Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

Sl<5. országos ülés 1894. márczins 17-én, szombaton. 259 meí bemutatni, méltóztassék annak kinyom atását és szétosztását elrendelni és azt az osztá lyok mellőzésével napirendre kitíízni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyeslés.) Ki fog nyomatni és szét fog osztatni; az osztályok mellőzésével leendő napirendre tfízés iránt lesz szerencsém annak idején javaslatot tenni a t. háznak. Pálffy Elemér előadó: A zárszámadási bizottság a Magyarország és Horvát-Szlavón országok között az 1890-ik évre vonatkozólag megejtett leszámolást megvizsgálta. Van szerencsém az erről szóló bizottsági jelentést (Írom. 605.) bemutatni, és kérem, méltóztassék annak kinyomatását és szétosztását elrendelni és azt az osztályok mellőzéséve] napirendre tűzni. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyeslés.) Ki fog nyomatni és szét fog osztatni; az osztályok mellőzésével leendő napirendre ttízés iránt lesz szerencsém annak idején javaslatot tenni a t. háznak. Következik a napirend: a házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513., 588.) folytatólagos tárgyalása. Papp Elek jegyző: Berger Ignácz! Berger Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vita végén azért szólalok fel, mert kötelességemnek tartom e nagyfontosságú kérdésnél álláspontomat megjelölni és szavazatomat indokolni. T. képviselőtársaim közül többen világosan kifejtették azon nézetüket, melyhez én is csatlakozom, hogy a tárgyalás alatt levő, a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat ellenkezik a katholikus dogmával és káuonjoggal, a miben én is, mint említettem, teljes egyetértésben vagyok; mert mi katholikusok a házasságot szentségi jellegénél fogva felbonthatatlannak hiszszük, ellenben minden más vallásúak a házasságot Szerződéses jellegénél fogva felbonthatónak tartják. Miután ez így van, szerintem a házasságjog rendezésénél e két felfogást kellett volna tekintetbe venni, és a házasság] ogot úgy megalkotni, hogy minden, a katholikus egyház előtt kötött házasság felbonthatlannak tartaasék és a felbonthatatlanság alapján katholikus módon bíráltassék el, ellenben minden egyéb házasság, mely nem a katholikus egyház előtt köttetett, felbonthatónak tartassák és a felbonthatóság alapján ítéltessék meg. Ez lett volna méltányos és igazságos. Mivel azonban a jelen törvényjavaslat csak az egyoldalú felfogásra helyezkedett és a felbonthatóságot fogadta el egyedüli alapúi, a katholikusok felfogását pedig teljesen mellőzte, a mi a katholikus hitre és lelkiismeretre sérelmes, azért én a törvényjavaslatot sem egészében, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon) Ennek kijelentése utón két tárgygyal kívánok foglalkozni beszédemben. Röviden szólok az elkeresztelési rendeletről, azután pedig azon vádakra fogok megfelelni, a melyek a katholikus papság, különösen az alsó papság ellen emeltettek. (Halljuk! Halljuk!) Az elkeresztelési rendelettel, Csáky ezen elcsépelt szalmájával, csak azért foglalkozom, mert az az alsó papságot, melynek én is Szerencsés vagyok tagja lenni, közvetlenül érintette. Hogy az elkeresztelési rendelet oka annak, hogy most a házassági törvényjavaslatot tárgyaljuk, azt — úgy hiszem — senki sem vonja kétségbe, de nem abban az értelemben, mintha egyébként a reformjavaslatokra szükségünk nem lett volna, hanem abban az értelemben oka az elkeresztelési rendelet a házassági reformjavaslatoknak, hogy az idézte elő azon izgalmakat és tíírhe tétlen állapotokat, a melyek azután égető kérdéssé tették a reformjavaslatoknak azonnal való j beterjesztését. Tudjuk, hogy úgy az elkeresztej lési rendeletnek, mint e reformjavaslatok létre] hozásának is egyik szerzője a t. kultuszminisz\ ter úr volt, mert hiszen a t. igazságügy miniszter úr is megengedte, hogy igen nagy része volt a mai napon tárgyalás alatt levő törvényjavaslat létrehozásában, és a t. kultuszminiszter úr kijelentette, hogy mindezekért a felelősséget el is vállalja. Csakhogy a t. kultuszminiszter úrnak vállai sokkal gyengébbeknek bizonyultak, semhogy a felelősség nagy súlyát elbírhatnák. Bizonyítja ezt az elkeresztelési rendelet fiaskója. Midőn a rendeletet az alsó papság, miután hitelveibe és meggyőződésébe ütközött, nem hajtotta végre, a t. kultuszminiszter úr azzal a súlyos váddal illetett, hogy lázadóknak nevezett bennünket. Később ugyan kénytelen volt beismerni, hogy a rendelettel bennünket lelkiismereti konfliktusba hozott, tehát tévedését csakhamar beismerte, azonban nem orvosolta a sérelmet, a melyet okozott, mert a sérelmes rendeletet továbbra is fentartotta. Mi lehetett ennek az oka? Sokan azt mondották, hogy a t. kultuszminisz ter úr egy kissé nehezen szokott elhatározásától eltérni, vagyis más szóval az ő makacssága okozta, azonban a mint én tapasztalom, nem ez volt az oka a rendelet fentartásának, hanem politikai oka volt, hogy fentartván a rendeletet, fentartassék az izgalom és tűrhetetlen állapot is, és így ürügyűl szolgáljon a reformjavaslatok azonnali beterjesztésére. A vádaskodásban a t. kultuszminiszter arat mások, még pedig sokan követték. Az alsó papságot vádolták a többek közt a prozelitizmussal, lélekfogdosással, ultrasággal és hazafias lansággal. Mind igen súlyos vádak ezek, t. melyekre megfelelni kötelességemnek tartom. (Halljuk! HaUjuk! bal felől.) Prozelitiz83*