Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-317
300 31", országos ülés 1884. márcüius 19-én, hétfőn. fel. Én a mostani parlamenti helyzet illusztrálására szintén idézek; de mert én a legközelebbi múltban szerepelt államférfiak képessége iránt nem viseltetem valami roppant nagy csodálattal, vagy pietással, mert én például az 1867 : XII. tczikket nyelvi tekintetben egy nyomorult férczműnek tartom, visszamegyek az előző évezredekre. A mostani parlamenti viszonyokra már egy régi, ó-kori bölcsész, Heraklitosz, nagyon találó elveket állított fel; épen úgy állapította meg bölcsészeiének alapelveit, mint ha ezen parlamenti visszonyokat már akkor látta volna. (Halljuk!) Szerinte a dolgok összessége örökös hullámzásból, szakadatlan mozgásból és vándorlásból áll, és a nyugvás csak látszólagos, tehát minden csak látszat, csak csalódás. Ha a létező nem alakulna át szakadatlanul ellentétekben, melyek egymástól különböznek, egymással szemben állanak, egymást részint kiszorítják és feloszlatják, részint kiegészítik és egymásba olvadnak, akkor minden elmúlnék, minden valóság és élet megszűnnek. Gyönyörűen festi le a kormánypárt jelenlegi hatalmasnak látszó, de a valóságban mégis kétes helyzetét, midőn ezeket mondja a siró bölcs: »Csatolj egybe egészet és nem egészet, összeillőt és össze nem illőt, egybehangzót és egybe nem hangzót: mindebből leszen az egység, a mindenség«. De nem feledkezett el azok némelyikéről sem, kik a szabadelvű pártot elhagyták, mert egyenesen rájuk vonatkozik a következő idézés: (Halljuk í Halljuk!) »Az egység önmagát kettéosztva, önmagával ismét egyesül, mint a hegedű és vonó«. De a legfrappansabban jellemzi az ellenzék egy részéről felajánlott buzgó támogatást: »Semmi sem marad egyenlő, minden növekszik és fogy, feloszlik és más képletekbe, más képződményekbe megy át. Mindenből leszen minden, az életből halál, a halálból élet, mindenütt és örökké egy és ugyanaz a változás, a keletkezés és az elumlás folyamata.« (Halljuk!) T. képviselőház! Felemlítették már azt nagyon sokan, hogy ezen javaslatoknak az életbeléptetését határozottan a nép érdeke kívánja meg. Sokan megadták már erre a választ, de én is ismételten hangsúlyozom, hogy a népnek egész addig, míg ezen javaslatok ide beterjesztve nem lettek, az egész vallási viszályról tudomása nem volt, s annyival kevésbbé lehetett, mert hiszen Kovács Albert t. képviselőtársam felemlítette beszédében, hogy az elkeresztelési esetek oly csekély számúak voltak, hogy azért csakugyan kár volt ilyen nagymérvű mozgalmat indítani. (Igaz! bal felől.) A népnek hiáta beszéltünk elkeresztelési kérdésről, azt sem tudta, mi ián terem az. Hanem a nép érdeke itt is csak azért említtetik fel, mert mióta a világ fennáll, semmiféle kormánytörekvés nem történt, a melynek eltakarására a nép zászlaja s a nép érdeke ne lett volna felhasználva és felállítva; (Úgy van! a haloldalon.) vagyis a jelszó mindig a nép-érdek, a czél pedig az önérdek. Fönn a nép zászlóját látjuk, alul pedig, — ha figyelemmel nézzük a dolgokat, — a Darwin theoriáját találjuk. Ezen okoknál fogva, t. ház, előadásomnak zárkövetkezménye gyanánt levonom azon nyilatkozatomat, hogy én e javaslatot nem fogadhatom el, mint politikus, mert a kormány taktikázását látom benne ; nem fogadhatom el, mint katholikus, mert sérti valláselveinket; nem fogadhatom el, mint polgár, mert ok nélkül emeli adómat, s végre nem fogadhatom el, mint ember, mert korunk erkölcstelenségének kinyomatát látom benne. Ezen okoknál fogva csatlakozom a, gróf Apponyi Albert t. képviselő úr beadott határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hock János jegyző: Jrakulics Pál! Drakulics Pál: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Igen rövidre fogom szabni beszédemet. Valószínűleg föl sem szólaltam volna e vita folyamán, ha az folyton a tárgyilagosság medrében maradt yolna; nem szólaltam volna fel azért, mert kiváló politikusok és államférfiak annak az álláspontnak, a melyet én is elfoglalok, fontosságát, igazsígát és czélszeru voltát minden tekintetben sokkal jobban igazolták, mint tehetném én s azért csak eme álláspontomnak szavazatommal való támogatására szorítkoztam volna. Azonban bár szívesen elismerem, hogy a t. igazságügy miniszter úr, valamint a javaslat támogatói között igen sokan, a szabadelvű pártból épúgy, mint a függetlenségi párt t. tagjai közül, jelét adták annak, hogy a vitát a tárgyilagosság keretében kívánják tartani, mégis többen akadtak a, kötelező formának pártolói közül, a kik e példát nem követték., hanem jónak látták, tárgyilagos indokok hiányában, oly momentumokat vinni a vitába, a melyek ha nem is egészen személyes vonatkozásúak, mindenesetre rosszabbak, mert minden ok és alap nélkül támadtak politikai pártokat, egyházakat, és végűi támadják a nemzetiségeket. Ily körülmények közt Önérzetem nem engedi, hogy hallgassak s vissza ne utasítsam azokat a támadásokat, a melyeket a legséríőbbeknek tartok ; (Halljuk! Halljuk! bal felől.) nem engedi önérzetem azért sem, mert e támadások a politikai erőszakoskodások minden ismérvét magukban foglalják, éti pedig minden erőszakoskodásnak ellenállok, a míg erőm eugedi. (Helyeslés bal felöl.) A franczia gárda jelszavát teszem magamévá, a mely azt mondja, hogy: »a gárda meghal, ámde magát meg nem adja.«
