Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

317. orsstágos ülés 1S94. magasba, de elfelejtett bizonyítani. Nem bizonyította ugyanis be, hogy melyik században, és eltekintve a legutóbbi eseményektől, a tör ténelem melyik időszakában képezte a magyar nemzet törekvését a polgári házasság behozatala ? Hisz másutt már egy évszázad óta be volt hozva a polgári házasság, és a magyar nemzet tudomást sem szerzett róla. Annyi tény, hogy 1848-, 1867- és 1868-ban az akkori törvényhozás iparkodott elhárítani a vallási súrlódásokat, eloszlatni a vallási különbözeteket, de abban az időben soha senkinek eszébe se jutott, hogy ennek az eloszlatásnak egyetlen és lényeges eszköze a kötelező polgári házasság alakzata. (Úgy van! a baloldalon.) A t. előadó úr a most dívó szokás szerint hivatkozott Deák Ferencz nézetére is; ámde méltóztassék visszaemlékezni arra, a mit a t. igazságügyminiszter úr néhány hét előtt az ilyen hivatkozások értékére nézve mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr ugyanis azt mondotta : egyes miniszternek nézetét hiába hozzák fel önök, hiába hivatkoznak arra, mert az nem a kormány nézete, a kormány nézetévé az csak akkor válik, mikor annak a miniszternek nézetét a korona tanácsa, a kormány a miniszteri tanácsban elfogadja. Különben t. ház, a ki egy dolgot, egy körülményt, egy tárgyat csak egyetlenegy szóval jelez, az tulajdonképen még nem moudott semmit, mert hiszen örökösen kérdés marad az, hogy Deák Ferencz mikép gondolta behozni, s mily részletekkel akarta kontemplálni a polgári házasságot? Ha ő valóban a haza bölcse volt, és nem az az egyszerű ember, a kinek Darányi Ignácz t. képviselőtársam mondotta, akkor bizonyára semmiesetre sem olyan alakban akarta azt életbe léptetni, a mely alkalmas a vallási viszályok és súrlódások felkeltésére. (Helyeslés a baloldalon.) De szerettük volna, ha a t. előadó úr megmagyarázta volna, hogy mikor és miért lett a magyar nemzet történelmi hagyományává a polgári házasság? Hiszen eddig önök maguk sem tartották annak, csak a legutóbbi időben vették fel programmjukba. Különben nem tudom, mióta búvárkodik a t. előadó úr a magyar nemzet okmánytárában, és mióta fedezgeti ott fel a tradicziókat, nemzeti hagyományokat és végrendeleteket. Hanem ha már búvárkodik, azon csodálkozom, hogy sohasem bukkant reá a nemzeti hadseregre, vagy egyéb nemzeti aspirácziókra, a Kossuth- és Rákóczy-féle végrendeletekre. Úgy látszik, a t. előadó úr az eklektikus bölcsészek közé tartozik; kiválogatja azt, a mi álláspontjának kedvez, de elejti a kedvezőtleneket. Ez az eljárás hasonlít annak az egyszerű földműves embernek a felfogásához és eljárásához, a kinek a jegyző a régi világban, márcztus 19-én, hétfőn. 295 mikor még a telekkönyvek behozva nem voltak, értésére adta, hogy van neki a liber fundi-ban egy bizonyos területű földje. Az illető magyar kapott rajta; de később, mikor a jegyző ennek a dolognak utána nézett, reá jött, hogy az illetőnek már az atyja eladta azt a földet, tehát midőn sürgette a magyar, hogy igazsága kideríttessék, a jegyző felolvasta, előtte azt az adásvételi szerződést, a melyben jogelőde megfosztotta ettől a birtoktól. Erre az ember elkeseredve kiáltott fel, hogy: »nincsen igazság ebben a dologban, a protokullumnak ne azt a lapját olvassa fel a jegyző úr, a mely szerint nékem nincsen földem, hanem olvassa fel azt, a mely szerint van földem !« (Derültség a baloldalon.) így van a t. előadó úr velünk és törekvéseinkkel szemben. Midőn mi régóta felemlítjük és sürgetjük követeléseinket, a melyek, nézetünk szerint, alkalmasak a magyar faj megerősítésére, akkor a t. előadó úr bedugta a fülét, beburkolódzott az opportunitás köpönye-" gébé, és pusztán azt állítja eléak, a mi vágyainak megfelel, és azt mondja nemzeti tradiczíónak. Wlassics Gyula t. képviselő úr még tovább ment. 0 már azt mondja, mint jogtanár, (Halljuk ! Halijuk!) hogy ez; nemcsak jogintézmény, hanem egyszerűen magyar nemzeti érdek, és hozzátette mindjárt, hogy annyira nemzeti érdek és annyira szabadelvű dolog ennek a polgári házasságnak a sorja, hogy a magyar állam szabadelvű irányzatának ez képezi fordulópontját a jövőre. Ha ez a javaslat most megbukik, akkor — szerinte — Magyarországon szabadság többé nem lesz. A t. képviselő xír is abba a hibába esett tehát, a melybe a t. előadó úr, mert ő sem magyarázta meg, hogy miért képezi ez a házasság a magyar szabadéi vüség egyetlen bázisát, hanem reánk bízta, hogy azt találjuk el mi. Ha a t. képviselő úr után mi találgatunk, és nagy frázisát magyarázgatni akarjuk, nem tehetünk mást, mint hogy rátekintünk azon törekvésekre, melyek a legközelebbi időben a t. képviselő úrnak és azon pártnak, melyhez tartozik, vágyait és működései tárgyát képezték, és akkor mit fogunk látni? (Halljuk!) Már a lapokban is olvastuk, hogy legközelebb, talán már néhány hét niúlva be fognak terjesztetni azok a javaslatok, melyek a községi helyhatóságok autonómiáját nemcsak megszorítják, hanem teljesen tönkre is teszik : azután, mikor ezzel végez a t. kormány és pártja, minden valószínűség szerint be fognak terjesztetni azok a javaslatok, a melyek a megyei önkormányzatot semmisítik meg, és ha ez is meglesz, a mi valószínűleg betetőzését képezi annak, a mit azzal a híres két szakaszos törvénynyel már a törvénykönyvbe