Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-318

318. országos ülés 1894. márezius 30-án, kedden. S13 hozzájárulni, ha akart volna. (Nagy zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk!) Nekem különben, t. ház, a mit a t. képviselő úr velem szemben már most felhozott, megadja a jogot, hogy kijelentsem a következőt. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a tény be volt fejezve, (Nagy zaj a szélsőbalon. Félkiáltások a báloldalon: Eláll! Eláll!) Eötvös Károly képviselő űr 30 képviselőt hívott meg lakomára a függet lenségi és 48-as pártból. Én nem vettem részt azon a lakomán, (Zaj a szélsőbalon.) 12 en megjelentek, s hazafias örömüket fejezték ki, hogy a könyvtár megvan, de egyetlen egy sem panaszkodott arról, hogy neki nem volt módja adakozni. (Nagy mj a szélső baloldalon. Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök : B. Podmaniczky Frigyes képviselő úr kíván szólani. (Nagy zaj bal felöl. Horváth Gyula és Olay Lajos szólásra jelentkeznek.) Bocsánatot kérek, én állapítom meg, hogy sor szerint ki következik szólásra. B. Podmaniczky Frigyes képviselő úr jelentkezett előbb szólásra, tehát őt illeti a szó. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Podmaniczky Frigyes: (Folytonosan tartó, nagy zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha e vitát, (Folytonos, nagy zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) a mely nézetem szerint (Folytonos, nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) nem tartozik a t. ház elé, én is kénytelen vagyok egy pár csekély szóval nyújtani. (Halljuk! Halljuk !) Egész röviden kinyilatkoztatom, hogy a szabadelvű párt semminemű adakozási ívet nem kapott. Én lettem felszólítva itt a folyosón Eötvös Károly t. képviselőtársam által arra, hogy ismerőseim közt gyűjtsek a mondott czélra. De nekem három napi idő lett kiszabva, én tehát azokat, a kiket e három nap alatt jó ismerőseim közül és természetesen elvtársaim között feltalálhattam, azokat felkértem az adakozásra, de a körben ez soha fel nem említtetett. (Zajos helyeslést jobb felöl. Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Horváth Gyula: T. képviselőház! (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a jelen pillanatba!!, . . . (Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a jelen pillanatban e felett a kérdés felett tovább vitatkozni nem lehet. (Zajos helyeslés.) Soha a történelemben egy ahhoz hasonló momentumot nem láttam, hogy ilyen pillanatban ilyen kérdés felett tárgyaljunk. (Élénk helyeslés és tetszés. Nagy zaj a szélsőbal felöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék a haldokló ember iránti tiszteletből napirendre térni. (Hotssas, élénk tetszés és helyeslés. Nagy zaj.) Elnök: Ugy gondolom, t. ház, bár a szólásKápvH. NAPLÓ. 1892—97, XVII. KÖTET. joguk megvolna a t. képviselő uraknak, hogy hozzájárulnak Horváth Gyula képviselő úr indítványához. (Zajos helyeslés és felkiáltások : Térjünk napirendre! Ellenmondá&ok a szélsőbal felől.) Olay képviselő úr kíván szólani. (Élénk felkiáltások jobb felől: Eláll !) Olay Lajos: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Tökéletesen osztozom igen t. képviselőtársam, Horváth Gyulának a nézetében; ebben a pillanatban csakugyan mindennek el kellene némulnia, és lemondottam volna arról, hogy e tárgyról egyáltalán beszéljek,... (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől. A jobboldalról a képviselők nagyrésze elhagyja a termet. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Olay Lajos: Nagyon örülnék rajta, t. képviselőház, ha az én t. képviselőtársaim a kormánypártról, a kik ma, most oly nagylelkűen viselik magukat Kossuth iránt, midőn a házból kivonulnak, Ka majd Kossuth nagy hazánkfia honosságáról, vagy pedig az emlékének törvénybeiktatásáról lesz szó, (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbal felöl.) akkor is ily nagylelkűen fogják magukat viselni, akkor is mind itt lesznek, akkor azonban a kisbíró, a lelkiismeretük, a meggyőződésük ellen, s az ellen a szent embernek, a legnagyobb magyarnak az emléke ellen fognak szavazni. (Úgy van! a baloldalon.) Előre tudom, — bár csalódnám ebben a meggy őződésemben, — de engedelmet kérek, akármiként osztozom is Horváth Gyula t. képviselőtársam véleményében, akkor, midőn a személyes becsületünk van megtámadva nekem és több képviselő társamnak,nem lehet elnémulnunk, (Úgy van ! a szélsőbal felöl.) mert a személyes becsület kell, hogy mindenkinek első legyen. (Igaz! Úgy van! a szélsböál felöl.) Én tehát, t. képviselőtársaim, kötelességemnek tartottam félszólalni azon tiz, vagy húsz képviselőtársam nevében, a kik Eötvös Károly barátom lakomáján megjelentünk, hogy miért jelentünk meg, Azt hiszem, kötelességem magamat és társaimat igazolnom. Nem tagadom, hogy nekem Eötvös Károly barátom volt, barátom ma is, annak daczára, hogy ezt az eljárását helytelennek, rossznak, bűnösnek vagyok kénytelen kijelenteni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Most már a hiba megtörtént. Bárminő barátság kötött volna is Eötvös Károly t. képviselő úrhoz, ha tudtam volna, hogy a Kossuthkönyvtár alapításáról ily valótlan tartalmú okmány állíttatott ki a 48-as és függetlenségi párt rovására, nincs az a barátság, a mely rábírt volna, hogy Eötvös Károly t. képviselő úr meghívásának eleget tegyek, és sem én, sem barátaim közül egyetlen egy sem jelent volna meg Eötvös Károly képviselő úr lakomáján. (Élénk helyeslés 40