Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

304 317- országos ölés 1R94. márcziiis 19-én, hétfőn. mázhatok legyenek, és megkívánom a liberális eszméktől, hogy azok ne csík elméleti doktrí­nák, hanem a nemzeti élet szükségeiből, a nép­fejlődés előbbrehaladott stádiumának posztulá­tnmaiból fejlődjenek ki, (Helyeslés hal felől.) és ágy a magyar állami, mint a. társadalmi viszo­nyoknak egyformán megfelelők legyenek. T. képviselőház! Lelkem mélyéből szeretem a szabadságot, és azt a jogok egyedüli biztosí­tékának, a nemzeti öntudat büszkeségének tekin­teni. Kimondhatatlanul szeretem a testvérisé­get és az egyenlőséget is, a mely úgy a társa­dalom különböző terén, mint a különböző val­lásban élő embert tisztelettel és szeretette! fűzi embertársához. Azt az egyenlőséget és testvéri­séget, mely soha sem a különbség keresésére, hanem mindig az egymás iránti tiszteletre és szeretetre tanít bennünket. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) De, t. ház, én mindenben a gyakorlatnak vagyok az embere, és a mit a gyakorlati élet törvényei szerint nekem, mint korait, mint nem érettet, vagy talán, mint a hogy ma még e törvényjavaslatról is el lehet mondani, nem biz­tosan kivibetőt mutatnak, az nekem nem kell. (Helyeslés balról.) De rtem feledem, és nem is feledhe­tem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak tagja va­gyok, annak a pártnak vagyok egészen tagja, és an­nak a pártnak a politikájában is az egészet, és csak az egészét keresem, az egészet kívánom. A mi csonka, a. mi fél munka, a mi nem egy egész, hanem abból csak egy csepp, azzal én be nem érem. (Élénk helyeslések a szélső' baloldalon.) Annak a pártnak, a melyhez teljes meggyőződéssel tar­tozni szerencsém van, annak a pártnak zászló­jára az önálló, független, szabad Magyarország van fölírva, ( Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) az önállóság és függetlenség minden attribútu­mával bíró magyar állam. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ez a, programra, t. ház, egészében és ré­szeiben liberális, annyira liberális, hogy én leg­alább azt merem állítani, hogy ehhez hasonló liberalizmussal dicsekedhető párt e házban egy sincsen. (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha pedig a túloldalon ülő párt hiszi és tartja magát egyedül igaz liberálisnak, ha az a párt, mely e haza legnagyobb fiát, e nemzet legigazibb, legjobb apját hontalanná tette, az a párt, mely őt hazájának, hazáját neki visszaadni még ma is vonakodik- a liberális: akkor el kell ismerni, hogy én nem voltam, nem vagyok, nem is aka­rok ilyen liberális lenni. (Élénk helyeslés a szélső­balon .) En ezt a programmot vallom, t. ház, ez az én politikai hitvallásom; ezt hirdettem program­momúl a képviselőválasztások idején, és ezen pro­gramra alapján lettem én képviselővé megvá­lasztva. Ezen programúiban a magyar állam minden követelménye benfoglaitatik: &z Ausz­triától független Magyarország, a magyar kirá­lyi udvartartás, a magyar hadsereg, a magyar nemzeti bank, az önálló vámterület és még sok egyéb ilyen sarkalatos közjogi követelmény a vallás és lelkiismeret Szabadsága is, melyet semmiféle kényszernek alávetni nem lehet, nem lehet, mert nem szabad. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én ezt a programmot kérem és kívánom, de egészen és nem morzwánkint, és nem mézes madzagként kihasítva egyet abból, talán a legjelentéktele­nebbet, a mely nekünk csak árthat, míg ellen­ségeinknek nagy okuk lehet az örömre, mert hisz jól tudjuk, kell is tudnunk, hogy a meg­hasonlás mindenkor gyenge. Tessék a t. kor­mánynak kimondani: iktassuk törvénybe Ma­gyarország önállóságát és függetlenségét, de úgy, mint a függetlenségi és 48-as párt azt programmjában megköveteli; én ennyi vívmá­nyáért első leszek azok között, a kik a kötelező polgári házasságot elfogadják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Szerény nézetem szerint furcsa megtévedése, vagyis inkább megtévesztése az elméknek. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csen­get.) hogy mi itt Magyarországon első sorban is a vallásos meggyőződés rovására akarjuk gyakorolni liberalizmusunkat, míg ellenben a katonáktól, a fekete-sárga zászlótól, a kétfejű sastól, ha csak rágondolunk, borsódzik a hátunk. (Úgy ián! a hal- és szélsőhalon.) Ismétlem, t. ház, nem bánom, hozzuk be a polgári házasságot, de úgy, hogy első sorban is az 1867-es közjogi ki­egyezés alkalmával teremtett házasfelekre, Ma­gyarországra és Ausztriára alkalmazzuk, és azután mondjuk ki, hogy mivel tudjuk és látjuk, hogy ezen házasságon csakugyan nincsen, nem is volt, nem is lesz Isten áldása, tehát felbontható és bontsuk is fel; (Derültség. Élénk helyeslés a szélső­halon) hadd legyen szabad és önálló ezen sza­badnak és önállónak teremtett Magyarország. (Élénk helyeslés a szélsőhalon.) De azt mondják ám, t. ház, a túloldalon, hogy ez nem volt a választás alkalmával a pro­grammban. Hát, fájdalom, igaz, hogy az önök programmjában nem volt benne; de nem volt az önök programmjában a kötelező polgári há­zasság behozatala sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ily eljárás az alkotmányos Angliában merő lehetetlenség lenne, mert abban a népakarat meghamisítását, parlamenti abuzust láthatnánk. De elismerem, hogy szükség volt az ily ráerőszakolásra, mert ha a képviselőválasz­tások alkalmával a t. kormány képviselőjelöltjeit a kötelező polgári házasság törvényjavaslatának emlegetésével állítja a választó közönség elé, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom