Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-317
317. országos ülés 1894. márczius 19-én, hétfőn. 299 az anyakönyvvezetőnek oly rendkívül sok dolga fog majd lenni és produkált egy statisztikai táblázatot, mely táblázatnak eredménye gyanánt azt a következtetést vonta le, hogy egy 3000 lakosság biró városban, vagy körzetben az anyakönyvvezetőnek körülbelül 217 bevezetést kell teljesítenie. A t. belügyminiszter úraak eszmemenete természetesén az volt, hogy tehát nem kell félni a munkaíndmaztól, sem attól, hogy arra alkalmas egyéneket nem kapnak, sem attól, hogy a közigazgatási szervezetben f esetleg új személyszaporításokra lesz szükség. Ámde, t. ház, ez már a valóban hangulatot keltő állítás, mert nem felel meg az igazságnak; (Halljuk! Halljuk!) egy tizedrésznyire sem felel meg. És mivel nem teszem fel az általam mélyen t. belügyminiszter úrról azt, hogy nem tudta, mit mond, azt kell feltennem, hogy hangulatkeltés ezéljából egy kissé gyöngítette és más színben tüntette fel a valódi tényeket. Nem akarok bővebben kiterjeszkedni ezen kérdés minden egyes részletére, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) mert hiszen egy természetbölcsész szerint a legcsekélyebb tárgyra nézve is oly sokszerű az emberi elme gondolata, hogy azok alatt elvégre is összeroskad, hanem csak megérintek néhány dolgot. A házassági, születési és halálozási anyakönyvekből minden anyakönyvvezetőnek ma is teljes két példányt kell az év végén kiállítani és azt a vármegyéhez beküldeni, havonként kimutatást kell az elhalálozásokról készítenie, hogy a községi elöljáróság az illetőket a leltározásra! kényszerítJiesse; ha 42 éves korig férfi hal el, és az nem ott született, akkor a kivonatot át kell küldenie a születési helyre ott leendő bevezetés végett, árvaügyekben minden kiskorú születési bizonyítványát ingyen ki kell adnia; a kivételesen nősülő katonák ezredparancsnokságával tudatnia kell minden házassági egybekelést; büntető- és rendőri ügyekben a bíróságok és hatóságoknak kivonatokat kell adnia, (Halljuk! Halljuk !) pl. tolonezozásnál; évenkint az újouczok és népfelkelők névsorának összeállítása (Halljuk! Halljuk!) szintén az ő kötelessége, mégpedig úgy, hogy húsz éven keresztül át kell néznie az elhalálozottak összes lajstromát és itt esetleg át kell írnia más lelkészekhez, továbbá a tan- és óvókötelesek, valamint az ismétlő iskolába járók névsorát évenkint ki kell mutatnia, és mind a három könyvre nézve ezenkívül betűsoros névjegyzéket kell készítenie. Ez az anyakönyvvezetői feladatoknak csak egy része s nagyon természetes, hogy jegyzőink ezt képesek lesznek elvégezni, és én még azt sem vonom kétségbe, hogy képelek lesznek a házasságra vonatkozólag a törvényben foglalt stipulácziókat is átérteni és magyarázni; (Halljuk! Halljuk!) ue méltóztassanak tehát velünk szemben azzal korteskedni, hogy mi a jegyzőket szamaraknak és lelkiismeretleneknek tartjuk, mert én részemről tovább megyek és azt mondom, hogy az én kerületemben levő jegyzőket bátran ki lehet ma is Szerbiába vinni minisztereknek, mert ők ott teljesen képesek lesznek a miniszteri teendőknek eleget tenni. (Derültség bal felöl.) A t. miniszter úr tovább menve, azt mondja, hogy ne is féljen az ország ezeknek az anyakönyvvezetőknek a költségeitől, mert hiszen Francziaországban az anyakönyvek nemcsak hogy semmibe nem kerülnek, hanem még tiszta jövedelmet is hajtanak. De mindjárt megmondta a t. miniszter úr, hogy van ebben az észjárásban egy kis csalfaság, mert hisz azért az anyakönyvek vezetőinek felállít s e testület fentartására tetemes költség kell, csakhogy az az intézmény népszerűsítése ezéljából nem a felektől vétetik be, hanem a községek rakják fel bélyeg alakjában. A t. miniszter úr tehát azzal nem törődik, hogy az állampolgárok közvetve, vagy közvetlenül fizetnek-e egy adórészletet, hanem szerinte teljesen rendben és pakétban van a dolog, ha nem a kincstárból kell a költségeket kiadni. (Halljuk! Halljuk!) Ez hasonlít azon házaspárnak pénzügyi manipulácziójához, a kik nagyon szerették a borocskát, de egy időben már a férj kezdte észrevenni, hogy rosszul megy a dolog, mert nagyon sokat kell kiadni borra; akkor aztán a házastársak összeültek és megállapították a következő pénzügyi tervet : (Halljuk!Halljuk!) vesznek közösen egy hektoliter bort, azután mikor az egyik megszomjazik, a másik egy liter bort ád busz krajczárért. És csakugyan így volt a dolog, s megitták az egész hektoliter bort azzal a teljes hittel, hogy most valami fontos és czélszerű spóroló dolgot cselekszenek. A t. miniszter úr is igy van, de minek änk, a kik nem a kormánynak vagyunk tagjai, hanem a nép érdekében kell itt beszélnünk, fel kell derítenünk azt, hogy bármennyibe kerüljön az janyakönyvvezető testület felállítása, azt elvégre is a népnek kell megfizetni akár közvetve, akár közvetlenül; akár a községi pénztárból menjen ki azon bélyegköltség, akár a felek fizessék azt, az teljesen egy és ugyanaz. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Minthogy nem akarom a t. ház becses figyelmét teljesen kimeríteni, . . . (Egy hang jobb felöl: Jól teszi!) ... s ha jól teszem, viszonzás fejében méltóztassanak még néhány perczig türelemmel meghallgatni, azután bevégzem. (Halljuk ! Halljuk !) Most nagy divatban van, és minden itt jelentkezett vita alkalmával tapasztaltam, hogy sokan rendkívüli előszeretettel idézgetnek. Van olyan képviselőtársunk is, a ki saját maga magától idéz, és azt argumentum gyanánt hozza 38*
