Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-318

318. országos ülés 1894. márczius 20-án, kedden. 307 lyeslés.) E szerint ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik az igazságügyi bizottságnak, T. ház! Napirenden volna a legközelebbi ülések ideje iránti intézkedés. Ezt előzőleg azonban napirend előtt Papp Elek képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Papp Elek: Mélyen t. képviselőház! Mikor az egész magyar nemzet (Halljuk! Halljuk!) bús szívvel és lélekkel imádkozik a magyarok végtelen magasban lakó igaz istenéhez, hogy a mi nagy hazánkfia, Kossuth Lajos egészségét fordítsa jobbra, megvallom, hogy nem minden félelem nélkül kérek szót, mert ezen kínos és aggasztó helyzetben könnyen alkalmat szolgáltathatok legalább rosszakaróimnak arra, hogy szavaimat félremagyarázva, a kegyeletlenségnek színében tünteessenek fel. De ha mindennek daczára felszólalok s nem annyira magam, mint azon párt, a függetlenségi 48-as párt nevében, melyhez szerencsés lehetek tartozni, azon históriai nevezetességű okmányhoz, mely csak a napokban adatott át a kultuszminiszter úr kezeihez, s mely Kossuth Lajos nagy hazánkfia becses könyvtárának a magyar nemzet, a magyar múzeum számára történt megvásárlására vonatkozik, (Halljuk! Halljuk !) pártom megbízásából pár szót kívánok fűzni. Teszem ezt sürgősen azért, mert ezen okmányban oly ténybeli állítások foglaltatnak, a melyek a valóságnak meg nem felelnek. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Mélyen t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy nincs a hazában egyetlen egy ember, a ki ennek a könyvtárnak becsét mérlegelni ne tudná, a ki örömmel ne fogadná, hogy ezen drága kincs, a mely nem csak tudományos becscsel bir, hanem egyszersmind történeti becscsel is fog birni, mert ez valósággal a magyar nemzetnek mindaddig, míg egy magyar fog a földön élni, szent ereklyéje lesz ott a nemzeti múzeumban, (Úgy van ! Úgy nan! a szélsőbalon.) mondom, nincsen senki, a ki a könyvtárnak megvásárlása felett Örömét ne fejezné ki, annál inkább e párt, noha sajnosán tapasztalta az ezen könyvtár megvétele alkalmával megindult mozgalomból, hogy talán csak esetlegesen, vagy ezéltiidatosan, de mindenesetre mellőztetett, és sajnálattal tapasztalta, hogy a mód nem adatott meg arra, hogy ezen párt és annak egyes tagjai lelkesedésükhöz és anyagi helyzetükhöz méltóan, oly módon járultak volna adakozásukkal e könyvtár megvásárlásához, a mely mód e párt előtt mindenha és minden körülmények között egyik legnemesebb és legigazabb hivatásként tűnik fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, Mindezen fájdalmas érzéseket most e pillanatban, ezen aggasztó perczekben elnémítottuk volna és nem tiltakoztunk volna, nem fejeztük volna, ki fájdalmunkat ezen eljárás módja felett; de mint politikai párt, egy pillanatig sem engedhetjük tévedésben lenni az országos közvéleményt, (Úgy van! a ssélsőbaloldalon.) a mely már most is csodálkozását és megütközését fejezi ki a feleit, hogy az okmányból azt látia, hogy a függetlenségi 48-as pártnak csupán két tagja járult aláírásával e nemzeti adakozáshoz; (Úgy van! Ugy van! a szélsőbalon.) és amikor valótlanságok foglaltatnak (Egy hang bal felől: Gyalázat!) ezen históriai örökbecsű okmányban, akkor egy pillanatig sem habozhatunk a felett, hogy a magunk politikai pártjának reputáczióját, becsületét (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) az országos közvélemény előtt még- ez aggasztó perczben is megvédelmezzük. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogy teljesen tájékozva legyen .... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! Papp Elek: .... mind a t. ház. mind az egész ország közvéleménye ezen nagy fontosságú mozgalomnak mi módon történt vezetéséről, .... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek t. ház! Papp Elek: ... az iránt, t. ház. az ed dig napvilágra jutott tények, lánczszemekként egymásból folyó tények, elég felvilágosítást adnak nekünk arra nézve, hogy talán nagy mérvű jóhiszeműségre van szükség, ha elzárkózunk azon benyomástól, hogy a pártnak, a függetlenségi 48 as pártnak mellőztetése tendencziózusan, tervszertíleg történt. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És nagymérvű jóhiszeműség kell ahhoz, hogy elhigyjük, inikép e nagyfontosságú okmányban, mely e napokban látott napvilágot, s február 12-éről van keltezve, csak tollhibából, tévedésből csúszott be az a passzus, hogy a függetlenségi párt ívén ennyi és ennyi adomány jegyeztetett be. Hiszen, t. ház, a mikor még csak a közbeszéd és hírlapi megjegyzések tárgyát képezte az, hogy Eötvös Károly t. képviselő úrnak irodájában szerte-számba szedték, hogy kik mennyivel járultak e könyvtár megvásárlásához, és a mikor kihegyezve a közvélemény elé odadobatott, hogy a függetlenségi 48-as párt ívére csak 2 tag iratkozott föl, akkor e párt rögtön a legkomolyabb hangon kérdőre vonta Eötvös Károly urat e hírlapi közleményekért, Eötvös Károly úr pedig, mint az úgynevezett végrehajtó, vagy alapító bizottság elnöke, nyilatkozott a Budapesti Hírlap 1894. január 18. számában, s kijelentette, hogy e közlemény téves, mert irodájában az adakozásoknak ilyetén szerte számbaszedése nem történt meg, s kijelentette azt is, hogy sem a függetlenségi 48 as pártnak, I 88*