Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

266 31fi. országos ülés 1894. márczius 17-én, szombaton. hogy elviszik katonának é« ott hall német, szót. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Herman Ottó: A Császár viszi. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Bartha Miklós: És adóhátralék miatt elliczitálják borjúját, és itt magyar szót hall. (Úgy van! bal felől. Mozgás jobb felől.) De azért ennek a szegény, hátramaradott népéletnek van igen erős ethikai oldala is. (Halljuk! Halljuk!) Ez a templom és a család. Azt teszi mindegyik, a mit az apja és a nagyapja tett. Felöltözik ünnepnapi ruhába, mikor a templomba megy; papjában közvetítőt lát a saját nyomorúsága és az isten jósága között. Fogalma sincs olyan gyermekről, a kit meg ne keresztelt volna a pap; fogalma sincs olyan törvényes házasságról, a melyet meg ne esketett volna a pap; fogalma sincs olyan halottról, a kit be ne szentelt volna a pap. És most megjelenik ezen nép körében a hirdetés, melyet említettem. Mi fog hát végbemenni ennek a népnek a lelkéken ? Önkéntelenül mindenekelőtt összehasonlítást fog tenni a pap között, a ki neki tanácsot ad, és a jegyző között, a ki tőle adót szed. (Úgy van! a baloldalon. Mozgás a jobb oldalon és a szélső balon.) Összehasonlítást fog tenni a pap között, a ki neki vigasztalást nyújt és a jegyző között, a ki reá büntető postát küld. (Úgy van! Úgy van! bál felől.) Szentiványi Kálmán: Ez az életből van véve! (Halljuk! Halljuk!) Bartha Miklós: És tovább megyek. Eszébe fog jutni a temploma, a hol orvoslást vár be tegségében és jó termést vár Ínségében, és eszébe fog jutni a jegyzői iroda, a hol lajstromozzák az adót ét osztogatják a baromútlevelet. És a nép lelkének ezen nagy nyugtalansága és zilált kedélyállapota idejében meg fog jelenni az izgató, (Úgy van! bal felöl.) a kit az előtt ez a nép nem értett meg, mert az neki nemzeti szempontokból beszélt, (Úgy van! Úgy van! bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) De most, midőn hallani fogja a következő beszédet: Megalázzák papodat, kiűznek a templomodból. . . . Herman Ottó: Ez nem igaz! (Nagy zaj és félkiáltások balról: De igaz! Úgy van! Nagy mozgás jobbról.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Bartha Miklós: Az én igen t. barátom, Herman Ottó, az ő magas társadalmi állásában és magas műveltségében megelégszik egyelőre azzal, hogy az egyházi vagyont az állam átvegye a maga kezelésébe, de az az izgató, a kiről én beszélek, az azután ezt nem úgy fogja a népnek magyarázni, — mert hiszen nem én mondom, hanem az az izgató fogja mondani, hogy kiűzik a templomból. ... (Nagy zaj és nyugtalanság a jobboldalon és a szélsőbalon. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk !) Kubinyi Géza: Ez nem áll! Bartha Miklós: Azt fogja mondani az izgató abban a kerületben is, a hol Kubinyi Géza t. képviselőtársam építi a maga vasútait,... Kubinyi Géza: Igen, eddig is izgattak! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Méltóztassék nem közbeszólni. (Halljuk! Halljuk!) Bartha Miklós: . . • hogy: megalázták papodat, mert többé nem ő köti meg a házasságot, kiűzték a templomodból, mert többé nem ott kötik meg a törvényes házasságot. És ezt a bűvös beszédet az a nép meg fogja érteni és hallani fogja attól az izgatótól, hogy kik teszik mindezt: azok, a kiknek fizeti az adót, a kikért katonáskodik, és azok — s itt rámutat a falu kastélyára — azok, a kik sokkal vagyonosabbak, mint te. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) És nem állítom én, hogy kitörésre fog kerülni a dolog, és nem állítom azt, hogy az erdélyi és nemesi kúriák lángja fogja a fáklyafényt szolgáltatni ezen javaslat dicsőségéhez; de állítom, és remélem, be is bizonyítottam azt, hogy a nemzeti egység szempontjából ez a javaslat káros. (Úgy van! Úgy van! bal felől. Mozgás jobb felől.) mert egyenetlenséget szül és különösen a nemzetiségi vidékeken fokozni fogja a már is meglévő gyűlöletet a magyar állam institucziói iránt. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon. Nyugtalanság jobb felöl. Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ezen meghasonlása a nemzeti életnek megkétszerezi sízon kormány felelősségét, a mely eddig semmit sem tett a nemzeti izgatások megfékezésére. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Valóban nagy szerencsétlenségnek tartom azt, hogy a már is feldúlt viszonyokat még jobban elmérgesítik. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Sokáig elmélkedtem a fölött, hogy vájjon azon kétes értékű eredményért, a mely abban van, hogy ezentúl a házasságok polgári tisztviselők előtt köttessenek, miként lehetett a nemzet és a haza békéjét ennyire veszélyeztetni. És úgy hiszem, hogy a kérdés kulcsát megtaláltam. (Halljuk! Halljuk!) , Az én felfogásom szerint a kormánynak ennél a kérdésnél alárendelt szerepe van; úgy van a kormány ezzel, mint a mozdony kereke, a mely nem a hajtó, hanem a mozgó erőt képviseli. A kormány, felfogásom szerint, itt nem vezet; hanem tolatik egy láthatatlan és ellenállhatatlan erő által. Ezen láthatatlan és