Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-318

318. országos ülés 1894. márcrins 20-án, kedden. 309 Herman Ottó: Méltóztassék nekem megengedni, hogy mint az úgynevezett Kossiithkönyvtár bizottságnak egyik tagja, az elnök, Eötvös Károly képviselőtársam távollétében airynyival is inkább adhassak felvilágosítást azokra nézve, a mik itt támadás tárgyává tétettek, minthogy legelőször is Kossuth Lajos, Magyar ország volt kormányzója engem tisztelt meg azzal a bizalommal, hogy ehhez a dologhoz konszenzusát megadta. (Zaj.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! Herman Ottó: Másodszor, minthogy egyetlen filiérnyi adakozás sem történt, a mely piás kézen ment volna keresztül, mint az én keze. men, a mint hogy én kötelességemnek tartót tam a gyűjtés eredményéről az utolsó fillérig le is számolni, és a felmentést meg is kaptam. (Zaj a szélsőhalonbalon.) Thaly Kálmán: Nem ez a kérdés! Herman Ottó: T. k;iz! Azon bizalmas levélben, ismétlem, szorosan bizalmas levélben akként voltak felállítva a feltételek, hogy a gyűjtésnek a legrövidebb határidő alatt meg' kell kezdődnie és be is kell fejeződnie. Ennélfogva csak természetes volt az, hogy a nagy nyilvánosságot kerülni kellett már azon körülménynél fogva is, mert a nagy nyilvánosság egyszersmind hosszassá teszi a gyűjtést; másodszor számolnunk kellett Kossuthnak nagyon is természetes és magától érthető sznszczeptibilitásáva], érzékenységével; tehát kerülnünk kellett a nyilvánosságot, a mennyire lehetett. (Zaj és mozgás a szélsőbalon. Helyeslés a jobboldalon.) A gyűjtés megkezdetett deezember 11-én, és én bejelentettem Turinban, hogy deezember 17-én megy a távírat arról, hogy mi az eredmény, hogy lehetséges e, hogy 20 án minden körülmények közt be-kell fejeztetnie a gyűjtésnek. Semmiféle ívek nem adattak ki . . . (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ki keli törölni az okmányból az íveket! Herman Ottó: . . • sem a szabadelvű, sem a nemzeti párt részére, (Zaj és mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és a függetlenségi és 48-as párt sem kapott a bizottságtól ívet. Az eljárásra nézve az volt a megállapodás, hogy csupán csak a pénzintézeteket, mint a melyek tanácsikig határoznak bizonyns .pénzösszegek fe lett, keresse fel a bizottság két meghatalmazottja : Eötvös Károly és én. a többit rábízzuk a magánértesülésre, a mely ilyen körülmények közt nagyon is előrelátható volt, azért, mert számos képviselőtársunk igen előkelő állásban van a pénzintézeteknél, és így (Hosszantartó, nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Közöttünk nincsenek!) egyik a másiktól értesülve, megmondja tovább, és nekünk esak azokra lehetett számolnunk, a kik a határidő rövidségénél fogva nem várják, hogy hozzájuk menjünk külön, hanem maguk jelentkeznek. (Nagy :aj a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, igen nagyon sajnálom, hogy Papp Elek képviselő űr felszólalása előtt nem tisztelt meg engem bizodalmäval, mert azokra nézve, a mik most következnek, tudtam volna és meg is adíam volna neki a felvilágosítást, és az egész véghetetlenül kínos dolog elmaradt volna. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások ; Nekünk kínosab') !) Deezember 11 én kezdődött a gyűjtés, és én és Eötvös Károly képviselőtársam 12-én kötelességünknek tartottuk, hogy Helfy képviselőtársunkat, kiről az egész ország tudja, hogy Kossuth kormányzóval benső viszonyban van. felkeressük és tudtul adjuk neki, hogy miben járunk. Úgy fogtuk fel a dolgot, hogy a mikor a függetlenségi pártnak egy olyan oszlopos emberét külön felkeressük és külön adjuk tudtára, ez egyszersmind felér egy felszólítással is. (Zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Egy hang: A » Nemzet« tudósítója!) Thaly Kálmán: Egyikünknek sem szólott! (Folytonos, nagy zaj a szélső haloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Méltóztassék a szónokot meghallgatni ! Herman Ottó: 14 én este értekezletet tartottunk. Én felhoztam az értekezleten azt, hogy minden pártból jelentkeztek annyian, a mennyien értesültek, csupán a függetlenségi pártból nem jelentkezett senki; én tekintettel arra a feszült viszonyra, melyben vagyunk, s arra való tekintettel, hogy ezt a szerencsétlen viszonyt ne élesbítsük, ajánlottam, hogy adassék a dolog tudtára . . . (Nagy zaj. A szónokot nem lehet hallani.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a képviselő urat! (Hosszantartó zaj. Felkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Herman Ottó: A bizottság elhatározta, hogy szólíttasiék még meg a párt elnöke, Justh Gyula is. És deezember 15-én én itt a házban a párt érdemes elnökének megmondtam, hogy gyűjtés folyik a Kossuth könyvtára megszerzése ügyében, a mire Justh Gyula azt mondta: a ezélhoz ő maga is hozzájárul. Minthogy ezenkívül találkoztam még Szluha István képviselőtársammal is, őt is megszólítottam, a mi már nem tartozik feladatomhoz, és ő' is hozzájárult. Midőn tehát a párt három előkelő tagja közvetlenül értesül a dologról, sőt még sokkal jobban, mint bármely más párt, minket nem lehet azzal vádolni, hogy nem voltunk rájuk kellő tekintettel. Hivatkozom konkrétul arra i •;, hogy a nemzeti pártban sem szólíttatott fel egyik képviselő sem. Nem tudom, hogy Ernuszt Kelemen t. barátom honnan értesült a dologról, de előállt és azt mondta; »igaz-e, hogy ily gyűjtés folyik?« S