Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-318

308 318. országos ülés 1894. márczius 20-án, kedden. sem a többi pártoknak ívei nem voltak kibocsátva, s az adakozás nem pártok szerint történt. (Ugy van! balról.) E kijelentés január 18-án történt, és a február 12-én kelt okmányban Kossuth Lajos nagy hazánkfiával ezt mondatják: (Olvassa.) »Először: E bizottságot, mint a hozzám intézett föiíratbanő maga is kijelenti, az adományozó megbizottság képviselőjének tekintem, az adományozók pedig, a mint velem közöltetett, a következők.« Először jönnek a hatóságok, azután a pénzintézetek, majd az országgyűlési pártok, és itt az mondatik: az országos szabadelvű párt ívén ezek, és ezek, az országos nemzeti párt í\én ezek, meg ezek, (Felkiáltások a baloldalon: Ott sem volt ív!) a 48-as párt ívén pedig ezek és ezek. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Azt kérdem én, miképen lehetne föltenném azt, (Folytonos nyugtalanság a szélső baloldalon.) hogy ebben az okmányban az egyes pártoknak fölsorolása csak véletlenségből történi, mikor január 18-án Eötvös Károly képviselő úr nyilatkozik, hogy semmi néven nevezendő ívek nem bocsáttatnak forgalomba a különböző pártok közt? (Úgy van! bal felől.) Nem zárkózbatoui el azon benyomás elől, hogy a nevezett okmányba az a kifejezés, mely szerint a függetlenségi párt ívén ezek és ezek iratkoztak fel, abból a czélból tétetett be, hogy ágy a jelenkor, mint a jövő nemzedék előtt meg legyen bélyegezve ez a párt, (Nagy mozgás. Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely zászlójára a szabadság, testvériség és egyenlőség jeligéjét tűzte fel, a mely jeligét Kossuth Lajos nagy hazánkfia hangoztatta először Kárpátoktól Adriáig, a melynek hallatára egy nemzetnek szíve dobbant meg és egy jobb jövőnek korszaka, következett be, — mondom hogy meg legyen bélyegezve ez a párt, a mely mikor csak filléreivel kellene bebizonyítani azt, hogy áldozni tud nemes és magasztos ezélokért, kislelküségből és szűkmarkúságból még a Kossuth Lajos iránti kegyeletet is megtagadta, úgy, hogy a 98 tagból álló pártból csak két ember vállalkozik, hogy szerény filléreivel ezen nemes, nagy eztl megvalósításához hozzájáruljon. Ezt a jelen nemzedék követelménye előtt és a jövő nemzedék előtt így hallgatagon, tiltakozásunk kifejezése nélkül nem hagyhatjuk, (Úgy van! a szélsöalon.) és ha az isteni gondviselés a mi drága szent öregünket megtartja, kell, hogy tudomására jusson, hogy ez a játék a mi pártunk ellen az ő szentséges szent gondolataival frivol módra azok részéről űzetett, a kik talán kicsinyes érdekekből ellenünk ellenszenvvel viseltetnek. (Úgy van! Úgy van! a smélsőbalon.) Ezek után, t. ház, esak azt vagyok bátor konstatálni, hogy minden egyes embernek, anyf nyival inkább egy politikai pártnak vannak kötelességei, és nagy felelősség súlyosodik reá. Ezen kötelességeket minden párt a maga felfogása, belső meggyőződése és szelleme értelmében teljesíti, a függetlenségi párt pedig a nemzettel szemben elvállalt egyik nagy kötelességét kívánja teljesíteni akkor, midőn mindig élő és örökké mozgó erővel, kitartással és lelkesedéssel odatörekszik, hogy az 1848-iki magasztos e?zmék és az azokból kifolyó törvények és intézmények az életben megvalósuljanak. Azon pártnak, a mely ily eszmékért küzd, sokszoros kötelessége megóvni az ő tényeit és tetteit minden homálytól, minden gyanúsító lehelettől is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Már pedig, ha mi azon említett okmány valótlansága ellen a legélénkebben nem tiltakozunk, akkor örökké homály maradna ezen a párton, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mivel azon okmány a múzeumba az ország vagyonát képezve fog letétetni, kell. hogy itt, az ország színe előtt, a törvényhozás termében történjék meg a tiltakozás első sorban, azon teremben, a mely hivatva van arra, hogy benne az ország képviselői és még inkább annak pártjai a maguk álláspontját minden alkalommal kellőleg kifejezhessék, érvényesíthessék. Én tehát itt a házban kívántam legelőször pártom becses megbízása folytán tiltakozásomat •fejezni ki azon valótlan állítás ellen, a mely ebben az okmányban foglaltatik, az ellen t. i., hogy a függetlenségi és 48-as pártnak íve lett volna, és hogy ezen ívre csak két ember iratkozott volna fel. Midőn ezeket kijelentem, ismételve konstatálom, hogy ívünk nem volt és pártunk tagjainak egyáltalában nem volt tudomása, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Senki sem tudta!) hogy gyűjtések folyamatban vannak, mert különben mindannyian még anyagi erőnket túlhaladólag is hozzájárultunk volna ezen nemes czél megvalósításához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanazért ünnepélyesen kijelentem, hogy az ezen okmányban foglalt állítások valótlanok, és azok helyreigazítása érdekében minden előttünk álló utat és módot fel fogunk használni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyszersmind pedig kijelentem azt, hogy mi érezzük pártunk felelősségét és kötelességét. Hozzá vagyunk szokva, hogy ellenségeink bennünket bántalmazzanak és gyanúsítsanak, de mi a gyanúsításokat. az ő részükről csak dicséretnek veszszük. (Élénk helyeslés a ssélsőbalon.) Elnök : Herman Ottó képviselő úr kíván szólani. Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljukl Zaj) Elnök í (Csenget.) Csendet kérek!