Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-316
316, országos ülés 1894. márczius 17-én, szombaton. 275 át nem ültethető. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, e törvénynek végrehajtására nem kizárólag a magyar állam közegeinek van befolyása, (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Sőt azoknak épen nincsen! Kun Miklós: A véderőtörvény 61 ik §-ában azt mondja: (Halljuk! Halljuk!) »Engedély nélkül nem nősülhetnek a közös hadsereg és honvédség tényleges szolgálatában álló legényei. Ezen tilalom áthágása eseteiben alkalmaztatnak a tényleges szolgálatban álló katonai egyénekre a katonai büntető és fegyelmi szabályok; a bűnrészesek 'ugyanazon büntetés alá esnek«. T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Kun Miklós: A véderő törvény ezen intézkedése a katonai büntetőtörvények alá helyezi nemcsak a tényleges szolgálatban álló katonf.i egyéneket, hanem egyszersmind azokat is, a kik az ily házasságnál tilalom ellenére közreműködnek. Én pedig arról nem tudok semmit, t. ház, hogy a katonai büntetőtörvények akármelyik alkotmányos testületben, de különösen Magyarország törvényhozó testületében tárgyaltattak, vagy törvényerőre emeltettek volna. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Az 1867 : XII. tcz. 14. §-a egyszersmind azt is mondja, hogy a magyar had* sereg kötelékébe tartozó magyarországi egyének mindazon polgári és magánjogi viszonyai fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar kormányzat intézkedik; már pedig ezen törvényjavaslat teljesen a katonai hatóságnak szolgáltatja ki azokat az egyéneket, a kiknek polgári viszonyai a magyar kormányzat közegei által volnának intézendők. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Mert a polgári házassága csak polgári viszony. A második, t. ház, azon viszony, mely a Hoivátországban kötött házasságra és viszonosságra nézve ezen törvényjavaslatban terveztetik. A törvényjavaslat szerint a Horvátországban megkötött házasságok a külföldiekre vonatkozó szabályok szerint megítélendőknek mondatnak; ugyanezen elv terjesztetik ki Horvátország területére, sőt a mi több, még a magyarországi községi illetőség megszerzése tekintetében Horvátországot a külföldieket érdeklő intézkedések alá helyezi. Jól tudom én, hogy Horvátországnak antonómiája van; azt én sem megsérteni, sem azt az elvet felállítani nem akarom, hogy ezen autonómia Magyarország törvényhozási függetlenségét érinthesse. De azt a politikát, a melynek következménye volt az, hogy a régi Szlavóniára » Horvátország* elnevezés s a régibb magyar három vármegyére »Szlavónía« elnevezés ruháztatott át; s még most is elszenvedte azt, hogy Horvátország törvényhozása 1875-ben a sajtóeljárás szabályozásáról szóló törvényben már »magyar-horvát« honpolgärságról szól, sőt as 1870-iki községi törvényben egyszerűen »horvát szlavon« állampolgárságot állít fel, (Igaz! Úgy van ! bal félb'l.) bármilyen törvényjavaslatban kerüljön is elénk, sem általánosságban, sem részleteiben nem támogathatom. (Helyeslés bal felől és a szélső baloldalon.) Négy dolog az, t. ház, a mi köztünk és Horvátország között egységes. Egy a korona, egy az államterület, egy a koronázás és egy az állampolgárság. A többi közös vagy autonóm. De én az egységes állampolgárságnak legalább is tulajdonítok annyi erőt, a mennyit tulajdonítanak általában azon egyezménynek, a mely megtiltja azt, hogy Ausztria hozzájárulása nélkül Magyarországon új adók behozhatok legyenek. Maga az állampolgárság egysége s ennek törvényben való kimondása, konstituálása mindenesetre nyújt annyi erőt és jogot, hogy a teljes viszonyosság e tekintetben Horvát- és Magyarország között kimondassák. Kettőt lehetetlennek tartok: lehetetlennek tartom azt, hogy a Horvátországban megkötött házasságok a külföldieket kötelező paragrafusok szerint Ítéltessenek meg, s a másik, a mit lehetetlennek tartok, a retorzió. Kell annak módjának lenni, van is annak módja, találhat a t. minisztérium arra módot, hogy e tekintetben a teljes viszonosság biztosíttassák. Példára tudok hivatkozni, bár én ezt a módot nem helyeslem. Nem régiben került itt a t. ház előtt tárgyalásra a csendőrség kardbojtja színének kérdése,. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak közül többen a szavazástól vonakodtak. A megnyugtatás azzal történt, hogy hiszen ezt nem Szapáry, az akkori miniszterelnök, hanem elődje csinálta, és pedig csinálta azért, hogy a magyar csendőrség köre Horvátországra is kiterjeszthető legyen. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek! Kun Miklós: Ha ezen színekkel a Dráván át lehetett lépni, akkor nem értem, hogy legalább a viszonosságot a Dráván túlra nézve biztosítani az állampolgári egység alapján nem lehetne. (Úgy van! Úgy van! balról.) A t. igazsägügyminiszter úr az igazságügyi bizottság előterjesztett jelentése szerint ígéretet tett az iránt, hogy az uralkodóház tagjainak házassági jogára vonatkozó előterjesztést a házassági jogról szóló javaslatok tárgyalása folyamán oly időben megteszi, hogy az még az igazságügyi bizottsághoz utasítható leszen. Megvárom, t. ház, azt az időt, a mikor ezen javaslatokkal találkozni szerencsénk lesz. A t. miniszter úr, a mit igért, meg szokta tartani, 35*
