Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

817. országos ülés 1894. márcsdus 19-én, hétfőn. 301 Lehet, hogy a kötelező formának híres lovagjai eme parlamenti erőszakoskodásra impulzust merítettek a szabadelvű pártnak egy, bár a parlamenten kívül történt akeziójából, mely általánosságban tekintve, megengedett alkotmányos politikai eszköznek mondható, de abban az időben, ama viszonyok közt, és azon konczepcziókban, a melyekben az inszczeniroztatott, mégis az erőszakosságnak némi ismérveit mutatja fel. Ez pedig a liberális nagygyűlés, melyet a terézvárosi kaszinóban indítottak meg, és a melynek fényes sikerére a lipótvárosi kaszinóban itták meg a magnum áldomást a miniszterelnök úr védő szárnyai alatt. Nem akarok, t. ház, sokáig foglalkozni ezen nagygyűlés eredetével, sem pedig részletesen bizonyítani azt, hogy az milyen jelentőséggel bír, illetőleg hogy jelentősége mily csekélységre redukálódik, hanem pár érvvel fogom támogatni előbbi állításomat. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Erőszakosnak találom ezt a nagygyűlést azért, mert akkor tartatott meg, mikor már a javaslatnak, mely a ház asztalára letétetett, máimegvolt itt a házban ajbiztos nagy többsége, másodszor, mikor a t. kormány és szabadelvűpárti sajtó orgánumaiban is bőven hango^tattatott, hogy megvan annak a javaslatnak a többsége a főrendiházban is, továbbá, mikor az ország minden részében, a törvényhatóságokban, rendezett tanácsú városokban, községekben és mindenféle magántestítletekben, szóval mindenütt, a hol csak lehetett valamit összetáborozni, — nem akarom mondani, hogy a kormány meghagyásából, de mindenesetre a hivatalos apparátus kezdeményezésére és ennek hathatós támogatásával,— bizalmi nyilatkozatok vétettek ki a javaslat oly formája mellett, a minőben az előttünk fekszik és a javaslatok egyikének és ennek is csak egyik részletéaek ellenzői, a kisebbség, mindezt nyu godtan nézték és nyugodtak maradtak még akkor is, midőn a politikai parlamenti pártoknak inioziativája és sugalmazása nélkül, a nép közérzűletéből kifolyólag rendezett gyűlések, a melyekben a javaslatok ellen akarnak állást foglalni, erőszakosan szétkergettettek, mint ezt a nagykikindai eset mutatja. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mondom, mindezek daczára a kötelező formának ellenzői nem akartak a nyilvános tüntetések terére lépni, a mire pedig minden tekintetben jogosítottak lettek volna, annál inkább, mert nagyon jól tudták azt, hogy ha a nép többségének hamisítatlan, igaz véleménye kitudatnék, ez mindenesetre azt mutatta volna, hogy legalább is a kötelező forma ellen foglal állást, és nagyon könnyű szerrel sikerűit volna nekünk, a hivatalos apparátus segítsége nélkül is, ha nem különb, de mindenesetre legalább is olyan nagygyűlést létrehozni, mint a milyen a liberális nagygyűlés volt. (Úgy van! a baloldalon,) Molnár Béla: Kötve h iszem. (Helyeslés jobb felől.) Drakulics Pál: A szabadelvű nagygyűlésre vonatkozólag még csak egy momentummal akarom az erőszakosságot bebizonyítani, és ez az, hogy a nagygyűlés rendezői a gyűlés rendezésével azt akarták demonstrálni, hogy a nép többségének igazi közvéleménye a javaslatok azon része mellett van, a melyet mi ellenzőnk. Ha nézzük a szabadelvű nagygyűlés lefolyását, ha megnéztük, hogy kik voltak ott képviselve, mindjárt levonhatjuk ebből a konzequen cziát. Ugyanis az összes lapok közlései szerint körülbelül 170 politikai testület volt képviselve a nagygyűlésen; a számra egész határozottan nem emlékszem, de mondjuk, körülbelül 170 volt. Ebben voltak törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, községek össze-vissza. Már pedig nagyon jól mdjuk, hogy Magyarországon száznál sokkal több törvényhatóság, számos mezőváros és 16,000 község van, és így ezen 170-es szám nagyon kicsiny ezen politikai testűletek fennálló számához képest. De vegyünk még egyet, s ez épen azon törvényhatóság képviseletére vonatkozik, melyet nekem vau szerencséül a t, házban képviselni. Ugyanis az összes lapok közlései, tehát alkalmasint hivatalos kimutatás szerint a nagygyűlésen Zombor sz. kir. város törvényhatósága is képviselve volt, legalább a törvényhatóságok között, melyek képviselve voltak, fel volt említve. Már pedig nekem tudomásom van arról, hogy a főispánnal négy teljesen jellemes, kifő gástalan, tisztességes úri ember rándult fel a nagygyűlésre, a kik mind a négyen Zombor város törvényhatóságának bizottsági tagjai; de ezek az urak sem a törvényhatósági bizottságtól mandátumot nem kaptak, sem pedig semmiféle népgyűléstől, sem a polgároknak egy bárminő csekély részétől nem kaptak megbízást, hogy Zombor városát a nagygyűlésen képviseljék. Ismervén ezen úri embereket, épen azért, mert tudom, hogy ezek tisztességes, jellemes emberek, nem is szubponálom azt, hogy ők, mint Zombor város törvényhatóságának küldöttsége, jelentették volna be magukat. Hogy miképen jönnek ők mégis a hivatalos lajstromban, mint ilyenek, elő, erre csak a nagygyűlés vezetői, rendezői adhatnak feleletet. Nem akarok semmi rosszat szubponálni s a legjobbat tételezem fel a, nagygyűlés rendezőiről, vezetőiről is, de ebben mindenesetre tévedés történt. Ha. pedig ez a tévedés megtörtént Zombor városának törvényhatóságával, lehet, hogy épeu úgy megtörtént más politikai testületekkel, s akkor még az a nagyon kicsi