Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-318

818. országos ülés 1894. márczius 20-án, kedden. 311 áll, hogy a párt azon tagjaira vonatkozólag, a kik ÍIZ illető ívet aláírták, a történeti tényállás tudtommal úgy áll, a" mint azt t. képviselőtársam mondotta. Jelesen, hogy azok, a kik pártunk tagjai közül megtudták azt, (Egy hang a szélsőhalon : Véletlenül!) —igenis, én véletlenül, —hogy ily gyűjtés folyik, azok önként jelentkeztek és az ívet úgy írták alá, azonban tudtommal a nemzeti pártnál egy »Nemzeti párt« ezímíí gyííjtőív nem köröztetett és nem szerepelt, mert a párt ilyen ívet nem kapott. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Justh Gyula képviselő úr kíván szólni. Justh Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy ezen kinos ügyben nekem is kell nyilatkoznom; de ez kötelességem, a mennyiben én reám hivatkozás történt. Helfy Ignácz t. képviselőtársamra szintén történt hivatkozás, de azt hiszem, hogy annak idején meg fog felelni azokra, a mik vele szemben itt állíttattak. De mielőtt nyilatkozatomat megtenném, arra kell reflektálnom, a mit Herman Ottó t. képviselőtársam mintegy szemráhányáskép hozott fel, hogy tudniillik nem érü, hogy mikép került ez a dolog ide a képviselőház elé, és mi jogon hoztuk mi azt itt fel? Hát bocsánatot kérek, mikor egy pártnak a magatartása így állíltatik ország-világ elé, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) mintha gyííjtő-ív adatott volna a párt rendelkezésére, és azon párt, két tagot kivéve, nem vett volna részt az adakozásban, hát bocsánatot kérek, annak a pártnak első sorban kötelessége ott, a hol az ő életgyökerei vannak, a képviselőházban (Úgy van! tSgy van! a szélsőbalon.) tisztázni ezt a kérdést, és megmondom azt, hogy valótlan az, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mintha a párt rendelkezésére a gyűjtő-bizottság, vagy a könyvtárbizottság ívet bocsátott volna. (Úgy van! Úgy van ! Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nekem is volt tudomásom arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy ilyen gyűjtés folyamatban van, kénytelen vagyok az egész kínos ügynek történetét itt lehető rövidséggel előadni. (Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy nekem tudomásom volt a gyűjtésről, de csupán két nappal a gyűjtés befejezése után, csupán akkor, mikor . . . (Ellenmondótok. Nagy zaj és nyugtalanság.) Herman Ottó: Bocsánatot kérek, ez nem áll! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nyelvbotlás volt! Nagy zaj.) Justh Gyula: Bocsánatot kérek, uyelvbotlást követtem el; nem két nappal a gyűjtés befejezése után, hanem két nappal a gyűjtés berekesztése előtt. (HelyesUs. Nagy zaj. Elnök csenget.) Hiszen, hogy ez nyelvbotlás volt, onnan is magyarázható, hogy magam is ott szerepelek azok között, kik adakoztak a könyvtár megvételére, tehát semmíesetre sem jöhetett két nap után tudomásomra. Két nappal a. gyűjtés befejezte előtt értesültem arról. Herman Ottó: Hat nappal! (Nagy zaj. Ellenmondások.) Justh Gyula: Két nappal, ebből nem engedek semmit, egy perezet sem. (Nagy zaj. Mozgás a szélsőbalon.) Akkor, midőn a t. képviselő úr velem közölte, az összeg már nagyobb részben összegyűlt, csak egy igen csekély rész hiányzott még az összegből; akkor t. képviselő úr és a t. bizottság bejárta már Budapest összes bankjait, a képviselőház összes pártjait, ... Thaly Kálmán: Krausz Lajost! (Nagy zaj. Halljuk!) Justh Gyula: . • • úgy, hogy már akkor megmutatta nekem, hogy a különböző pártokból kik adakoztak; ott volt már akkor az adakozók között Széll Kálmán, gr. Apponyi Albert és az adakozóknak a legnagyobb része, (Egy hang a baloldalon: És egy álnevű úr! Zaj. Halljuk!) mikor a t. képviselő úr velem közölte, hogy ilyen gyűjtés folyamatban van. Mikor a t. képviselő úr ezt velem közölte, mindjárt azt kértem tőle, hogy hatalmazzon fel engem arra, hogy az ügyet a pártkör elé vigyem, és a párt körében gyűjtést eszközöljek. (Hosszantartó zaj.) A.t. képviselő úr felolvasván Kossuth Lajos bizalmas levelének azon passzusát, melyben kiköttetik, hogy a gyűjtés lehetőleg szűk körben, és a nyilvánosság elkerülésével történjék. Ezen kérésemre a t képviselő úr azt mondotta: »a világért sem szabad ezt a pártkor elé yinni«. (Derültség és mozgás a szélsőbalon. Helyeslés.) Pulszky Ágost: Igaza volt! Rohonczy Gedeon: Helyesen cselekedett! Igaza volt! (Felkiáltások a jobboldalon: Igaza volt! Hosszantartó, nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek! Justh Gyula: Én a t. képviselő úrnak és főleg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának indokai előtt kötelességszerüleg meghajoltam, annál is inkább, mivel már csupán két nap választott el azon időponttól, midőn az összeget el kellett Turinba küldeni, és így tulaj donképen már nem is lett volna idő arra, hogy mi szélesebb körben, pártunk kebelében gyűjtést eszközöljünk, és így egyszerűen kijelentettem, hogy én mennyivel fogok hozzájárulni, (Egy hang a szélsőbalon: Egyénileg!) egyénileg a szükséges öíszeghez. Közbejött azután a karácsonyi szünet Azon napon, mikor a karácsonyi szünet után itt a képviselőházban az első ülés tartatott, a »Buda-