Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

276 S16, országos ülés 1801, íu&rcssius 1?=én, szonil>aton. annyival inkább, mert hiszen nálunk a bcválfchatlan ígéreteknek már története van. (Derültség bal fel'ól.) Kettőt azonban megjegyezni már ezúttal is szükségesnek tartok: Lehetetlennek tartom azt, hogy a királyi család tagjait a magyarországi házassági jog használatából kizárni lehessen, és lehetetlennek tartom azt, hogy az ezeu házassággal élő családtagok akár a magán-, akár a közjogi és a trónöröklésben, "bármi tekintetben érintessenek; mert lehetetlennek tartom azt, hogy Magyarországnak házassági joga akár az egyházi házassági, akár az ausztriai házassági jog irányában megaláztatást tűrhessen, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A törvényjavaslat egyik szakaszában, mely a külföldön kötendő házasságokra nézve intézkedik, előfordul ezen a mi közjogi fogalmainkkal ellenkező: osztrák-magyar monarchia kifejezés. Nemrég ideje annak, t. ház, (Halljuk I Halljuk!) múlt évi deczember hóban történt, hogy a képviselőház tárgyalt egy törvény)avaslatot az irodalmi és művészeti művek tulajdonjogának biztosítása iránt Angolországgal kötött egyezmény beczikkelyezéséről, a melyben e kifejezés szintén előfordult. Akkor, t. ház, kifejtettük, hogy itt nem egy monarchiáról, mely az egységet jelenti, van szó, hanem itt két monarchia van, mely keletkezésében is különböző, találkozásában is különböző, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) sőt még az örökösödési rendre nézve is bizonyos fokon eltér egymástól, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) és akkor, miután közjogi fogalmainknak és tanainknak nem megfelelő szó használtatott ennek kifejezésére, a törvényjavaslatot általánosságban is elutasítottuk, noha a javaslat többi részére nézve kifogásunk nem volt. Ugyanezt a javaslatot, ha jól emlékszem, Madarász .József t. képviselőtársam is ugyanazon okból általánosságban sem fogadta el. Ha tehát ez elvünk volt akkor, okvetetlenül elvünknek kell lennie ma is; és azt, hogy ha mi egyik elvünket megszavazzuk, semmiféle szabadelvtíség nem követelheti, hogy másik elvünket leszavazzuk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Szükségesnek tartom tehát, t. ház, már az általános vita során hangsúlyozni, hogy ezen kifejezésnek közjogi fogalmainknak megfelelő kijavítását kívánjuk, legyen az akár Ausztria és Magyarország, akár kettős monarehia, akár osztrákmagyar monarchiák, de úgy, a mint az ma a javaslatban van, meg nem szavazhatjuk. (Igás! Úgy van! bal felől.) T. ház! A függetlenségi és 48-as párt programmjára és a nemzethez intézett nyilatkozatára a házban most sokszor történik nyilatkozás., (Halljuk! Halljuk!) e szózatnak a házassági ótf egyházjog kérdéseire vonatkozó részét szükségesnek tartom felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Oltassa): »Mi. tartjuk szükségesnek a vallásszabadság kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását, ezekkel kapcsolatban minden felekezetek közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint a hitközségek szervezetére és kormányzatára a teljes egyenjogúság megalapítását, a felekezetek önkormányzati jogának biztosítását (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon,) Pro grammunknak e szempontjából lehet bizonyítani azt i&J, hogy az önök szabadéi vtísége még nem húsz esztendős, mert a programm, a nemzethez intézett e szózat nem azt mondja, hogy mi is szükségesnek tartjuk, hanem azt mondja, hogy mi tartjuk szükségesnek, tehát akkor önök és más pártok ezeket még szükségesnek nem tartották. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) A múlt napokban, t. ház, egy beszédnek kifejezése az is volt, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak a kormány javaslatának támogatása becsületbeli kötelessége. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki becsületbeli kötelességet állít fel, akkor az csupán egy kiszakított részre nem vonatkozhatik, hanem vonatkozhatik arra az egészre, a melyben az egyházpolitikát és a polgári házasságot, s mindazt, a mi vele kapcsolatos, tárgyaltatik. Én tehát, ha becsületbeli kötelességet kel! látnom a dologban, azt csak úgy találhatom meg, ha a programm egész pontja s vele mindaz, a mi azt ezzel kapcsolatba hozza, vagyis a felekezetek egyenjogúsága, a felekezetek önkormányzati jogának biztosítása is ugyanezen fogalom alá vonatik* (Élénk helyeslés bal felől) T. képviselőház! Ezek lévén az én aggályaim, konklúzióimat, következtéié leimet máskép ezekből levonni nem tudom, mint úgy, miként azt a t. ház egy nevezetes szónoka még képviselő korában tette, Szilágyi Dezső t. igazságügyminiszter úr, midőn a véderő javaslatot egy közjogi kérdés miatt megtagadta, szavait ezzel végezte, a mit én is magam ügyére alkalmazván, szavaimat, beszédemet következőkkel zárom : »Ezekben van indokolása t. ház annak, hogy én erre oly nagy súlyt fektetek, hogy ezen kérdések teljesen megnyugtató tisztázása nélkül a törvényjavaslatot nem fogadom el«, (Élénk helyeslés balról.) »azon készségem kijelentése mellett, hogy ezek kijavítása esetében én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom.« (Élénk tetszés és helyeslés bál felöl.) Elnök: Miklós Gyula képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Haltjuk!) Miklós Gyula: T. ház! Bocsánatot kell kérnem, hogy a t. ház figyelmét egy pár perezre igénybe veszem

? de kötelességem ez :izzal szem