Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-316
316. országos ülés 1894. márczius 17-én, szombaton. 267 ellenállhatatlan erő : a magyar állameszme. Kimagyarázom magamat. (Halljuk! Halljuk!) Minden állam a maga területével, népével, intézményeível együtt egy önmagáért és önmagától élő befejezett organizmus, a melynek meg vannak a maga szervei és meg van a maga külön vérkeringése. Már most azt kérdem én, t. ház, vájjon a magyar állam egy ilyen önmagától és önmagáért élő, külön vérkeringéssel bíró befejezett organizmusnak tekinthető-e? íme, t. ház, a mi parlamenti hatáskörűnk csonka ; ime, mi nem rendelkezünk önállóan a véderővel; külképviseletünknél nemcsak a magyar érdekek dominálnak, s közgazdasági életünknek nincsen egy teljesen önálló forgalmi területe. Ilyen körülmények közt a magyar állam nem egy önmagától élő és önmagáért élő, külön vérkeringéssel és külön szervekkel bíró önálló és befejezett organizmus. Már pedig a világrend félszeg organizmusokat nem tür meg. (Tetszés a bal- és szélső báloldalon.) A történelem tanúságát hivom fel, hogy mindazon országok, melyeknek organizmusából a nagy életfeltételek hiányoztak, épúgy elpusztultak, mint azon ős-lények, a melyek átmenettíl szolgáltak az egyik szervezetből a másikba. Ügy de, t. ház, Magyarország nem akar elpusztulni, Magyarország élni akar, és hogy élhessen, ennélfogva az organizmus hiányzó életfeltételeit igyekszik szurrogátumokkal is pótolni. 1867 óta tapasztaljuk, hogy a magyar állam organizmusa mindent felszít magába, a mit csak talált, csakhogy életnedvei ki ne száradjanak. Megtartotta a keze között és újabban keze közé vette — hogy példákat említsek — a só- és dohány- kereskedést, a szesztermelést, a szeszes italok elárúsítását, és ez által nagy kereskedővé lett; folytat bánya-üzemet, állít vasgyárakat, folytat mezőgazdasági ipart, ez által a magyar állam nagyiparossá lett; kezében tartja a posta, a távírda és telefon egész hálózatát, a vasutak legnagyobb részét, s ez által a magyar állam nagy vállalkozóvá, nagy szállítóvá lett. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ehhez hozzájárul a 25 év óta alkotott törvények egész tömege, melyek mind azt czélozzák, hogy a magán és közérdeknek lehetőségig összes szálai összpontosíttassanak a központi hatalom kezében. Ez az irányzat állandó és rendszeres, és mit jelent ez, ha nem azt, hogy a magyar állam organizmusa önkénytelenííl és természetszerűleg érzi, hogy ő nem egész, hogy ő nines befejezve, hogy neki új meg új erőforrásokra van szüksége? Ezen erőforrásokat ott veszi, a hol kapja, mert az életfentartás vaskövetkezetességü törvénye kényszeríti erre az államot. Hiányzik a magyar államból a szuverenitás egy része, de a magyar állam vezetőinek nincs elég akaratuk és bátorságuk arra, hogy a hiányos organizmusnak megszerezzék a valódi szuverenitás tényezőit; úgy tesznek, mint a szorongatott várőrség, mely a falon támadt rést nem egy új kőfallal építi ki, hanem rőzsével akarja betömni. De a rőzse-szurrogatum nem erősíti meg a magyar állam organizmusát, hanem gyengíti, mert a magyar állam ereje semmi sem egyéb, mint a polgárok összességének ereje. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a magyar állam beáll nagykereskedőnek, nagyvállalkozónak, akkor versenyt csinál az egyénnek, s így az egyéni funkeziókat elgyöngíti, elerőtleníti, és ha a magyar állam az igazgatás terén a közigazgatást államosítani akarja, akkor sem tesz egyebet, mint elerőtleníti a helyhatóságilag szervezkedett társadalmat. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az egyház nem egyéb, mint vallásilag szervezkedett társadalom. És most az állam a maga hiányzó életerejét azzal akarja pótolni, hogy az egyháztól, ezen vallásilag szervezkedett társadalomtól vegyen el újabb és újabb erőket. Ezen eljárást két okból helytelenítem. Először azért, mert a magyar állam szuverémitásának hiányzó életfeltételeit azon erők, melyeket az egyháztól venne el, úgy sem pótolnák; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) másodszor helytelenítem azért, mert egy ilyen csonka állami organizmusnak, a mely épen sokasága miatt sok tekintetben bécsi kegyelemtől függ, nem akarom kiszolgáltatni a magyar társadalom összes életerejét. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) S itt elérkezett az ideje annak, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársamat egy tévedésére figyelmeztessem. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt állította, hogy a függetlenségi törekvések egy komoly és szabadelvű kormányzat hatása alatt nem fognak gyarapodni ezen országban, hanem gyöngülni fognak; az ellenkező esetben pedig, egy rossz kormányzat hatása alatt a függetlenségi törekvések erősbödni fognak. Ez a meglepő állítás ezekről a padokról elmondva nem lehet egyéb, t. ház, mint tévedés. Hiszen ha ez az állítás igazságot tartalmazna, akkor a közjogi ellenzék, mely rossz kormány alatt növekedik, jó alatt pedig gyengül, nem volna egyéb a haza testén, mint beteges daganat, melynek növekedése vagy apadása a kezelő orvosok ügyességétől függ. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De szerencsére ez nem áll. A közjogi ellenzéket nem a viszonyok gyengesége hozta létre, hanem a viszonyok ereje. Mert a közjogi ellenzék törekvése az, hogy az állami organizmus hiányzó életfeltételeit megszerezze; ez tehát a legegészségesebb és legtermészetesebb u*
