljuk !) Több mint egy órája, hogy a legélesebb vádakat hangoztatják itt t. képviselőtársaim az elnök ellen. A vádak, ha azoknak csak legparányibb része is alapos, pedig szerintem alapos, őt képtelenné teszik arra, hogy azt a széket, melyet előbb elhagyott, csak egy pillanatra is ismét elfoglalja. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen vádakkal szemben a t. képviselőházban egyetlen hang sem emelkedett az ő védelmére. (Úgy van! bal felöl.) Mit jelent ez? (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Qui tacet consentire videtur'.) Azt, hogy a túloldalnak sincs egyetlen tagja sem, ki lelkiismeretében az elnök úr eljárását el nem Ítélné; (Úgy van! a baloldalon.) hogy a mostani némaság is sokkal hangosabb, mint a minő bármely hangos szavazat, a melylyel ezt a kérdést eldönteni lehetne. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az elnököt önök velünk együtt elitélték, (Egy liang a szélső baloldalon: Menjen Szolnok-Doboka megyébe.) annak mentsége többé nincs. (Úgy van ! a szélsőbalon.) A kérdés, melyet elintézni kell az", (Halljuk! Halljuk!) hogy azon beszéd, melyet Rohouczy Gedeon t. képviselőtársam Turinban elmondott, a képviselőház nevében lett-e elmondva. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt kell tehát tudnunk, mert tisztán kell látni abban a tekintetben, hogy volt-e tudomása a képviselőház, vagy a kormány elnökének azon beszéd szövegéről, vagy általában tartalmáról ? (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Az erre adandó
